Uralkodók agyament névvel II.

Nem minden uralkodó volt olyan szerencsés, hogy kortársai, esetleg az utókor a "Nagy" vagy "Bölcs" melléknevekkel illette. A politikai ellenfelek, a humoros történetírók vagy egyszerűen csak a köznép által rájuk ragasztott gúnynevek sokszor igencsak naturálisak voltak, mintha egy bizarr westernfilm szereplőgárdáját olvasnánk: a Jámbor, a Kopasz, a Hebegő, Együgyű, Kékfogú, Bosszúálló, a Véres, az Átkozott és a Szemérmes.

Kékfogú

Ma az egyik legismertebb dán király I. Harald Gormsson (958-986), a Jelling-dinasztia megalapítója, akinek oroszlánrésze volt a kereszténység elterjesztésében Skandináviában. Ismertségének jóval prózaiabb magyarázata van, mégpedig a valószínűleg az utókortól kapott előneve: Kékfogú.

Melléknevének első írásos említése az 1140-es Roskildensei Krónikában található. A magyarázat szerint a király - aki idővel Dánia után Norvégia uralkodója is lett - azért kapta a szokatlan állandó jelzős előnevet, mert egyrészt nagyon szerette az áfonyát, s ez a fogain is meglátszott, másrészt mert feltűnően rosszak voltak és belülről rohadtak a fogai, annyira, hogy már szinte fekete volt.

Harald megkeresztelkedése 960 körül

Egy másik magyarázat szerint alattvalói, illetve más országok lakói az uralkodót "sötét vezérnek" hívták: az angol Thane, illetve az ónorvég Thegn az idők során átalakult, s később a fogazatot értették alatta. A kék szín pedig gyakran jelentett sötétet.

Egy harmadik elmélet szerint, amely Hans Ole Mathiesen dán kutató nevéhez köthető, Harald állandóan kék színű ruhában járt, ugyanis akkortájt ennek a színnek az előállítása volt a legdrágább, így ezzel hangsúlyozta királyi méltóságát. Ez a hipotézis azonban nem ad magyarázatot arra, hogy a kék jelző mellé miként került oda a fog.

Bosszúálló

XI. Alfonz kasztíliai és leóni királynak (1312-1350) sanyarú gyermekkort osztott ki a sors: alig múlt egyéves, amikor édesapja elhunyt, s néhány hónappal később édesanyja is követte férjét a sírba. A másfél évesen uralkodóvá választott gyermek helyett rokonai, többek között nagyanyja, illetve két, később a mórok elleni tiscari csatában elesett nagybátyja kormányzott.

A különböző érdekcsoportok sokszor kegyetlenkedésig fajuló összecsapásai közepette felcseperedő Alfonz nagykorúvá válása után személyesen vette kezébe a hatalmat, s példátlan eréllyel és szigorral kezdett hozzá a rendcsináláshoz. Letörte a kiskirályként tevékenykedő nemesi csoportokat, beszedte az őt megillető adót, valamint törvénykönyveket is íratott, amiért az "Igazságos" előnév mellett a "Bosszúállót" is megkapta kortársaitól.

A Burgundiai-házból származó király az utóbbi jelzőt a mórokkal szembeni visszavágás, valamint rokonai elvesztésének megbosszulása miatt is kiérdemelte. Az 1340-ben kirobbant marokkói-kasztíliai háborúban portugál szövetségeseivel nem csupán a granadai mórokat szorította vissza, hanem a történelem eddigi utolsó, Észak-Afrikából Hispániába tartó támadását is leverte. Végzete Gibraltár ostrománál 39 éves korában érte utol, azonban nem mór kard által, hanem a nagy európai pestisjárvány következtében hunyt el.

A Jámbor, a Kopasz, a Hebegő és az Együgyű

Az uralkodók közül valószínűleg a Karoling királyok büszkélkedhetnek a legkülönlegesebb előnevekkel. A címben felsorolt négy melléknév azért is rendkívüli, mert "gazdáik" egymást követték a sorban. Nagy Károly fia, Jámbor Lajos mély hite miatt kapta a jelzőt, legkisebb fia, Kopasz Károly nyugati frank király azonban a tévhittel ellentétben nem tar feje miatt érdemelte ki az előnevet. A kutatók úgy vélik, a történetírók kezdetben ironikusan használták a "kopasz" szót az amúgy igencsak szőrös és dús hajú Károlyra, akin rajtamaradt e jelző, s néhány évtizeddel később teljesen természetes módon, mindenféle cinizmus nélkül írtak Kopasz Károly tetteiről.

III. (Együgyű) Károly

A Karolingok trónján II. (Hebegő) Lajos következett, aki dadogása miatt kapta e kevésbé előkelő jelzőt. A gyenge fizikumú, egyszerű, de szeretnivaló királynak kevés beleszólása volt a politikába, s csak két évvel élte túl apját. 879-es halála után utószülött fia, III. Károly került a trónra, aki az Együgyű előnevet érdemelte ki a kortársaktól. A jelző azonban nem a mai értelemben vett ostobaságra utal, akkoriban az őszinte, illetve az egyenes beszédű jelentésben használták.

Véres

A VIII. Henrik és Aragóniai Katalin házasságából született Mária utókortól kapott előnevét és annak jogosságát kevesen vitatják. Az elfogadott angol trónörökösödési rend elismerte ugyan jogát a trónra, de VIII. Henrik halála után (1547) hátramaradt a király 9 éves fia, VI. Edward is. A kiskorú herceg mellé Henrik még életében protestáns régenstanácsot nevezett ki, Mária viszont "pápista"  neveltetésben részesült, s bigottan katolikus volt (Henrik hivatalosan is áttérítette birodalmát a protestáns hit angol változatára, az ún. anglikán vallásra, amikor nőül vette Boleyn Annát, akiről köztudott volt, hogy lutheránus teológiai nézeteket vall). Thomas Cranmer, Canterbury protestáns érseke Somerset hercegével összefogva mindent megtett az anglikán vallás terjesztéséért, Northumberland hercege pedig - aki megbuktatta Somerset kormányát - még nagyobb buzgalommal üldözte a katolikusokat.

1553-ban azonban meghalt VI. Edward, s bár az országnagyok pár napra VIII. Henrik feleségét, Jane-t tették a trónra, nem lehetett kétséges, hogy elkövetkezett az anglikán reformáció legfőbb ellenségének, Máriának az ideje: 1553 júliusában a megmaradt nagyszámú katolikus élén diadalmenetben vonult be Londonba. Northumberland hercege térdre borult az új uralkodó előtt, de Mária a vérpadra küldte.

1554-ben a királynő feleségül ment V. Károly fiához, Fülöp spanyol trónörököshöz, s a katolikus hatalmakkal a háta mögött Mária megkezdhette rövid, ám eseménydús uralkodását, amivel méltán érdemelte ki a Bloody Mary, azaz Véres Mária nevet. Lobogtak a máglyák szerte Angliában, de ez sem tudta feledtetni a rohamosan romló gazdasági helyzet okozta nehézségeket, az infláció elszabadult, s ez még a katolikusokat is megingatta hitükben. Máriának egyre több ellensége lett, s a pohár akkor telt be, amikor a spanyolok oldalán háborúba sodorta Angliát Franciaország ellen.

Az angolok kínos vereséget szenvedtek, ugyanis 1558-ban a franciák visszafoglalták Calais-t, amely két évszázadon át az angolok kontinentális hídfőállása volt. Mária tisztában volt vele, hogy sorsa megpecsételődött, a várható merénylet előtt azonban egy végzetes influenzajárványban 1558. november 17-én meghalt, abban a keserű meggyőződésben, hogy testvére, Erzsébet, a trónra jutva ismét protestánssá fogja tenni Angliát.

Átkozott

I. Szvjatopolk Vlagyimirovics kijevi fejedelem élettörténetét nézve nem lehet csodálkozni, hogy az utókortól az "átkozott" melléknevet kapta. Édesanyja egy görög apáca volt, akit Bulgáriában Szvjatopolk nagyapja rabolt el, s hozzáadta fiához, a pogány I. Jaropolkhoz, aki 972-ben lépett Kijev trónjára. 980-ban a fejedelem és öccse, Vlagyimir trónharcából az utóbbi került ki győztesen, s miután fejedelemmé kiáltotta ki magát, első dolga volt megerőszakolni a volt apácát, akiről már korábban gyanították, hogy állapotos. Így a néhány hónap múlva megszülető Szvjatopolk apjának kiléte máig rejtély.

23 évvel később az idősödő Vlagyimir fiai közül kedvencét, Boriszt jelölte ki, mire a többi fiú fellázadt. Végül Szvjatopolkot feleségével (Bátor Boleszló lengyel fejedelem lánya) fogságba vetették a Kijev melletti Visgorodban. Tulajdonképpen ez volt a szerencséje, ugyanis az uralkodó 1015-ös halála után ő volt a legközelebb a központhoz, s így villámgyorsan magához tudta ragadni a hatalmat.

Bátor Boleszló és Szvjatopolk bevonulása Kijevbe

Kijev nagyfejedelmeként a szóbeszéd szerint meggyilkoltatta három fiatalabb féltestvérét, Boriszt, Glebet és Szvjatoszlávot, (az előbbi kettőt szentnek tartották a kortársak, a harmadikat Magyarországon érte utol a végzete), a negyedik testvérével, Jaroszlávval - akivel 1013-ban apjuk ellen szövetkeztek - pedig ádáz harcot vívott a trónért. A források szerint a hidegvérrel véghezvitt testvérgyilkosságok miatt kapta az "átkozott" előnevet. Két év uralkodás után Jaroszláv novgorodi és varég (viking) harcosokból álló seregével legyőzte Szvjatopolkot, aki újabb két évvel később az apósa által felállított lengyel, valamint német és magyar hadak élén ismét bevonulhatott Kijevbe. 1019-ben azonban Jaroszláv besenyő hadaival végleg legyőzte bátyját, aki halálos sebet kapott a Bug melletti csatában.

Szemérmes

A leendő V. Boleszláv krakkói herceg mindössze egyéves volt, amikor apja merénylet áldozata lett, így a trónörökös a Piast-dinasztia hatalomért folyó belső harcai közepette nőtt fel. Később Konrád mazóviai herceg édesanyjával együtt börtönbe vetette a fiút, ahonnan csak egy híve segítségével tudott megszökni, s Magyarországon keresett menedéket. 1239-ben IV. Béla magyar király hozzáadta leányát, a 13 éves Boleszlávnál két évvel idősebb Kingát.

Az 1999-ben szentté avatott királylány rávette férjét, hogy Istennek tetsző, tiszta életet éljenek. Urától egy évi szüzességet kért, melyet újabb egy év követett. A krónikák szerint a leendő lengyel fejedelem kezdetben vonakodott felesége óhaját teljesíteni, ám később belement az egyezségbe, így ráragadt a "szemérmes", illetve a "szégyenlős" jelző. A tatárok dúlása végül Lengyelországot is elérte, s a házaspár magyar földre menekült.

Áruló rokonai oldalán Boleszláv nem volt hajlandó részt venni az országra zúduló tatár hadak elleni csatában, így Krakkó hatalmas károkat szenvedett a nomád törzsek támadásainak következtében. Később újjáépítette, s németekkel telepítette be a várost. 1260-ban felesége kérésére megsegítette a Magyar Királyságot a csehek elleni küzdelmében, 1264-ben pedig a keletről támadó jatvingokat és ruszinokat győzte le. Mivel fogadalma miatt utóda nem született, unokaöccse, II. Leszek követte őt a trónon.

Szertartásos

A négy feleséget elfogyasztó, s 11 gyermeket nemző IV. Péter aragón király (1336-1387) ragadványnevét (el Cerimoniós - Szertartásos) arról kapta, hogy megszállott módon rajongott az udvari ceremóniákhoz, amelyekkel több mint fél évszázados uralkodása során számtalanszor megjutalmazta a sors. Ezek közé tartoztak a házasságkötések (csak a királynak négy jutott belőle, a gyermekeinek, illetve az unokáinak pedig jóval több), a koronázások, a különböző évfordulók, születésnapok, a legnagyobb örömöt pedig az okozta neki, hogy megérhette 50 éves uralkodásának jubileumát.

A boldogság azonban nem volt teljes, hiszen idősebb, harmadik házasságából született fiai nem vettek részt a mulatozáson, ugyanis megorroltak apjukra, aki egy írni-olvasni sem tudó asszonyt vett el anyjuk halálát követően. Elsőszülött fia még a király halálos ágyánál sem volt hajlandó megjelenni, s miután megkoronázták, első dolga volt elküldeni az udvarból az analfabéta mostohaanyát.

IV. Péter hosszú uralkodása során számtalan uralkodói titulust gyűjtött: az Aragónia királya cím mellett 16 éves kora óta haláláig megillette a Szardínia és Korzika királya, a Valencia királya, valamint a Barcelona grófja megnevezés. 1344-ben eltávolította Mallorca éléről III. Jakabot, s felvette a Baleár-szigetcsoport uralkodói címét. Az Aragónia ellen lázadozó tartományok közül hadban állt Szicíliával, Szardíniával, de még néhány görög területtel is, amelyek legyőzését követően 1381-ben felvette az Athén és Neopatria hercege címet.