Padló alá temették a középkori skandináv kisfiút
Erőszakos cselekmények áldozatául esett emberek rendhagyó temetkezési helyszíneit azonosították Dánia, Norvégia és Svédország területén feltárt vaskori és viking kori településeken: a Live Science beszámolója szerint a kutatók lakókörnyezetben, többek között padlók alatt és kutakban talált csontmaradványokat elemeztek. A felfedezések arra utalnak, hogy az erőszak nem korlátozódott a csataterekre, hanem a mindennapi élet és a háztartások szintjén is jelen volt az ősi Skandináviában.
- Skandináv régészek közel kétszáz, háztartási környezetben eltemetett vaskori és viking kori emberi csontmaradványt elemeztek egy új kutatás során.
- A vizsgált leletek közül legalább tizenkét esetben azonosítottak halálos kimenetelű, erőszakos sérüléseket, amelyeket a maradványok elrejtése követett.
- A rendhagyó temetkezési helyszínek, például a padlók alá vagy kutakba helyezett csontok a korabeli társadalmi egyenlőtlenségekre és a közösségen belüli erőszakra utalhatnak.
A kutatás során a szakemberek összesen 192 emberi csontmaradványt vizsgáltak meg, amelyek a Kr. e. 500 és Kr. u. 1050 közötti skandináv vaskorból és a viking korból származnak. A projekt keretében Marianne Hem Eriksen, a Dán Nemzeti Múzeum régésze és kutatócsoportja kimutatta, hogy az elhunytak egy része nem a korszakra jellemző monumentális halomsírokba vagy temetőkbe került.
A maradványokat ehelyett cölöpgödrökbe, padlókba, udvarokra vagy lakomatermek közelébe temették. A vizsgált egyének közül legalább tizenketten szenvedtek el súlyos fizikai traumát a haláluk idején. Ezek felében fejsérülést azonosítottak, négy esetben pedig többszörös sérülést állapítottak meg. Bár az áldozatok többsége felnőtt férfi volt, a kutatók két nő és egy gyermek földi maradványain is megtalálták az erőszak nyomait.
A legfigyelemreméltóbb leletek közé tartozik egy 2 és 4 év közötti kisfiú homlokcsontja, amelyet egy Kr. e. 500 és Kr. e. 1 között épült dániai ház padlójába építettek be. A DNS-elemzés és a csonttani vizsgálat megállapította, hogy a gyermeket karddal sebezték meg. A radiokarbonos kormeghatározás alapján a csont akár két évszázaddal is régebbi lehet, mint maga az épület, ami azt jelzi, hogy a maradványt a padlóba helyezés előtt generációkon át őrizhették.
Egy másik, Kr. u. 750 és 1050 közötti viking kori településen, Aarhus közelében egy fiatal nő koponyáját találták meg egy kútban, akivel feltehetően kard- vagy fejszecsapások végeztek. Szintén ebből a korszakból származik az a Gammel Lejre-i lakomaterem mellett feltárt férficsontváz, amelyen számos, tompa erőbehatásból származó sérülés nyoma látható.
Ez is érdekelhet
A vaskori és viking kori Skandinávia történelmét a harcos elit felemelkedése, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése és az egyre gyakoribbá váló fegyveres konfliktusok jellemezték. A most vizsgált, lakókörnyezetben talált maradványok azonban a kutatók szerint nem a hadjáratok vagy a csaták áldozataitól származnak. Az adatok sokkal inkább arra utalnak, hogy ezek a személyek közösségen vagy családon belüli erőszak, esetleg társadalmilag elfogadott testi fenyítés következtében vesztették életüket.
A tanulmány szerzői feltételezik, hogy a növekvő társadalmi rétegződés miatt a sebezhetőbb helyzetben lévő tagok könnyen válhattak erőszak célpontjaivá. A halottak eltérő kezelése bizonyítja, hogy a korszakban nem minden emberi életet gyászoltak meg azonos módon, és bizonyos személyeket a közösség feláldozhatónak tekinthetett.
