Nő volt a híres bronzkori angliai sámán

A Stonehenge-től mintegy tizenhat kilométerre nyugatra fekvő Upton Lovell faluban még 1801-ben feltárt sírt a brit bronzkori régészet egyik legjelentősebb leletegyütteseként tartják számon. A Wiltshire Múzeumban őrzött, Kr. e. 1800 körülre datált maradványok mellett a kutatók egy áttört állatcsontokból álló rituális köpeny nyomait, valamint egy rendkívül gazdag fémműves eszközkészletet azonosítottak.

A sírmellékletek között vaddisznóagyarakkal díszített tarsoly, csészévé alakított fosszilis szivacsok, kovakövek, fémmegmunkáló szerszámok, fémek minőségének ellenőrzésére szolgáló próbakő, valamint egy Cornwallból származó zöldkő harci balta is helyet kapott. A csontváz részletes antropológiai elemzése kimutatta, hogy a 165 centiméter magas, a korban kifejezetten robusztus testalkatúnak számító nő jobb csuklójában súlyos ízületi gyulladás alakult ki, ami az élete során végzett folyamatos, egyoldalú fizikai munka - feltehetően a fémek formálása - közvetlen következménye.

A nemi azonosítást a londoni Francis Crick Intézet ősi genomikai laboratóriumának kutatócsoportja végezte el Pontus Skoglund vezetésével. A szakemberek a fogakból és egy lábujjcsontból kinyert minták elemzésével egyértelműen bizonyították az egyén női biológiai nemét, és kizárták annak lehetőségét, hogy a sírban több ember maradványai keveredtek volna össze.

A modern archeogenetikai eljárások nemcsak a nemet tisztázták, hanem azt is megerősítették, hogy a halott az Európa-szerte elterjedt, a kora bronzkorban a Brit-szigeteken is domináns harangedényes kultúra népességéhez tartozott. A kutatók egy korábbi mikroszkópos vizsgálat során aranynyomokat is azonosítottak az eszközök felületén, ami arra utal, hogy a nő csontból, fából vagy rézből készült magokra vékony aranylemezeket kalapálva készített finom ékszereket.

A bronzkor hajnalán a fémművesség a társadalom legkomplexebb technológiai tudásának számított. David Dawson, a Wiltshire Múzeum igazgatója szerint az ércek megolvasztásának és formálásának képessége az adott korban egyfajta spirituális tekintélyt biztosított a mesterembernek. A 19. és 20. századi régészeti paradigma a fegyvereket és a kiemelkedő presztízsű technológiai eszközöket automatikusan férfiakhoz társította, ezért az Upton Lovell-i halottat is több mint két évszázadon át szakállas férfiként, törzsi vezetőként ábrázolták a kiállításokon.

Mary Beard ókorkutató professzor az eredmények kapcsán hangsúlyozta: a DNS-technológia fejlődése ma már lehetővé teszi a korábbi, modern nemi sztereotípiákon alapuló történeti feltételezések korrigálását, egyúttal bizonyítja, hogy a bronzkori nők a korábban feltételezettnél magasabb, akár szakrális és technológiai vezető szerepeket is betölthettek a közösségeikben.

We Go Way Back

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2014

• Mussolini szeretőjének titkos naplója
• Szexualitás a görög és római vallásokban 
• Magyar fürdők és kettétört mankók
• Erotikus és irodalmi lap lett a magyar ős-Playboy
• "Inkább a szexről beszéljenek, mint az áremelésről"
• Az egri vár régészeti kutatásának története
• Középkori kolostorok szemérmetlen titkai
• Azok a csodálatos Gindly lányok
• Templomerődök Erdélyben