Vadászatok, hadjáratok és reformok cáfolják az idősödő Nagy Károlyról kialakult képet
2026. június 18. 06:51 Múlt-kor
A történetírásban hosszú ideje tartja magát az a nézet, hogy Nagy Károly uralkodásának utolsó éveiben már idős, beteg uralkodóként fokozatosan visszavonult a politikától, miközben birodalma katonai ereje is hanyatlásnak indult. David Bachrach amerikai történész szerint azonban a korabeli források éppen az ellenkezőjét bizonyítják ennek: a frank császár egészen 814-ben bekövetkezett haláláig aktívan irányította birodalmát, és továbbra is meghatározó szerepet játszott a katonai, diplomáciai és egyházpolitikai döntésekben.
Nagy Károly megkoronázása a Grandes Chroniques de France-ban (Forrás: Wikipédia / Közkincs)
Korábban
A második világháború után számos történész úgy vélte, hogy a Frank Birodalom későbbi katonai kudarcai Nagy Károly uralkodásában gyökereztek. Mivel fia, Jámbor Lajos (814–840) és unokái nem tudták feltartóztatni a vikingek, a muszlimok és a magyarok támadásait, sokan arra a következtetésre jutottak, hogy a császár egy túlságosan kiterjedt és hosszú távon fenntarthatatlan birodalmat hagyott örökül utódainak: Donald Bullough 1973-ban, Guy Halsall 2003-ban, John France pedig 2011-ben is amellett érvelt, hogy a frank hódítások 800 körül fokozatosan lelassultak, majd lényegében véget is értek. Hasonló következtetésre jutott 2011-ben Marios Costambeys, Matthew Innes és Simon MacLean is The Carolingian World című munkájában.
A katonai terjeszkedés állítólagos megtorpanását több történész Nagy Károly egészségi állapotával hozta összefüggésbe. J. M. Wallace-Hadrill már 1952-ben azt írta, hogy az idős uralkodó a korával járó nehézségek miatt elvesztette korábbi lendületét, Paul Dutton pedig 2004-ben úgy vélte, Nagy Károly fokozódó egészségi problémái miatt már nem tudta bejárni birodalmát, ezért többnyire Aachenben tartózkodott. David Bachrach szerint azonban ezek az értelmezések nincsenek összhangban a korabeli levelekkel, törvénygyűjteményekkel és egyéb forrásszövegekkel.
A történész rámutatott, hogy Nagy Károly uralkodásának kései szakaszában sem álltak le a hadjáratok: a frank seregek továbbra is aktívak maradtak az Ibériai-félsziget északi részén, miközben az Avar Kaganátus 803-as legyőzése után 805-ben, 806-ban és 811-ben is újabb hadjáratokat indítottak a térségbe. Ezek a katonai vállalkozások alapozták meg a frankok későbbi, szláv területek ellenőrzésére irányuló hadjáratait is.
Bachrach érvelésének egyik legfontosabb eleme édesapja, Bernard Bachrach kutatásaira épült, aki a nyolcvanadik születésnapja után közölt tanulmányában részletesen elemezte Nagy Károly uralkodásának utolsó teljes évét, vagyis az 812–813-as időszakot. A források szerint a császár ekkor követeket küldött Konstantinápolyba császári címének bizánci elismertetése érdekében, folytatta a mediterrán térségben zajló haditengerészeti műveleteket, valamint öt regionális egyházi zsinat összehívását is kezdeményezte, amelyek a korábbi vallási reformok egységesítését szolgálták.
813 szeptemberében Aachenben nagyszabású birodalmi gyűlést tartottak, amelyen Jámbor Lajost társcsászárrá koronázták. A kutató szerint ennek a több ezer résztvevőt felvonultató eseménynek a megszervezése önmagában is bizonyítja, hogy Nagy Károly továbbra is aktívan irányította a birodalom ügyeit. Ugyanebben az időszakban a dán királyság politikai változásaira is gyorsan reagált: tanácsadóival közösen dolgozta ki a frank válaszlépéseket, sőt, amikor a helyzet úgy kívánta, frank és szász tisztviselőket küldött az Elba alsó folyásának övezetébe a helyzet rendezésére.
A történész külön kitért arra is, hogy az uralkodó még súlyos köszvényes rohamai ellenére sem mondott le megszokott életmódjáról: 813 tavaszától nyár végéig az Ardennek királyi vadászterületein tartózkodott, ahol lóháton járta be a mintegy 150 kilométeres útvonalat Aachen és a vadászkastélyok között. A kortárs Einhard feljegyzése szerint még idős korában is inkább a vadászat fáradalmait választotta, mint az aacheni palota kényelmét.
David Bachrach szerint mindez arra utal, hogy Nagy Károly korántsem vesztette el korábbi erejét uralkodása utolsó éveiben. A császár 813–814 telén is a következő év politikai és katonai tervein dolgozott, amikor váratlanul megbetegedett, majd 814. január 28-án meghalt. A kutató ezért úgy véli, hogy a Frank Birodalom későbbi nehézségeit nem Nagy Károly állítólagos hanyatlásával, hanem Jámbor Lajos és utódainak politikájával érdemes magyarázni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
9. Végvári harcok Magyarországon a török ellen
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- A Római Birodalom örökébe kívánt lépni hódításaival II. Mehmed szultán
- Döntő hatással volt Nagy Szulejmán uralkodására kedvenc háremhölgye
- A híres csel előtt már kétszer is bevették Budát Szulejmán seregei
- Páncél helyett ünneplőbe öltözve indult az utolsó rohamra Zrínyi Miklós
- A törökök szerencsenapja: augusztus 29.
- Lefejezett foglyok a hódoltság határvidékéről
- Hétvégi várkalauz: Nagykálló
- Hétvégi várkalauz: Szikszó
- Müezzin hívhatta imára a csókakői janicsárokat
- Marketingkampány miatt tart történelemórát alkalmazottainak a koreai Starbucks 08:12
- Közéleti vita kezdődött Churchill felelősségéről a bengáli éhínségekben 07:32
- Vadászatok, hadjáratok és reformok cáfolják az idősödő Nagy Károlyról kialakult képet 06:51
- DNS-vizsgálatokkal igazolták az 5500 évvel ezelőtti szibériai pestisjárványt tegnap
- Új emléktábla őrzi Zakopanéban a lengyel–magyar összefogás hőseinek emlékét tegnap
- Mobil múzeumban mutatják be a brit állami gyűjteményt tegnap
- Időutazót láttak egy második világháborús archív fotón tegnap
- Középkori táblajátékot tártak fel a marokkói Valila romjainál tegnap
