Romanizáció: Hispania beolvasztása a Római Birodalomba

A Római Köztársaság válsága idején Hispania lázadások és háborúk színtere lett. Sertorius független kormányzatot hozott létre, Caesar hadjáratai pedig előkészítették a teljes római uralmat, amelyet Augustus idején fejeztek be. Az északi törzsek hosszú ellenállása után Hispania római tartománnyá vált, és megkezdődött a romanizáció folyamata.

A Római Köztársaság válsága és Hispania fellázadásai

A Kr. e. 2. század végére a Római Köztársaság mélyreható politikai, katonai és társadalmi válságba süllyedt. A szenátusban a konzervatív, reakciós erők domináltak, a közigazgatásban elharapózott a korrupció, a parasztság elveszítette a Gracchus-fivérek reformjai által kivívott jogokat, a hadsereg pedig morálisan meggyengült. Az állam képtelen volt hatékonyan fellépni a különböző frontokon: északnyugaton a cimbriaiak és teutonok fenyegették Rómát, míg Észak-Afrikában elhúzódott a Jugurta elleni háború - írja a Muy Interesante.

Ebben a belső és külső nyomásokkal terhelt időszakban Hispania több részén is fellázadtak az őslakos népek. A keltibériai és lusitániai törzsek felkeléseit a római hadsereg könyörtelenül leverte. Gaius Valerius Flaccus hadjáratai során több mint húszezer keltibériai vesztette életét, több várost romba döntöttek, és egész közösségeket adtak el rabszolgának. A földtulajdon nélkül maradt őslakosokat bányamunkára kényszerítették, vagy segédcsapatokként vonultatták be a római hadseregbe.

Sertorius fellépése és a hispaniai függetlenségi törekvések

A Kr. e. 1. században, amikor a belpolitikai konfliktusok tovább éleződtek Rómában, Hispania sem maradt érintetlen. Quintus Sertorius, korábbi katonai tribunus, Sulla politikai ellenfeleként menekült Mauritániába, majd Kr. e. 80-ban visszatért Hispaniába. A helyi lusitániai, keltibériai és más törzsek támogatásával megkezdte a római központi hatalomtól független kormányzat kiépítését.

Sertorius a gerillaharcok mestereként hosszú ideig sakkban tartotta a római seregeket, köztük Quintus Caecilius Metellus Pius haderejét is. Oscát (ma Huesca) tette meg fővárosává, ahol egész kormányzati rendszert alakított ki. Népszerűségét annak is köszönhette, hogy betartotta a helyiekkel kötött megállapodásait, adómentességet biztosított számukra, és felmentette őket a római csapatok elszállásolásának kötelezettsége alól. Jelképpé vált idomított fehér szamarával, amelynek kíséretében megjelenve isteni kiválasztottságot sugallt.

Kr. e. 77-ben Marcus Perpenna serege is csatlakozott hozzá, amivel tovább nőtt katonai befolyása. Sertorius ekkorra már Hispania Citerior és Ulterior jelentős része felett uralkodott.

Pompeius és Caesar Hispaniában

A római szenátus Kr. e. 76-ban 50 000 gyalogost és 1000 lovast küldött Hispaniába, Pompeius Magnus vezetésével, hogy legyőzzék Sertoriust. A hadjárat évekig tartó küzdelmekhez vezetett, végül azonban nem hadászati győzelem, hanem belső árulás döntötte el a háborút. Kr. e. 72-ben Marcus Perpenna meggyilkolta Sertoriust, majd röviddel később Pompeius legyőzte őt is.

Pompeius pacifikálta a térséget, több őslakos közösségnek polgárjogot adott, és megalapozta saját politikai támogatását a későbbi polgárháborús időszakra. Caesar, aki Kr. e. 69-ben quaestorként, majd Kr. e. 61-ben praetorként tevékenykedett Hispaniában, katonai tapasztalatokat szerzett, és leverte a még fennmaradt lusitániai lázadásokat. Gallaecia területeinek pacifikálása révén befejezte Junius Brutus Gallicus korábban megkezdett hadjáratát.

Caesar hadjáratai és a polgárháború Hispaniában

Amikor a római szenátus megpróbálta megfosztani Caesart hatalmától, polgárháború robbant ki közte és Pompeius között. Hispania a hadműveletek egyik fő színterévé vált. Kr. e. 49-ben Caesar megnyerte az ilerdai csatát, majd Kr. e. 45-ben a mundai csatában döntő vereséget mért Pompeius fiainak seregére.

A háborúk során Caesar számos várost ostromolt meg és szervezett át. Uj városokat alapított, többek között Ucubi (Espejo), Urso (Osuna), Hispalis (Sevilla), Asta Regia (Jerez), Emporiae (Ampurias), Tarraco (Tarragona), Celsa (Velilla de Ebro), Cartago Nova és talán Ilici (Elche) néven. Az őt támogató őslakosok egy részének római polgárjogot biztosított.

Augustus és a Kantabriai háborúk

Julius Caesar meggyilkolása után dédunokaöccse és örököse, Octavianus (későbbi Augustus császár) vette át a hatalmat. A császárság megszilárdítása előtt hadjáratot indított az Ibériai-félsziget északi, még nem Rómához tartozó területeinek meghódítására. A Kr. e. 29 és 19 között zajló Kantabriai háborúk három szakaszban zajlottak: az első szakaszban maga Augustus is részt vett, de betegség miatt kénytelen volt visszavonulni Tarracóba.

A harcokat Marcus Vipsanius Agrippa folytatta és fejezte be, rendkívüli brutalitással megtorolva az ellenállást. A kantaberek és asztúriaiak ellen irányuló kampány célja nemcsak a biztonság megteremtése, hanem a gazdag északi arany- és vasércbányák megszerzése is volt. A háború során egész közösségek pusztultak el, a katonailag veszélyes férfiakat kiirtották, a túlélők közül sokakat elhurcoltak.

Kr. e. 27-ben Augustus három részre osztotta fel az Ibériai-félszigetet: Baetica (déli rész), Lusitania (középső rész), Tarraconensis (észak és kelet) tartományokra. Asturiae és Gallaecia Lusitaniához, Cantabria pedig Tarraconensishoz került, amelyet közvetlenül a császár irányított. Ezzel megkezdődött a római közigazgatási rendszer teljes kiépítése Hispania-szerte.

Kolonizáció, romanizáció és a béke időszaka

A háborúk után három római légió maradt a területen, amelyek a rend és a béke fenntartásáért feleltek, valamint védelmezték az aranybányákból induló szállítmányokat. A veterán katonákat Emerita Augusta (mai Mérida) városában telepítették le, amely a régió új adminisztratív központjává vált.

Ezt követően több új várost alapítottak: Caesaraugusta (Zaragoza), Asturica Augusta (Astorga), Lucus Augusti (Lugo), Braccara Augusta (Braga). Ezek a városok a romanizáció központjaivá váltak, hiszen középületeik – fórumok, fürdők, színházak, templomok – a római kultúra mintáját követték. A városiasodás és a római intézmények térhódítása révén Hispania szervesen beépült a Római Birodalom politikai, gazdasági és kulturális struktúrájába.