Kegyetlenül bántak rabszolgáikkal a vikingek
Kik azok a vikingek?
Az Európa északi területei mentén „fosztogató”, „vérszomjas” vikingekről negatív kép a legutóbbi évtizedekben jelentősen átalakult. A különböző szakmunkákban és ismeretterjesztő kiadványokban igyekeztek felülvizsgálni a harcosokról hosszú ideig élő sztereotípiákat, és szelídeknek, jóindulatúaknak feltüntetni a vikingeket. A vikingekkel kapcsolatos mainstream narratíva azonban újfent megváltozhat, a tudósok ugyanis a viking társadalom egy korábban alig kutatott szegmensére irányították a figyelmüket.
Nőrabló vikingek
A régészek részben a legújabb kutatásokra, részben régebbi leletek vizsgálatára alapozva egyre világosabb képet alkothatnak arról, hogy milyen szerepe volt a rabszolgaságnak a vikingek életmódjának fenntartásában – olvasható a National Geographic honlapján. Neil Price, a svédországi Uppsalai Egyetem kutatója szerint a vikingek gyakorlatilag egy rabszolgagazdaságot működtettek. „A rabszolgaság az elmúlt harminc évben szinte alig kapott figyelmet, most azonban lehetőségünk van arra, hogy a régészet eszközeivel ezen változtassunk” – tette hozzá Price.
A rabszolgaság intézménye már jóval a vikingek előtt megjelent az észak- és nyugat-európai területeken. A nagy gazdasági egyenlőtlenségekre már az i. sz. 1. századból is vannak bizonyítékaink. Tudjuk ugyanis, hogy míg sokan az állatokkal együtt istállókban éltek, addig mások nagy, fényűző házakban rendezték be otthonaikat. Néhány évszázaddal később pedig a vikingek is feltűntek a színen. A krónikákból tudjuk, hogy az északi harcosok – a skóciai Lindisfarne kolostorának 793-ban történő kifosztásával kezdődő – portyáinak célpontjai az értékes tárgyak mellett emberek voltak.
Az Ulsteri évkönyvekben feljegyezték, hogy a vikingek 821-ben Dublin közelében számos asszonyt „zsákmányoltak”, míg egy évszázaddal később – ezt szintén az évkönyvekből tudjuk – egyetlen támadás során 3000 embert ejtettek foglyul. Ibn Haukál arab földrajztudós 977-es leírása alapján a viking rabszolga-kereskedelem egészen a Földközi-tengerig terjedt, és Egyiptomtól kezdve Spanyolországig az egész régiót érintette. Mások feljegyezték, hogy az Észak-Európából származó rabszolgák Skandináviából Oroszországon át egészen Bizáncig, valamint Bagdadig is eljutottak.
Price joggal feltételezi tehát, hogy a rabszolgák begyűjtése komoly motiváló tényező lehetett a portyák indításakor. Az egyik legfontosabb szempont feltehetően a nőhiány volt. A poligámiában élő vikingek társadalmában ugyanis az alsóbb rétegekbe tartozó férfiaknak nem volt könnyű feleséget találni, így ez a tény is kulcsfontosságú lehetett a viking portyák és felfedezőutak indításakor. A genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy az izlandi nők többségének skót és ír ősei is vannak, ami arra utal, hogy elődeik feltehetően zsákmányként kerültek viking rabságba.
A viking flották idővel kibővültek, és ennek következtében egyre több gyapjúra volt szükség a vitorlák elkészítéséhez. A gyapjú egyre nagyobb mennyiségben történő előállításának kényszere feltehetően egy mezőgazdasági reform motorja lett: egyfajta ültetényes gazdálkodás meghonosításához vezetett, amelyhez feltétlenül szükség volt rabszolgákra. Ennek részletes feltérképezéséhez még további, beható vizsgálatokra lesz szükség, svéd kutatók mindenesetre az 1990-es években egy Sanda nevű lelőhelyen egy hatalmas főépületre bukkantak, amelyet kis házak vettek körül. A régészek úgy vélik, ez egy viking ültetvény lehetett, amelyet rabszolgákkal műveltettek meg.
Akik kutyaeledelként is végezhették
William Fitzhugh, a Smithsonian Intézet régésze kifejtette, hogy „a női rabszolgák egyszerre voltak ágyasok, szakácsok és háztartási alkalmazottak." A férfiakat favágáshoz, hajóépítéshez, valamint evezéshez is befogták. Más vizsgálatok arra utalnak, hogy a vikingek rabszolgáit uruk halála után olykor feláldoztak, életük során pedig meglehetősen szegényesen táplálkoztak. Elise Naumann, Oslói Egyetem régészének kutatásai során nemrég kiderült, hogy a számos viking sírban megtalált lefejezett emberi testek maradványai nem hozhatók rokoni kapcsolatba a többi, ott fekvő csontvázzal. A rokoni kötelék hiáya mellett a fizikai bántalmazás egyértelmű jelei is azt valószínűsítik, hogy a rabszolgákat gazdáik halálakor feláldozták. A gyakorlatról a viking mondák mellett arab krónikák is beszámoltak.
A csontvizsgálatok kimutatták, hogy a rabszolgák szinte csak halat fogyasztottak, miközben gazdáik rendszeresen ettek különböző hús- és tejtermékeket. A rabszolgákkal szembeni durva bánásmódról pedig számos régészeti és történelmi forrás is tanúskodik. Egy, az Ír-tengernél fekvő Man-szigeten talált, tehetős viking férfi sírja egy fiatal nő maradványait is tartalmazza, akit a feje tetejére mért erőteljes csapással öltek meg, majd a csontjait elhamvasztott állatok maradványaival keverték össze. Az eset nem egyedülálló. A kutatók szerte Észak-Európában több hasonló leletre bukkantak már.
Ez is érdekelhet
Egy 14. századból származó költemény – amelynek az eredetije feltehetően a viking-kor végén keletkezett – nagyjából jó képet ad arról, hogy mit gondoltak a kivingek a rabszolgáikról, akiknek ilyen neveket adtak: Fattyú, Lusta, Tömzsi, Szarházi vagy Fajankó. Ahmad Ibn Fadlan, egy bagdadi arab jogász és diplomata számos vikinggel találkozott utazásai során. Beszámolója szerint az északi férfiak szexuális tárgyként tekintettek női rabszolgáikra. Ha egy rabszolga meghalt „otthagyták [a halála helyszínén] őket kutya- és madáreledelnek” – tette hozzá a diplomata.
A rabszolgákkal szembeni bánásmóddal kapcsolatos képet is árnyalhatják azonban a legújabb kutatások. Az elmúlt években a kutatók közel 80 olyan viking csontvázat azonosítottak, amelyeknek felső elülső fogain mély bevágások voltak. Sokan úgy gondolják, hogy ezekkel jelezhették, hogy valaki a harcosok rétegéhez tartozik, mivel a csontvázak mindegyike férfi volt. Anna Kjellström, a Stockholmi Egyetem kutatója megjegyezte, hogy két, rabszolgaként eltemetett, Svédország középső részén talált férfi maradványain is felbukkantak a fogakba vájt jelek, ami arra utal, hogy a társadalmi felemelkedés lehetősége a rabszolgák előtt is adott lehetett. Mindazonáltal tény, hogy bármilyen eredményre is jutnak ez ügyben a kutatók, a rabszolgaság kapcsán aligha beszélhetünk kedves, jóravaló vikingekről.
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
