Öt dolog, amit a vikingeknek köszönhetünk
Különleges középkor
A vikingek a 8. századtól a 11. századig rettegésben tartották az Európa nyugati partvidéke mentén élő területek lakosságát. Bár fosztogató hadjárataik során legtöbbször kétségkívül brutális módon léptek fel a helyi lakosokkal szemben, nem minden viking harcosként élte mindennapjait. Voltak, akik kereskedéssel és földműveléssel foglalkoztak, sokan pedig a békés életmódot választották, és letelepedtek. A vikingek pusztító portyáik mellett kreativitásukkal is beírták a nevüket a nyugati civilizáció történetébe.
Akiknek a napnyugta sem okozott gondot
A vikingek legszembetűnőbb eredményüket valószínűleg a hajóépítés terén érték el: modern technológiájuk segítségével készült hajóikkal hosszabb utakat tudtak megtenni, mint korábban bárki más. Védjegyükké váló vitorlásaik gyorsabbak, könnyebbek, rugalmasabbak és könnyen kormányozhatóbbak voltak, mint bármely más hajók a korszakban. Emellett a vikingek navigációs képességei is kimagaslóak voltak.
Olyan egyszerű, de kifinomult eszközöket használtak, mint a napkőnek nevezett kalcitkristállyal működő napiránytű, amelyet napnyugta után, valamint borús napokon is használni tudtak (bár egyes szakértők ezt vitatják). Nem véletlen tehát, hogy a viking aranykorban a harcosok egyszerre négy kontinensen is jelen voltak.
A fekete tó városa
Írország fővárosát is a vikingeknek köszönhetjük, akik 841-ben alapították meg az első, Liffey folyótól délre található települést a szigeten. A Dubh Linn (Fekete tó) névre keresztelt várost a vikingek arról a tóról nevezték el, ahol kikötöttek hajóikkal. A települést a korabeli krónikák szerint egy longphort néven ismert viking tábor köré építették (vannak, akik szerint longphort nem is létezett, mivel régészeti bizonyíték ezt nem támasztja alá). A mai Dublin szívében felépült településen Európa egyik legvirágzóbb rabszolgapiaca épült ki. A vikingek hosszú évtizedeken át uralkodtak Dublinban, míg Brian Boru főkirály vezetésével az 1014-ben clontarfi csatában az írek le nem győzték őket. A viking uralom nyomát többek között településnevek, valamint ír szavak is őrzik. Dublin mellett eredetileg Wexford, Waterford, Cork és Limerick is viking települések voltak.
Száguldás a hóban
Bár a legismertebb, i. e. 8-7 ezerre datálható síléceket a mai Oroszország területén találták meg, a síelésről tudósító első ismert források pedig a kínai Han-dinasztiába (i. e. 206- i. sz. 220) vezetnek vissza minket, a nyugati civilizációval a vikingek ismertették meg a síelés szokását. Maga a sí szó is az óészaki skíð szóból alakult ki, ami nagyjából azt jelenti: „hasított fa- vagy tűzifadarab”. Az északi népek sokszor csak szórakozásból keltek át síléceiken a havas északi tájakon, az eszközöket emellett azonban közlekedésre is használták. A vikingek sílécein és hótalpain Szkádi, a skandináv mitológia hegyi óriásnője, valamint Ull isten képmása is gyakran megjelent.
Ez is érdekelhet
Ápolatlan barbárok?
Bár ellenségeik ápolatlan barbároknak tartották a vikingeket, valójában többször fürödtek, mint a korabeli Európa más területeinek lakói: hetente legalább egyszer alaposabb mosakodásra is sort kerítettek. A szarvasagancsból vagy egyéb leölt állatok maradványaiból készült fésűk a viking temetkezések egyik leggyakoribb mellékletei. Bár fésűhöz hasonló tárgyak más kultúrákban is léteztek, közkeletűen a vikingeket tartják a nyugati világban ma ismert fésű kifejlesztőinek. Hogy az általában szakállas, szálfatermetű, marcona alakokként elképzelt vikingek mennyire lényegesnek tekintették az ápoltságot, mutatja, hogy a viking temetkezési helyeken többek között már számos csipeszt, fülpiszkálót és pengét is találtak a kutatók.
Viking szappanoperák
A vikingekkel kapcsolatban a régészeti leletek, valamint a krónikák mellett a történészek rendkívül szórakoztató, ám kétes értékű forrásai a sagák. A családi történeteket, korabeli eseményeket mesei és mondai fordulatokkal, versbetétekkel tarkítva elbeszélő, korábban szájhagyomány útján továbbadott műveket a 12-14. század között jegyezték le. Míg a 19. században a tudósok többsége még tényként fogadták el a sagákban leírtakat, addig manapság a kutatók már egyetértenek abban, hogy a mitológiai lényektől és fantáziadús elemektől hemzsegő költeményekre nem tekinthetünk megbízható forrásként. Azt mindenesetre megköszönhetjük (?) a vikingeknek, hogy lerakták a szappanoperák alapjait.
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
