Tarr Béla madarai sokkal többre képesek, mint az emberek
Az 1982-ben bemutatott és idén felújított Panelkapcsolat valahol mélyen ugyanarról szól, mint a kultikus rendező későbbi munkái: a bezártságról és a kitörés lehetetlenségéről. A Kultúra.hu cikke.
A Panelkapcsolat egyszerre kapcsolódik Tarr korai mozgóképeihez és későbbi, védjeggyé lett alkotásaihoz (ő maga nem szereti, ha korszakokra bontják pályafutását).
Még látjuk rajta a beköszönő művet, a Családi tűzfészket befogadó Balázs Béla Stúdióban kifejlődő, fikciós dokumentumfilmekre specializálódó Budapesti Iskola nyomait: egy aktuális társadalmi probléma, a lakáskérdés áll a középpontban; a szigorú értelemben vett cselekmény minimálisra csökken; életszagúak a párbeszédek, viszont színészek alakítják a főszerepeket (az irányzat képviselői gyakran alkalmaztak civileket, akik a saját élethelyzetükhöz hasonló szituációkban mintegy önmagukat játszották).
Ugyanakkor csírájukban ott vannak már azok a témák és kérdések, amelyek a fekete széria mesterműveit is alapjaiban határozzák meg: a bezártság, a kitörés lehetetlensége, a felesleges elvágyódás és a determinált élet fájdalma.
A Kárhozat, A torinói ló, de még a Sátántangó sem szól másról, mint arról, milyen „csak nézni, hogy telik a kurva élet”, ahogy utóbbi film egyik szereplője mondja.
Változásra esély sincs.
Másképp, de ugyanannyira nyomasztó a Panelkapcsolat, mint az előbb említett alkotások.
Ez is érdekelhet
A néző együtt fulladozik a szereplőkkel; fogja a fejét, ha egy kicsúszott mondatot jobb lett volna elharapni, vagy ha valami fontos dolog kimondatlan maradt.
Érti, miért pöröl állandóan az anya, aki egész nap egyedül van két kisgyerekkel – de azt is érti, miért válik ez a helyzet elviselhetetlenné a férj számára.
