Többen még a húszéves születésnapjukat sem érhették meg, voltak, akik megőrültek, mások sikeres uralkodóvá váltak, és akadt, aki vérpadon végezte. Az összeállításunkban szereplő hét, gyermekként trónra került uralkodó sorsa rendkívül sokszínű képet mutat, egyvalami azonban közös bennük: egész életüket meghatározta, hogy a politikai intrikák és kicsinyes hatalmi játszmák kereszttüzében, az önfeledt örömöktől megfosztva, egy ország vagy birodalom vezetésének terhével kellett leélniük gyermekkorukat.

A dongalábú félisten

A 20. századi régészet egyik legnagyobb felfedezése volt, amikor 1922 novemberében Howard Carter brit régész vezetésével megtalálták Egyiptom történetének legjobb állapotban maradt temetkezési helyét, Tutanhamon mesés sírkamráját. A XVIII. dinasztia egyik utolsó fáraója 8-9 éves korában, Kr. e. 1333 körül foglalta el Egyiptom trónját, fiatal kora miatt azonban nem rendelkezett tényleges hatalommal. Tutanhaton néven kezdte meg kormányzását, ám uralkodásának első éveiben nevét – az apja, Ehnaton reformjai révén félretett Ámon isten tiszteletének helyreállítása érdekében – Tutanhamonra változtatta.

Az ifjú uralkodó számtalan fejlődési rendellenességben szenvedett: dongalába, farkastorka, nőies csípője, „kapafoga” és tyúkmelle volt, de tuberkulózisa és epilepsziája is megkeserítette az életét.  A vizsgálatok kiderítették, hogy a gyermekfáraó anyja Ehnaton egyik lánytestvére (egyes elméletek szerint Nefertiti) volt, a szakértők szerint ez lehet a magyarázata Tutanhamon veleszületett rendellenességeinek. A családon belüli házasság bevett egyiptomi gyakorlatán azonban Tutanhamon sem változtatott, miután féltestvérét, Anheszenamont vette feleségül.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2018. nyár számában olvasható.