Szent Olafhoz köthető viking érmét rejtett a norvég kincslelet

Egy rendkívül ritka, II. (Szent) Olaf norvég király uralkodása idején vert ezüstérmét azonosítottak a régészek Norvégia eddigi legnagyobb viking kori kincsleletében, a 11. századi ritkaság a Mørstad-leletegyüttes feldolgozása során került elő.

A tavaszi fémkeresős kutatások során felfedezett Mørstad-kincslelet több mint ötezer-ötszáz érmét tartalmaz, amelyek katalogizálását a nyár folyamán kezdték meg. Anne Skogsfjord régész eredetileg egy II. (Tanácstalan) Æthelred angol királyhoz köthető veretként osztályozta a töredéket, a részletes vizsgálat során azonban kiolvasta a köriratot, amely a "ONLAF R+ NORMANORV", vagyis az Olaf, a norvégok királya szöveget tartalmazza.

A lelet ritkaságát jelzi, hogy II. Olafhoz köthető érméből eddig mindössze húsz darabot találtak, és ezek többsége az ország jelenlegi határain kívül került elő. A most azonosított specifikus típusból ez csupán az ötödik ismert példány, egyben a második, amelyet Norvégia területén fedeztek fel.

A Kr. u. 1024 és 1028 között vert érme előlapja az uralkodót profilból, kúpos harci sisakban ábrázolja, míg a hátlapján egy kereszt és egy keresztény tiszteletadás látható. Az ezüstpénz felületén apró, késsel ejtett vágásnyomok is megfigyelhetők mindkét oldalon. Ezek a fizetési tranzakciók során alkalmazott korabeli vizsgálati módszerek nyomai, amelyekkel a kereskedők az ezüsttartalmat és a valódiságot ellenőrizték a mintegy húsz-huszonöt éves forgalomban tartás alatt. Svein H. Gullbekk, a múzeum numizmatika professzora rámutatott, mivel a korszakból kevés az uralkodóhoz közvetlenül köthető régészeti forrás, a személyes utasítására készült érmék kiemelt tudományos jelentőséggel bírnak.

II. Olaf Haraldsson Kr. u. 1015 és 1028 között uralkodott Norvégiában, a Nagy Norvég Lexikon meghatározása szerint a viking kor és a középkor legjelentősebb norvég uralkodójaként tartják számon. Nevéhez fűződik a kereszténység államvallássá tétele és az egységes királyság megszervezésére irányuló törekvés. Az uralkodó a Kr. u. 1030-ban lezajlott stiklestadi csatában vesztette életét, halála után pedig az ország védőszentjévé avatták. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a korszakban vert pénzek nem elsősorban gazdasági, hanem politikai és reprezentációs funkciót töltöttek be.

Gullbekk professzor elemzése alapján az érme a nagyszabású krisztianizáció folyamatának fizikai mementója. A veret egyértelműen az új hit és a királyi hatalom legitimációját szolgálta, amellyel az uralkodó az európai keresztény királyok sorába kívánta emelni magát. Jon Anders Risvaag, a Norvég Tudomány és Technológia Egyetem (NTNU) numizmatikai szakértője hozzátette, az első norvég érméket kibocsátó I. Olaf és a most feltárt II. Olaf veretei a királyság erejének demonstrálását célozták. A tényleges, szélesebb körű gazdasági funkciót betöltő norvég pénzverés csak később, III. (Keménykezű) Harald uralkodása alatt indult meg.

A Mørstad-leletegyüttes a norvégiai régészet történetének egyik legkiterjedtebb numizmatikai felfedezése, mind a volumenét, mind a helyszínét tekintve. A hatalmas mennyiségű ezüstpénz egy olyan régióban, a kelet-norvégiai Mørstad gazdaság területén került elő, ahol korábban nem dokumentáltak hasonló leleteket.

A kincsben azonosított legkésőbbi veretek III. Harald Kr. u. 1047 körüli időszakából származnak, ami meghatározza a földbe rejtés lehetséges legkorábbi dátumát. A több mint ötezer-ötszáz darabos gyűjtemény teljes dokumentálása a kutatók szerint még több mint egy évet vesz igénybe.