Kennedy beszéde olyan jól sikerült, hogy még ma is idéznek belőle, Washington második beiktatási szónoklata viszont olyan röpke volt, hogy sokan lemaradhattak róla, míg Reagané több szempontból is frappánsnak értékelhető. De vajon ki az, aki a halálát köszönhette élete szónoklatának? Vajon melyik amerikai elnök nyelvbotlásán nevettek a legtöbbet? És a legfontosabb: miért lasszózta meg Eisenhowert a beiktatásán egy lóháton érkező cowboy?

A legrövidebb

A legrövidebb, mindössze 135 szóból álló beiktatási beszédet a második elnöki mandátumát megkezdő George Washington mondta el 1793. március 4-én. „Polgártársaim, ismét meghallottam hazám hívó szavát, hogy betöltsem az első államférfi funkcióját” – kezdte a mindössze öt mondatból álló beszédét, amelyben leszögezte, mekkora megtiszteltetés számára, hogy ismét bizalmat szavazott neki az „egyesült Amerika népe”. A következő két mondatba a 192 centiméter magas, mindig jól öltözött, ám fogatlansága miatt a száját kevéssé nagyra nyitó elnök a törvényességet, a hivatali eskü fontosságát, valamint a jelenlévők tanúskodásának a szükségességét szorította bele.

Mint oly sokszor, Washington ezzel is hagyományt teremtett: az őt követő újraválasztott elnökök ugyanis a második alkalommal általában jóval rövidebb szónoklatokat intéztek híveikhez. Erre Abraham Lincoln adott észszerű magyarázatot, amikor arról beszélt, hogy egy rövidebb beszéd sokkal megfelelőbb erre a célra, mivel a négy éven át kiadott deklarációk és dagályos előadások felemésztik az emberek energiáját, ezért már nem nagyon van értelme hosszan beszélni. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. őszi különszám számában olvasható.