Szellemi kulturális örökséggé nyilvánították a spanyol hórreókat
A spanyol kormány hivatalosan is a szellemi kulturális örökség reprezentatív részévé nyilvánította az Észak-Spanyolországra jellemző, cölöpökön álló hagyományos magtárakat, a hórreókat. A minisztertanács által elfogadott királyi rendelet a fizikai építményeken túl a hozzájuk kapcsolódó több évszázados társadalmi és építészeti hagyományokat is a legmagasabb szintű állami védelem alá helyezi.
A kulturális tárca előterjesztése alapján elfogadott intézkedés a Galiciában, Asztúriában, Kantábriában, Kasztília és Leónban, valamint Baszkföldön és Navarrában található történelmi mezőgazdasági építményeket (a hórreók mellett a hasonló funkciójú panerákat és cabazókat) érinti. A döntés jelentős paradigmaváltást jelent a korábbi műemlékvédelmi gyakorlathoz képest: a jogszabály már nem pusztán anyagi, tárgyi örökségként tekint az épületekre, hanem a „hórreo-kultúrát” mint komplex rendszert ismeri el.
Ez magában foglalja a felépítésükhöz szükséges generációs tudást, a speciális famegmunkálási és kőfaragási technikákat, valamint az ezen építményekhez köthető hagyományos társadalmi interakciókat. A rendelet a jövőben kötelezi a helyi és regionális közigazgatási szerveket a specifikus építési technikák megőrzésére, a struktúrák fenntartásának támogatására, valamint a funkcióvesztésből eredő pusztulásuk megakadályozására.
Történelmi kontextusban vizsgálva a hórreók eredete az ókori Ibériai-félszigetig, a római korig, sőt bizonyos kutatások szerint a pre-román (keltibér) időszakig nyúlik vissza. Ezek a kőből vagy fából készült, speciális oszlopokon (pegollos) nyugvó, a rágcsálók felmászását megakadályozó kerek kőtárcsákkal (muelas) ellátott magtárak a középkortól kezdve a csapadékos észak-spanyolországi régiók agrártársadalmainak létfontosságú elemei voltak.
Elsődleges funkciójuk a gabonafélék – különösen a kukorica 16–17. századi európai elterjedése után –, valamint a hús és egyéb élelmiszerek nedvességtől és kártevőktől való megóvása volt. A történelem során a hórreók alatti, esőtől védett nyitott tér a vidéki települések társadalmi életének, a közösségi munkáknak és a kereskedelemnek is a központjává vált, így az építmények a puszta tárolási funkción túl a vidéki közösségszervezés alapjaiként is szolgáltak.
A madridi kormányzat mostani döntése szorosan illeszkedik az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) által szorgalmazott modern nemzetközi örökségvédelmi irányelvekhez, amelyek a fizikai emlékek megóvása mellett a közösségi tudásbázis és a lokális identitás megmentését is prioritásként kezelik. A kulturális tárca indoklása szerint a hórreók hivatalos elismerése biztosítja, hogy ezek a történelmi építmények ne csupán a múlt passzív mementóiként, hanem egy élő, a jövő generációi számára is átadható vidéki kultúra szimbólumaiként maradjanak fenn az Ibériai-félsziget északi tájain.
