Hitler elfeledett szövetségesei

Nélkülözés, korbácsolás és trükkös kérdések – hogyan nevelkedtek a spártai gyermekek?

2017. december 13. 16:06

A spártai gyermeknevelés milyenségéről semmi sem árulkodik jobban, mint az, hogy a spártai szigor még napjainkban is ismert fogalomnak számít. Ugyan a gyengének ítélt csecsemőket valójában nem dobták bele egy szakadékba, a spártai fiatalok gyermekkora mai szemmel elképzelhetetlenül nehéz volt.

Fiatal spártaiak gyakorlatoznak a 19. századi művész, Edgar Degas festményén
Fiatal spártaiak gyakorlatoznak a 19. századi művész, Edgar Degas festményén

Az ókori Görögországban Spárta neve egyet jelentett az elsöprő katonai erővel. A városállam egész működése tulajdonképpen egyetlen cél alá volt rendelve, nevezetesen hogy egy ütőképes haderőt tudjanak kiállítani minden körülmények között. Ennek alapja a gyermekkortól kezdett katonai nevelés volt, amelynek hatékonyságáról valószínűleg az árulkodik a legjobban, hogy a spártai szigor még napjainkban is ismert fogalomnak számít.

Bár a széles körben elterjedt legenda, miszerint a beteges vagy gyengének tűnő újszülötteket lehajították a Taigetosz hegyéről, valójában nem igaz, a spártai nevelés ténylegesen a születéstől kezdődött. Plutarkhosz szerint az „idétlen vagy nyomorék” csecsemőket egy völgybe helyezték és magukra hagyták. Ez csak kevéssel volt jobb a szakadékba hajításnál, lévén a kisgyermekekre vagy az éhhalál vagy a rabszolgasors várt ezután. Ez azonban még nem volt spártai sajátosság, hiszen a gyermekek „kitevése” valamennyi görög városállamban bevett gyakorlatnak számított.

A felnevelésre érdemesnek tartott spártai fiúk hétéves korukig édesanyjuknál nevelkedtek. Erre az időszakra sem a család melege volt a jellemző, hiszen anyjuk nem ölelhette meg őket és születésüktől kezdve rendszeresen egyedül hagyták őket a sötétben, hogy így tanuljanak meg szembenézni a félelemmel és a magánnyal.

Egy spártai hoplita szobra

Amikor betöltötték hetedik életévüket, a fiúkat a katonai kaszárnyákba vitték, ahol megkezdődött a tényleges kiképzésük. Egy felügyelő szigorú utasításai szerint tanulták meg a lopakodás, a fegyverforgatás, a vadászat és a harcászat művészetét. A folyamatos edzés mellett elsajátították a matematika, a zene és a filozófia alapjait is – bár egy spártai felnőtt korára sem válhatott igazi zenésszé vagy filozófussá, úgy vélték, hogy ezek az ismeretek előnyt jelentenek a csatatéren is.

12 éves koruktól rendszeresen kirakták őket a vadonba, mindenféle ruha és élelem nélkül, rákényszerítve őket, hogy maguk teremtsék meg a túlélés szükségleteit. A fiúkat lényegében arra bíztatták, hogy vadásszanak, harcoljanak vagy akár lopjanak másoktól – vagy egymástól –, de ha valakit rajtakaptak, amint éppen lop, azt kegyetlenül megverték. Előfordult az is, hogy két fiút egy verembe helyeztek, hogy harcoljanak meg a küzdőtér közepére helyezett darab sajtért.

Az esti vacsoránál a felügyelő trükkös kérdésekkel vizsgáztatta a fiatal spártaiakat, úgy mint „Ki a legerősebb a csapatotokban?” vagy hogy „Miért fontos, hogy matematikát tanuljatok?”. A kérdésekre gyors, érveléssel alátámasztott és szellemes válaszokat kellett adni. Aki pedig kudarcot vallott ebben, annak lábára ostorcsapásokat mértek, így akár napokra képtelenné téve őket arra, hogy napközben vadásszanak vagy lopjanak.

Egy spártai váza a Kr. e. 6. századból

A spártai fiatalok 20 évesen váltak nagykorúvá és teljes értékű állampolgárrá – de csak azután, hogy kiállták az egyik legkegyetlenebb próbatételt. Minden évben, a Diamastigosis nevű ünnepen a felnőtt kor küszöbére érkezett fiúkat kiállították a nyilvánosság elé és korbácsolni kezdték őket. A fiataloknak nem szabadott kifejezniük a fájdalmukat és lényegében azon kellett versenyezniük, hogy ki bírja a legtovább a kínzással felérő próbatételt. Akik korán feladták, azok csak a spártai középréteg tagjai lehettek és nem részesültek teljes polgárjogban.

Akik ezen is túl estek, igazi spártaiakká váltak. Ekkor azonban még továbbra is a kaszárnyákban kellett élniük, egészen harminc éves korukig, amikor is elég éretté váltak ahhoz, hogy megházasodjanak és saját családot alapítsanak – vagyis új katonákat termeljenek a városállam számára. Egészen hatvan éves korukig a spártai hadsereg tagjai voltak, ezt követően azonban a város törvényei szerint visszavonultak az aktív katonai szolgálattól.

Hasonlóan a fiúkhoz, a lányok is a családjuktól elszakítva nevelkedtek. Nekik szintén meg kellett tanulni a lándzsavetést, a birkózást és a fizikai fájdalmak elviselését, hiszen az akkori vélekedés szerint, csak egy spártai anya tud életet adni egy erős spártai gyermeknek.

Magazin

Címkék
Galériák
2017. tél: Hitler elfeledett szövetségesei
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Egy spártai váza a Kr. e. 6. századbólEgy spártai hoplita szobra
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!