A legnagyobb magyar politikai és társadalmi szerepe közismert. Az ország fejlesztésébe fektetett munka mellett azonban férjként és apaként is kiválóan helytállt. Hét mostohagyermeke és két saját fia életében egyaránt jelentős szerepet vállalt: a neves iskolák és rangjukhoz méltó házasságok elrendezésén túl a jellemfejlődésüket is segítette mind személyesen, mind távollétében, levelekbe foglalt tanácsok útján.

Zichy Károly gróf özvegye, Seilern Crescence 1836-ban ment feleségül Széchenyi Istvánhoz. Ekkor hét gyermek édesanyja volt, első férjének további nyolc gyermeke pedig már kirepült a családi fészekből. Széchenyi két saját fia 1837-ben és 1839-ben született, egyetlen édeslánya, Júlia viszont kéthetes korában elhunyt – ő volt Crescence tíz gyermeke közül az egyetlen, aki nem érte meg a felnőttkort.

Konfliktusok és remények

Zichy Károly hét gyermekéből négyet Széchenyi születésüktől fogva ismert. Bár Crescence bő egy évtizedig nem engedett a férfi udvarlásának, ő a család és Széchenyi közeli barátjaként rendszeres vendég volt a gróf házában. Miután végül összeházasodtak, Széchenyi lett a családfő, aki kiválóan boldogult a hirtelen jött feladatokkal: szakértelemmel kezelte a félárvák atyai örökségét, és kapcsolatai révén azt is elintézte, hogy nagykorúságukig állami segélyt kapjanak – amely abban az időben királyi kegy volt. A négy fiút és három lányt egyaránt terelgette az életben, legyen szó jellemfejlődésről, iskoláztatásról, karrierről vagy éppen házasságról.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. őszi különszám számában olvasható.