Tengerbiológusként teljesedett ki a háború után Hirohito császár

Az 1901. április 29-én Tokióban született Hirohito japán császár regnálása idején több rekordot is megdöntött, többek között a leghosszabb uralkodás és az első császáron végrehajtott műtét fűződik nevéhez. Hirohito mégsem ezért fontos alakja a japán történelemnek, hiszen a legtöbb támadás Japán második világháborús szerepvállalásával kapcsolatban éri. Felelősségének mértéke a mai napig nem tisztázott, a tragikus események miatt élete végéig lelkiismeret-furdalás gyötörte.

Mennyből a pokolba

A gyermekkorában Micsi hercegnek hívott Hirohito 1916 novemberében, apja trónra lépésével kapta meg a koronahercegi címet. 1921-ben Európába látogatott és tiszteletét tette Japán első világháborús szövetségeseinél, így járt többek között Nagy-Britanniában és Franciaországban is. Ezzel japán történelmében egyedülálló módon ő volt első trónörökös, aki elhagyta a szigetországot. 

A tiszteletadással egybekötött európai tanulmányutat követően édesapja, Taisó császár elmeállapota romlani kezdett, így Hirohito 1924-től régensként irányította az országot. Édesapja 1926. december 25-én bekövetkezett halálával elfoglalta a trónt, bár koronázására csak 1928 november 10-én került sor.

Az ország agresszív expanzionista külpolitikája az 1930-as években, illetve a negyvenes évek első felében, a második világháború folyamán érte el tetőpontját. A japánok megerősítették katonai jelenlétüket a Koreai-félszigeten, a Császári Hadsereg 1931-ben megszállta Mandzsúriát, majd 1937-től kitört az 1945 szeptemberéig tartó második japán–kínai háború, amelynek keretében bekövetkezett a világtörténelem egyik legbrutálisabb atrocitása, a japánok által végrehajtott nankingi mészárlás, amelynek 250-300 ezer, többnyire civil kínai polgár esett áldozatul.

A negyvenes évek elején a második világháború kitörésével tovább folytatódott a japán expanzió a Csendes-óceán térségében. A Császári Hadsereg és a Császári Haditengerészet egységei egészen Indiáig és Ausztrália határáig jutottak. 1941. december 7-én a japánok veszélyes hazárdjátékba kezdtek Pearl Harbor megtámadásával, amelynek köszönhetően az Egyesült Államok belépett a háborúba, megpecsételve a császárság sorsát.

Császári hozzájárulás

A hagyomány szerint a Meidzsi-kor japán uralkodói nem avatkoztak bele a napi politikába és ez egy istenként tisztelt személy esetében talán nem is volna meglepő. Ennek ellenére léteznek olyan feljegyzések, amelyekkel bizonyítható, hogy a Pearl Harbor elleni támadás napján, 1941. december 7-én Tódzsó miniszterelnök napközben többször is egyeztetett a császárral, aki nem ellenezte az Egyesült Államok megtámadását, sőt, már december elején jóváhagyta azt. December 7-én Juzava Micsio belügyminiszter-helyettes az eligazítást követően az uralkodót megkönnyebbültnek és rendíthetetlennek írta le.

Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a 20-as évektől egészen a háború végéig a Császári Hadsereget és a Császári Haditengerészetet, azaz a japán fegyveres erőket irányító magas rangú tisztek fokozatosan belefolytak az ország kormányzásába, és egyre erőszakosabban képviselték az expanzív, hódító külpolitikát.

Ha szükségeltetett, a katonák erőszakkal is elmozdítottak politikusokat. A hadsereg egyik szélsőséges tagja még a hivatalos japán kapitulációt is szerette volna megakadályozni. Hatanaka Kendzsi őrnagy és különítménye 1945. augusztus 15-én hajnalban betört a tokiói császári palotába, hogy megszerezze a császár kapitulációját tartalmazó, bakelitlemezre vett hangfelvételt. A lemezt nem találták meg, és nem sikerült a Szuzuki Kantaró miniszterelnök elleni merényletkísérlet sem, így Hirohito még aznap, 1945. augusztus 15-én tájékoztatta népét országa kapitulációjáról.

A történelmi rádióbeszédet az tette még unikálisabbá, hogy a nép először hallhatta a császár hangját. Hirohito az éter hullámain keresztül közölte alattvalóival az elkerülhetetlen véget és burkolt megbánást is tanúsított:

„A legnagyobb mértékben tisztában vagyunk, drága Alattvalóink, legbensőbb érzéseitekkel. Azonban az idő és a sors szavának engedve elhatároztuk, hogy elindulunk a generációk nagy békéje felé azáltal, hogy elviseljük az elviselhetetlent és eltűrjük az eltűrhetetlent.”

Az amerikaiak sem büntették meg az emberré lett istent

Pár héttel később Hirohito a Japánt megszálló amerikai haderő főparancsnokának, Douglas MacArthurnak kijelentette, hogy őt felakaszthatja, de a népét ne hagyja szenvedni. MacArthurnak és a washingtoni vezetésnek azonban nem állt érdekében a császárt felelősségre vonni és bíróság elé citálni a japán hadsereg által elkövetett bűnökért.

Az amerikaiak tisztában voltak azzal, hogy ha a császárság intézményét eltörlik, a hagyománytisztelő japán társadalomban kitör az anarchia és nem lesz az a megszálló erő, amely a szigetországban újra rendet teremthetne. A háborús veszteségek ellenére a nép kiállt uralkodója mellett, és nem őt tette felelőssé a vesztes háborúért.

A vereségért azonban a császári háznak is fizetnie kellett. Hirohito 1946. január 1-jén mondott rádióbeszédében megtagadta isteni származását, amelyet az új, 1947-es alkotmányban írásban is rögzítettek.

Az 1947-es alaptörvény japán államformáját képviseleti demokratikus monarchiában határozta meg, amelyben a miniszterelnök a végrehajtó hatalom irányításáért felelős kabinet irányítója, a törvényhozó hatalmat pedig az országgyűlés gyakorolja.

Hirohito császár ezután csak protokolláris jellegű feladatokat látott el. Nagy változás volt ez a Meidzsi-korszakhoz képest, ahol Hirohito a hadsereg főparancsnokaként funkcionált, illetve a mindenkori kormány a császárnak volt felelős.

A szumó és a bűntudat

Hirohito a háború után már egyáltalán nem vett részt katonai díszszemléken és nem vett részt a politikában sem. Ha a kötelező teendői megengedték, a császár ideje nagy részét tengerbiológusként laboratóriumában töltötte. Kutatásainak eredményeit 12 könyvben foglalta össze. A fennmaradó idejét pedig családjának és a japán szumó bajnokság figyelemmel kísérésének szentelte. 

A múlt azonban élete végéig gyötörte. Egyik bizalmasa, Kobajasi Sinobu császári kamarás visszaemlékezései szerint 1987. április 7-én ezen szavak hagyták el a császár száját: „a háborús felelősségemről van szó” és „nem látok értelmet a további életre, mert ez csak tovább növelné az esélyeket, hogy halljak és lássak olyan dolgokat, amelyek gyötörnek”.

Az uralkodó még egy évvel tovább szenvedett, mivel földi halandóként már bélműtéten is áteshetett. Súlyos betegsége után Hirohito császár 1989. január 7-én búcsúzott az árnyékvilágtól. Az utókor elsősorban arra emlékszik vissza, hogy az ő uralkodása alatt Japán elképesztő magasságba tört, majd pokoli mélységbe zuhant, hogy azután a második világháború és az atomtámadások okozta sokkból kilábalva ipari nagyhatalomként, a világ egyik legfejlettebb országaként térjen vissza a nemzetközi politikai színtérre. Hirohito császár háborús bűnösségének kérdése a mai napig tabu Japánban.