Retusálatlan időutazás az 1910-es évekbe a Néprajzi Múzeumban
2026. február 5.-Múlt-kor
Mi látható a beállított portrék szélén, amit a megrendelőnek sosem lett volna szabad látnia? A Néprajzi Múzeum jövő héten nyíló, Vágatlanul – Törékeny fényképek valósága című kiállítása a magyar fotótörténet egyik legizgalmasabb kincsestárát nyitja meg. A tárlat húszezer üvegnegatív segítségével nemcsak a retusált végeredményt, hanem a „vágatlan” valóságot tárja a látogatók elé: a háttérbe tolt paravánokat, a fotós belógó kezét és az árnyékban várakozó családtagokat.
Az intézmény Fényképgyűjteménye mintegy 25 ezer darabos, két tonnát nyomó üvegnegatív-anyagot őriz, amely a vidéki Magyarország életét dokumentálja az 1910-es évektől kezdődően. A Bata Tímea kurátor által jegyzett kiállítás újdonsága a nézőpontváltás: a múzeum szakemberei ezúttal nem a kész, kivágott papírképekre koncentráltak, hanem a teljes negatívlemezre. Ezeken a törékeny üveglapokon ugyanis ott maradt minden, ami a hivatalos emlékezetből kimaradt: a műterem kopottas valósága, a beállítás esetlegességei és a fotózás technikai kulisszatitkai.
A kiállítás húsz vidéki fényképészet munkásságából válogat, lefedve 75 település társadalomtörténetét. Megjelenik többek között Steindl Károly körmendi műterme és Papszt Piroska, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első női fényképészének hagyatéka is. A látogatók bepillantást nyerhetnek abba a pillanatba, amikor a „kép még nem készült el”: amikor a fotográfus még csak instruálja a modellt, vagy amikor a hosszú expozíciós idő alatt bemozdul a tér.
A tárlat nemcsak esztétikai élmény, hanem tisztelgés a múzeumi értékmentés előtt is. Bemutatja azt a folyamatot, ahogyan a múzeum munkatársai az 1920-as évektől kezdve tudatosan gyűjtötték a padlásokon porosodó, gyakran kidobásra ítélt negatívokat, megmentve ezzel a világháború után átalakuló vidéki társadalom, a változó viseletek és emberi sorsok vizuális lenyomatát.
A Vágatlanul című kiállítás 2026. február 12-től július 5-ig látogatható a Néprajzi Múzeumban.
