Új életrajz jelent meg Viktória királynő afrikai pártfogoltjáról

Új életrajzi kötet jelent meg Sarah Forbes Bonettáról, arról a joruba származású afrikai lányról, akit gyermekként Viktória brit királynőnek ajándékoztak. A The Guardian beszámolója szerint a Henry Lovejoy történész által írt könyv leszámol a nő alakja köré épült évszázados történelmi mítoszokkal. A kiadvány a személyes élettörténeten keresztül a rabszolga-kereskedelem eltörlése utáni brit birodalmi propaganda és a kényszermunka ellentmondásos gyakorlatát is bemutatja.

Az 1843-ban a mai Nigéria délnyugati részén fekvő Òkè-Òdàn településen Àìná néven született kislány sorsa hétéves korában pecsételődött meg. Családját 1848-ban gyilkolták meg a Dahomey Királyság uralkodója, Ghezo király csapatai, a gyermeket pedig a híres női hadsereg katonái fogságba ejtették.

Két évvel később Frederick Forbes, a brit királyi haditengerészet nyugat-afrikai flottillájának tisztje diplomáciai küldetésen járt a királyi udvarban, hogy a rabszolga-kereskedelem betiltásáról tárgyaljon. Bár a misszió kudarcot vallott, a brit tengerésztiszt elérte, hogy magával vigye a kislányt Angliába. A gyermek a tiszt saját vezetékneve és a hajója neve után kapta a Sarah Forbes Bonetta nevet, amellyel a történelemkönyvekbe is bevonult.

A Coloradói Egyetem professzora, Henry Lovejoy kutatásai rávilágítanak arra, hogy a lány Angliába érkezését követően jogilag a korona tulajdonává vált. A rabszolgaság eltörlését követő jogi struktúrák értelmében tizenkilenc éves koráig gyakorlatilag kényszermunkásként, a brit állam kötelékében élt. Viktória királynő ugyanakkor személyes érdeklődést mutatott a sorsa iránt, anyagilag támogatta az oktatását, és később jóváhagyta a házasságát is.

A felnőtté váló nőt James Pinson Labulo Davies tehetős nyugat-afrikai kereskedőhöz adták feleségül, aki iránt saját feljegyzései szerint nem táplált gyengéd érzelmeket. A kötet egyúttal cáfolja azokat a korábbi hiedelmeket is, amelyek szerint a nő afrikai hercegnő vagy az uralkodó keresztlánya lett volna, az utóbbi tisztséget ugyanis a királynő a nő legidősebb lánya esetében vállalta el.

Az afrikai származású nő történetét a korabeli brit hatalom tudatosan használta fel a birodalmi propaganda és a civilizációs misszió igazolására. A szerző rámutat, hogy miközben a királynő jóindulatát hirdették, a felszabadított afrikaiak tömegeit kényszerítették éveken át tartó munkaszolgálatra szabadságuk megváltása érdekében. Az 1851-ben Benedetto Pistrucci által készített mellszobra is ezt a kettősséget tükrözi, a műalkotás ugyanis a korabeli rasszista frenológiai vizsgálatok alátámasztására készült.

Sarah Forbes Bonetta ükunokája, a Londonban ügyvédként dolgozó Bayo Randle a lapnak elmondta, hogy a nehézségek ellenére őse élete nem tekinthető pusztán tragédiának. A nő kiváló nyelvérzékkel és zenei tehetséggel rendelkezett, oktatóként és utazóként pedig a 19. századi Lagos egyik meghatározó alakjává vált, mielőtt 1880-ban, harminchét éves korában tuberkulózisban elhunyt Madeira szigetén.

Sarah Forbes Bonetta sorsa elválaszthatatlan a 19. század közepi Nyugat-Afrika zivataros történelmétől és a transzatlanti rabszolga-kereskedelem felszámolásának folyamatától. A mai Benin területén fekvő Dahomey Királyság a korszak egyik legmilitánsabb és gazdaságilag leginkább a rabszolga-kereskedelemre támaszkodó államalakulata volt. Uralkodója, Ghezo király folyamatos rablóhadjáratokat indított a szomszédos joruba területek ellen, a foglyokat pedig az európai és amerikai kereskedőknek adta el.

Ezt a gyakorlatot próbálta megakadályozni a Brit Birodalom, amely már az évszázad elején betiltotta a rabszolga-kereskedelmet, és a királyi haditengerészet különleges flottilláját küldte a guineai partvidékre az illegális szállítmányok elfogására. A diplomáciai nyomásgyakorlás és a katonai blokádok évtizedekig tartó fegyveres konfliktusokat eredményeztek a helyi uralkodók és a brit flotta között.

Bár a brit hadihajók által elfogott rabszolgaszállítókról kiszabadított afrikaiak jogilag szabad emberré váltak, a gyakorlatban a sorsuk korántsem volt egyértelműen pozitív. A felszabadított személyeket a birodalmi hatóságok gyakran hosszú évekre szóló kényszermunkaszerződések aláírására kötelezték, amellyel hivatalosan a megmentésük és az ellátásuk költségeit kellett törleszteniük. A Liberated Africans kutatási projekt adatai szerint ez a rendszer több mint hétszázezer embert érintett a rabszolga-kereskedelem felszámolásának évtizedeiben.

Sarah Forbes Bonetta esete ennek az ellentmondásos birodalmi politikának a legmagasabb szintű, elitképzésbe ágyazott megnyilvánulása volt. Története tökéletesen illusztrálja, hogy a viktoriánus kor Nagy-Britanniája miként ötvözte az abolicionista eszméket a kulturális asszimilációval és az afrikai kontinens fokozatos gyarmati alávetésével.