Temetkezési emlékek lehettek a Norvégiában felfedezett ősi kőkörök

Korábban ismeretlen, feltehetően több mint kétezer éves kőkörök maradványaira bukkantak a régészek egy kelet-norvégiai lelőhelyen, ahol a bronzkor és a vaskor idején is temetkeztek. Az újonnan feltárt kör alakú építmények egy részét valószínűleg nagyméretű, függőlegesen felállított kövekből alakították ki, amelyeknek mára csak a föld alatti nyomai maradtak fenn.

A Hunn lelőhely Norvégia egyik legjelentősebb őskori temetkezési területe, ahol a régészek már évtizedek óta vizsgálják a különböző korszakokból származó sírokat és építményeket. A terület déli részén ma is több, körülbelül 10–20 méter átmérőjű kőkör látható, amelyek több száz kilogrammos köveit meghatározott rend szerint állították fel. A köröket általában páratlan számú, például 9, 11, 13 vagy 15 kő alkotja, ennek pontos jelentőségét azonban egyelőre nem sikerült tisztázniuk a kutatóknak.

A mostani feltárásokat a lelőhely nyugati részének közelében egy szántóföldön végzik, ahol korábban nem találtak hasonló leleteket. A tervezett vízelvezetési munkálatok előtt végzett földradaros vizsgálatok azonban több kör alakú szerkezet nyomait is kimutatták, ezért a kutatók megkezdték a terület régészeti feltárását, amelynek során eltávolították a felső talajréteget, hogy alaposabban megvizsgálhassák a föld alatt rejtőző maradványokat. Az ásatások során számos különböző méretű körárok került elő, amelyek közül az egyiknél tizenöt, később eltávolított kő helyét sikerült azonosítaniuk a szakértőknek.

A régészek kezdetben úgy vélték, hogy az újonnan felfedezett körök a közelben található, római kori, mintegy 2000–1500 éves sírhalmokhoz hasonló temetkezési építmények maradványai lehetnek, a feltárás során azonban több helyen kisebb kőhalmokat is találtak, amelyek valószínűleg az egykor függőlegesen álló kövek alapozásául szolgáltak. Jakob Jan Edvin Kile-Vesik ásatásvezető szerint ezek a szerkezetek megegyeznek azokkal, amelyeket két évvel korábban egy ledőlt állókő visszaállításakor figyeltek meg a lelőhelyen, így joggal feltételezhető, hogy a most felfedezett leletek is valamilyen kőkörhöz tartozhatnak.

A kőkörök eredeti rendeltetése továbbra is vitatott, mivel a régészek az idők során többféle magyarázatot is megfogalmaztak az építmények használatával kapcsolatban. Korábban elsősorban olyan közösségi gyülekezőhelyekként értelmezték őket, ahol az emberek összegyűlhettek, hogy fontos ügyekben döntsenek, vitás kérdéseket rendezzenek vagy ítéleteket hozzanak. A Hunn lelőhelyen azonban különösen sok kőkör található egymás közelében, ami megkérdőjelezi, hogy ezek az építmények valóban ilyen célokat szolgáltak volna.

Anne Lene Melheim, az oslói Kultúrtörténeti Múzeum régészprofesszora ezért valószínűbbnek tartja, hogy a kőkörök elsősorban temetkezési emlékek voltak, amelyek az elhunytak nyughelyét jelölhették. Ezt a feltételezést a korábbi ásatások eredményei is alátámasztják, hiszen a kutatók már évtizedekkel ezelőtt hamvasztott emberi maradványokat és csontokat találtak egyes állókövek között. Ugyanakkor nem minden kőkörből kerültek elő temetkezésre utaló leletek, ezért egyelőre nem lehet biztosan kijelenteni, hogy valamennyi építmény ugyanazt a szerepet töltötte be.

A mostani feltárások során további lehetséges sírokat is azonosítottak, amelyekben akár emberi maradványok is rejtőzhetnek, ezek vizsgálata azonban még nem fejeződött be. Melheim arra is felhívta a figyelmet, hogy a mintegy száz évvel ezelőtt a területen dolgozó Helge Gjessing régész nem említett sírhalmokat a most vizsgált területen, ugyanakkor tűz nyomairól és nagyméretű kövekről beszámolt - elképzelhető tehát, hogy az újonnan feltárt építmények eredetileg nem sírhalmok voltak, hanem olyan kőkörök, amelyek állóköveit már évszázadokkal ezelőtt eltávolították.