Az ókori Róma házi istenei: hogyan védték a penátok és a lárok az otthon melegét?

Lárokat ábrázoló freskó a római Pompeii városának egyik villájában

A római mitológiában nem minden istenség rendelkezett olyan hatalommal, melynek segítségével egész világokat tudtak teremteni vagy lerombolni. Néhányak jóval szerényebbek, úgymond földhözragadtabbak voltak. A római hidelemvilágban az ilyen istenségek feladata volt az élet hétköznapi színtereinek, például a lakóhelyeknek, az utaknak és az útkereszteződéseknek felügyelete és védelme.

A nimfák elsősorban a házak védelméért voltak felelősek. Állítólag az etruszk vallásból kerültek a római vallásba, de eredetükről is létezik legenda, amely szokás szerint egy isten kicsapongó viselkedéséhez kapcsolódik.

Lara, a vízi nimfák egyike, egyszerre rendelkezett elragadó szépséggel és féktelen pletykálkodásra való hajlammal: amikor megtudta, hogy Jupiter egy másik nimfát, Juturnát üldözi azzal a szándékkal, hogy magáévá tegye, rögtön hírül vitte Junónak, Jupiter feleségének.

A római főisten feldühödve kitépte a nimfa nyelvét, hogy örökre elvegye a kedvét a pletykáldosától, majd megparancsolta Merkúrnak, hogy vigye a kotnyeleskedő nimfát a pokolba. Útközben Merkúr megerőszakolta Larát, és e tettének eredményeként két iker született, ők lettek a lárok.

Egy erőszakos frigy gyümölcsei

A lárok a földek és az útkereszteződések védelméért lettek felelősek. Eleinte házi istenek voltak, de amikor Rómában elterjedt az a szokás, hogy a holtakat a főutak mentén temették el, ezeknek az utaknak is védelmezői lettek. A lárok tiszteletére minden évben január hónapjában ünnepet rendeztek.

Amikor nem a keresztutak biztonságát őrizték, akkor a római otthonok lakóinak egészségére, szerencséjére boldogságára ügyeltek. Cserébe a ház ura minden reggel gazdag áldozatot mutatott be számukra.

A római éléskamrák őrzői

A penátok olyan házi istenek voltak, akik kizárólag az egyes házakhoz tartoztak. Két ülő, lándzsát tartó fiatalemberként ábrázolták őket. Az éléskamra védelmét bízták rájuk - nevük a penus szóból származik, amely latinul éléskamrát vagy raktárt jelent.

A penátok tiszteletének a főzésre használt házi tűzhely volt a színtere. A bőséges lakomák kezdetén a ház ura soha nem felejtette el, hogy az ételek egy részét a tűzbe dobja, felajánlásként a penátoknak, miközben a következő imát mormolta: „Az istenek legyenek kegyesek”.

A római államnak, mint minden polgár otthonának, megvolt a maga penátja, az úgnyevezett penates publici, amelyet a Palatinus-domb egyik csúcsán, a Velia magaslaton épített templomban imádtak. Itt az ókori Róma legjelentősebb polgárai laktak. Logikusan, tekintve a korabeli politika hullámzásait, az előkelőknek érdekében állt, hogy védőistenük minél közelebb legyen hozzájuk.

A Muy Interesante cikke alapján.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

kommunizmus

• Skinheadek Magyarországon a levéltári források tükrében 
• Szuszlov, a szovjet „másodtitkár”
• Az olaszországi magyar emigráció Apor Vilmos báró meglátásai tükrében
• Így állt ellen a „falvak népe” a kollektivizálásnak 
• Hruscsov háziőrizetben élte le élete utolsó 10 évét
• Közügy lett a gyerekvállalás a Kádár-korszakban
• Hősök a Köztársaságban, rabszolgák a Szovjetunióban
• Reformjai okozták Gorbacsov bukását 
• 1948-ban már az egyházi iskolákért folytatott küzdelem jegyében zajlottak a Mária-napok