Pillantás a Nagy Imre-temetés kulisszái mögé

„Nemzetközileg  nem  a  demonstráció  viselhető  el  nehezen,  hanem  ha  a  demonstrációban erőszakot kell alkalmazni” – jelentette ki a pártfőtitkár (és néhány napig még miniszterelnök) Grósz  Károly  1988.  november  végén,  amikor  a  Magyar Szocialista  Munkáspárt  (MSZMP) politikai  bizottságának  tagjai  azt  latolgatták,  miként  lehetne  bonyodalom  nélkül  megúszni  a három  évtizeddel korábban kivégzett miniszterelnöknek, Nagy Imrének és társainak politikai kényszerűségből nem sokkal korábban engedélyezett nyilvános eltemetését.

A  Hősök  terén  negyedszázaddal  ezelőtt  megrendezett gyászünnep  végül  méltósággal  s mindenfajta atrocitás nélkül zajlott le, az eseményt a politikatörténet olykor a kommunizmus „sírba  tételének”,  máskor  a  rendszerváltás  fordulópontjának,  (szimbolikus)  nyitónapjának, vagy  éppenséggel  a  XX.  század  magyar  históriáját  lezáró  aktusnak  titulálja.  Az  utókori emlékezetben  számos  mítosszal  is  túlcifrázott  nap  kétségkívül  sorsfordító  volt:  onnantól kezdve a folyamatok nemcsak felgyorsultak, de visszafordíthatatlanokká is váltak, holott még az előtte való napokban is fortélyos félelmek szőtték át a hatalomban ülőket és az ellenzékben politizálókat egyaránt, de talán az ország (köz)hangulatát is.

Az „évszázad nagy temetésének” kezdőnapját nehéz lenne pontosan  meghatározni, hiszen ez a dátum lehetne akár már 1958. június 16. is, amikor a halálraítélteket jeltelen sírban földelték el.  A  kádári  rezsim  szempontjából  ez  több  volt,  mint  bűn,  ez  olyan  végzetes  politikai  hiba volt, amely három    évtizeddel    később    az    amúgy    roskadozó    rendszer    látványos összeroppanásához  vezetett.  Ha  viszont  ennek  a  szakrális  aktusnak  a  közvetlen  előzményeit keressük,  azt  alighanem  az  egy  évvel  korábbi,  meglehetősen  visszhangos  eseményben jelölhetjük  meg. Akkor,  1988. június 16-án  Párizsban,  a  történelmi  patinájú  Père  Lachaise temetőben  emlékművet  állítottak  a  Nagy  Imre-per  öt áldozatának  „és  az  1956-os  magyar forradalom minden kivégzettjének, akiknek saját hazájukban nincs sírjuk”.

Murányi Gábor teljes cikkét keresse a Múlt-kor magazin őszi számában

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód

• Fennállása alatt számos történelmi személy szobrát lecserélték a millenniumi emlékművön
• Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
• Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
• Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
• A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
• Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
• Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
• 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
• A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe