Rejtett összefüggést találtak a baszkföldi barlangrajzok között
Egy új, statisztikai módszereken alapuló kutatás bebizonyította, hogy a paleolitikumi barlangrajzok nem véletlenszerűen, hanem egy szigorú belső szabályrendszer, egyfajta vizuális szintaxis alapján készültek - derül ki a Journal of Archaeological Method and Theory című tudományos folyóirat legfrissebb számából. Iñaki Intxaurbe, a Baszkföldi Egyetem (EHU) kutatója kilenc spanyolországi lelőhely ábrázolásainak hálózatelemzésével igazolta a tudatos kompozíciós elvek meglétét, amely felfedezés alapjaiban formálja át a jégkorszaki ember kognitív képességeiről és kommunikációs rendszereiről alkotott eddigi elképzeléseket.
- A paleolitikumi barlangrajzok szigorú belső szabályrendszer, egyfajta vizuális szintaxis szerint készültek.
- A baszkföldi helyszíneken a bölények és lovak központi helyet kaptak, a figurák ellentétes nézési iránya pedig egy komplex, szabályozott szimbolikus kódrendszerre utal.
- A felfedezés megcáfolja azt a régi elméletet, miszerint az állatok tájolását csupán az alkotók jobbkezessége határozta meg.
A kutatócsoport mintegy ötszáz, nagyjából 14-16 ezer évvel ezelőtt, a felső paleolitikum magdaléni kultúrájának idején készült grafikai motívumot vizsgált meg a baszkföldi barlangrendszerekben, köztük a Lumentxa és a Santimamiñe járatainak falain. A többváltozós statisztikai modellek és a hálózatelemzési módszerek egyértelműen kimutatták a falképi kompozíciók hierarchikus felépítését.
A vizsgált helyszíneken a bölények, a lovak és a kőszáli kecskék minden esetben a központi pozíciót foglalják el, míg az egyéb állatfajok ezek köré rendeződnek. Különösen jelentős a figurák orientációjának következetessége: míg a bölények és a kísérő állatok túlnyomó többsége statisztikailag szignifikáns módon balra néz, addig a lovakat a paleolitikumi alkotók szinte kizárólag jobbra fordulva ábrázolták.
Ezek az eredmények egyúttal megcáfolják a falfestmények tájolásával kapcsolatos korábbi tudományos elméleteket is. Az 1950-es években kialakult, évtizedekig uralkodó nézet szerint a figurák balra orientáltsága pusztán praktikus okokra, a barlangi művészek többségének jobbkezességére volt visszavezethető. A lovak következetes, de ellentétes irányú ábrázolása azonban rávilágít arra, hogy a figurák iránya valójában egy szigorúan szabályozott, komplex szimbolikus kódrendszer része volt. Noha a felvázolt vizuális szintaxis pontos jelentését és a kódolt üzenetet a modern tudomány egyelőre nem képes dekódolni, a rendszeresség ténye önmagában igazolja az őskori társadalmak absztrakt, kollektív gondolkodását.
Ez is érdekelhet
A tanulmány rámutat, hogy az elemzett alkotások nem csupán dekoratív vagy szabadidős céllal születtek, amit az is bizonyít, hogy a térségben fellelhető barlangoknak csak egy meghatározott, feltehetően szakrális szempontok alapján kiválasztott részét használták ábrázolásokra.
Az EHU kutatója a kidolgozott módszertant és az adatbázist nyílt forráskódúvá tette, ezáltal a jövőben lehetővé válik a franciaországi és a tágabb eurázsiai lelőhelyek összehasonlító elemzése is. A strukturális együttes előfordulásokon (ko-előfordulásokon) alapuló hálózati modell emellett a történeti nyelvészetben és a paleográfiában is áttörést hozhat, módszertani alapot biztosítva a még megfejtetlen ókori és középkori írásrendszerek belső szabályszerűségeinek azonosításához.
