Odüsszeusz nyomában: mit mesél Ithaka

Ithaka északi részén, Sztavrosz közelében áll a „Homérosz iskolája” néven ismert mükénéi kori komplexum. A helyi értelmezés szerint az Odüsszeia számos részlete – Odüsszeusz házának leírása, Athéné megjelenése, a családi terek – belelátható a romokba. Az „Imádkozzatok Odüsszeuszhoz” felirat pedig azt mutatja, hogy a hős tisztelete évszázadokon át élt a szigeten.

Odüsszeusz és a „Homérosz iskolája”

Ithaka Sztavrosz településétől nagyjából egy mérföldre (kb. 1,6 km) északra, félmagasan a hegyoldalban fekszik egy régészeti lelőhely, amelyet hagyományosan „Homérosz iskolájának” neveznek. A hely egy mükénéi kori palotakomplexum: utak, lépcsők, udvarok, kamrák – mind gondosan faragott kőből. A romokat korábban feltárták, de nem restaurálták, így nyers valóságukban láthatóak.

A város főterén 2013 óta látható a komplexum makettje. Ezt részletes leírás egészíti ki, amely az Odüsszeia építészeti részleteit vetíti rá a romokra: a küszöb, ahol az Olümposzról érkező Athéné megjelent; az előcsarnok, ahol az álruhás Odüsszeusz elszundított; Télemakhosz hálótere; Pénelopé szobája a híres, Odüsszeusz által épített hitvesi ággyal – és így tovább.

A leírás az Eumaioszhoz intézett, álruhás Odüsszeusz szavait is idézi:

„Ez a nemes ház bizonyosan Odüsszeuszé: száz közül is meg lehetne mondani azonnal. Minden része a másikból nyílik. Az udvart egy párkányos fal teszi teljessé, és kettős ajtó védi.”

A fordítás nyers, de jól mutatja, milyen lelkesen azonosítják a helyiek az eposz világát a tájjal.

Polisz-öböl és a leletek: Odüsszeusz-kultusz Ithakán

Az 1930-as években a közeli Polisz-öböl egyik, később földrengésben pusztult barlangjában bronz háromlábú üstöket tártak fel, amelyeket Kr. e. 9–8. századra datálnak; Kr. e. 4–3. századi kerámiák a nimfák kultuszát idézik; egy Kr. e. 2. századi edényen pedig ez állt: „Imádkozzatok Odüsszeuszhoz.”

Homérosz szerint Odüsszeusz egy nimfáknak szentelt barlangban rejtette el a phaiákoktól kapott ajándékait – köztük háromlábú üstöket is. A leletek valószínűsítik a helyi Odüsszeusz-kultusz fennállását jóval a hős feltételezett kora (Kr. e. 12. század) után is. Azt viszont, hogy pontosan ez volt Odüsszeia barlangja, nem bizonyítják – ez inkább kívánság, semmint bizonyosság.

Bár Trója kifosztását hagyományosan Kr. e. 1184-re teszik, a homéroszi eposzok a Kr. e. 8–7. században formálódtak. Homérosz élesen érzékelteti a korszakok közötti szakadékot: néhány elcsúszástól eltekintve nem erőltet vasat bronzkori hőseire. A görög eposz, a líra és a tragédia döntően a thébai és trójai háborúk közötti nemzedékekre fókuszál. A hősök – olykor isteni felmenőkkel, mint Akhilleusz, Patroklosz, Aiasz vagy Szarpédón – halandók, sorsukat elfogadják, gyakran ifjan, távol az otthontól halnak meg. Jutalmuk a dicsőség (kleosz), amelyet az utódok őriznek. Alkinóosz, a phaiákok királya szerint az istenek a költészet kedvéért adták a trójai háborút. – csekély vigasz ez a halottaknak.

Odüsszeusz különútja: hazatérés, jóslat, „szelíd öregség”

Odüsszeusz kivétel a hősök között: Poszeidón üldözései ellenére túlél, fő fegyvere a ravaszság. Az Odüsszeia a hazatérés története: feleségéhez, fiához – és a kutyájához – vezet; majd visszaszerzi királyságát. Éles ellentét ez Agamemnónnal, Mükéné királyával, aki ugyan hazatér, de meggyilkolják. A mű sejteti, hogy a diadal nem a vég: a vak jós, Teiresziasz megjövendöli, hogy Odüsszeusz első hazatérése után evezőt visz majd olyan tájra, ahol nem ismerik az evezőt; ott a földbe tűzi, megbékél Poszeidónnal, végül ismét Ithakára tér vissza, és „szelíd öregségben” hal meg az ágyában. Homérosz nem részletezi a második út történetét – nyitva hagyja a jövőt.

A modern ithakai büszkeség Odüsszeuszra összhangban áll a homéroszi hagyománnyal. A költő nem volt geográfus – s talán vak is volt –, de ez itt másodlagos. A lényeg az emberi lelemény és bátorság dicsérete a könyörtelen próbatételek közepette. A hős tisztelete a régészet tanúsága szerint már Kr. e. a 2. században is élő volt Ithakán. Homérosz szavai – akárcsak hősei – szárnyaltak.