Ötezer éves rituális kenyeret tártak fel Anatóliában
Egy ötezer éves, kivételes épségben fennmaradt rituális kenyeret tártak fel a törökországi Eskişehir közelében található Küllüoba Höyük régészeti lelőhelyén. A kora bronzkori Anatóliából származó szenesedett lelet nemcsak a korabeli fejlett táplálkozási és ételkészítési szokásokra, hanem a táplálék szakrális szerepére is új fényt vet.
A mai Törökország területén, Eskişehir közelében fekvő Küllüoba Höyük régészeti lelőhelyen talált kenyér kivételesen jó állapotban maradt fenn. A kutatók szerint a kora bronzkorból származó étel az egyik legkorábbi ismert példája az ilyen típusú élelmiszereknek, amely részletesen megmutatja, hogyan készíthették, illetve, hogy milyen szerepet tölthetett be a kenyér évezredekkel ezelőtt.
A Kr. e. 3000 körül készült kenyeret egy épület bejáratának közelében találták. Körülbelül 12 centiméter átmérőjű volt, és nem véletlenül maradt fenn. Az ételt szándékosan szenesítették meg, majd tiszta földréteg alá helyezték.
Az elemzések szerint az alapja durvára őrölt alakorbúza volt, amelyhez kisebb mennyiségű lencsét kevertek. Ez a párosítás kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag ételt eredményezett, ami meglepően tudatos táplálkozási szemléletre utal.
A kenyér szerkezetének vizsgálata során szabálytalan légbuborékokat azonosítottak, ami arra enged következtetni, hogy a tésztát dagasztották, és valószínűleg erjesztették is. Ez a fajta eljárás már fejlett konyhatechnikai ismereteket feltételez. A héjmaradványok pedig azt jelzik, hogy a lisztet nem szitálták finomra, így az elkészült kenyér rostokban gazdag, tömörebb állagú lehetett.
A kutatók korszerű vizsgálati módszerekkel, pásztázó elektronmikroszkóppal, Raman-spektroszkópiával és hőelemzéssel rekonstruálták a készítés folyamatát. Eredményeik szerint a kenyeret 150-160 °C feletti hőmérsékleten sütötték.
A vizsgálatok kimutatták a szénhidrátok, fehérjék és zsírok jelenlétét is, így pontosabb képet kaphatunk az étel összetételéről. Mindez arra utal, hogy a kenyérkészítés ebben az időszakban már nem kezdetleges próbálkozás volt, hanem jól bevált, tudatosan alkalmazott gyakorlat.
A kenyér rituális jelentősége
A lelet egyik legérdekesebb kérdése nem az elkészítési módja, hanem az elhelyezése volt. Az, hogy a kenyeret egy ajtónyílás mellett, szándékosan elégetve és eltemetve találták meg, arra utal, hogy valamilyen szertartás része lehetett.
Ez is érdekelhet
Hasonló jelenségeket már korábbi neolitikus hagyományokból is ismerünk. Az épületeket gyakran szertartásosan „lezárták” felajánlásokkal. A küllüobai kenyér valószínűleg egy hasonló rituálé része volt. A feltárás vezetője, Murat Türkteki szerint ez azt sugallja, hogy a kenyér szimbolikus jelentést is hordozott. Az étel nemcsak a túlélés eszköze volt, hanem a közösségi identitás és a hitvilág része is.
A kenyér története a mezőgazdaság előtti időkre nyúlik vissza. A jordániai Shubayqa 1 lelőhely bizonyítékai alátámasztják, hogy már több mint 14 000 évvel ezelőtt is készítettek hasonló ételeket vadászó-gyűjtögető közösségek. A bronzkorra azonban a kenyér szerepe jelentősen átalakult. A régészeti maradványok alapján egy sokszínű mezőgazdasági rendszer rajzolódik ki, amelyben többféle gabonát és növényt termesztettek.
