Pompeii évezredes titkai 

Régészeti kutatások

Pompeji városának ásatása már nagyon korán elkezdődött. A 16. században Domenico Fontana, a közeli Sarno folyó csatornázása alkalmával talált néhány leletet, de ekkortól kezdve még csak szórványos régészeti emlékek kerültek elő, amelyek azonban Európa különböző országaiba szóródtak szét.

1738-ban fedezték fel a közeli Herculaneumot, és ez nagy lökést adott a környékbeli feltárásoknak, amelyek végül 1748-tól kezdve kezdődtek el rendszeresen. Azonban hamar hasonló problémák merültek fel, mint Herculaneum esetében, mert a nápolyi királyok a feltárt leleteket szétküldték európai kollégáiknak, és a gyűjtőszenvedélytől fűtött arisztokraták is előszeretettel keresték a Pompejiből származó tárgyakat.

A Pompejinél zajló ásatásokat ábrázoló metszet az 1890-es évekből

Abban az időben hasonló méretű, és régészetileg feltárt romváros gyakorlatilag nem létezett Európában, ezért Pompeji hamar a korabeli „turizmus” egyik célállomása lett. Olyan hírességek is látogatást tettek a helyszínen, mint Goethe vagy Mozart.

Új lendületet vettek a kutatások akkor, amikor Napóleon csapatai megszállva tartották a Nápolyi Királyságot 1806 és 1815 között. A franciák ásatását mérnökök vezették, és mintegy hétszáz ember dolgozott, és sikeresen feltárták Pompeji fórumát, néhány épületet, valamint a városfal egy részét is.

A kutatások következő nagyobb szakasza immár az egységes Olaszország égisze alatt valósult meg, 1863–75 között, Giuseppe Fiorelli vezetésével, aki a Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeum vezetője volt. Ő fedezte fel, hogy a vulkáni hamuban megőrződött az elhunytak lenyomata, ezért, ha gipsszel töltik fel a felfedezett üregeket, azok megmutatják számunkra a halottak utolsó pillanatait. Az így készült gipszszobrok még híresebbé tették Pompejit, hiszen egyedülálló módon szembesülhetünk az évszázadokkal ezelőtt élt áldozatokkal.

A kutatások persze azóta sem szüneteltek, noha a város néhányszor veszélybe is került. A második világháborúban, mikor a szövetségesek 1943-ban elfoglalták a térséget, Pompejiben az egyik felderítőgép egy német hadosztályt vélt felfedezni a romok között, úgyhogy a szövetséges légierő bombákkal szórta meg a környéket. Ekkor érte találat a Venus Marina házat, amely súlyos károkat szenvedett. Később kiderült, hogy a felderítő tévedett. 1944 tavaszán kitört a Vezúv, a kisebb-nagyobb földrengések pedig azóta is próbára teszik a felszínre hozott épületek falait.

1. A halálos Vezúv
2. Régészeti kutatások
3. Kupidók és császári rokonok
4. Régi emlékek, modern technika

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Kádár

• A hatalom árnyékában: Kádárné különös története
• Számos véletlen következtében indult el Cseh Tamás karrierje
• Egész életében dacolt a Kádár-rendszerrel Radics Béla, a gitárkirály
• Bár szakmai tapasztalata nem volt, mégis az MTI személyzeti vezetője lett Kádár János felesége
• Kádárné Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• Negyven éve mutatták be az István, a királyt
• Megfigyelések egy tűrtté vált sportágról: a rögbi meghonosodása Magyarországon
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége