Miért temethettek 60 múmiát egyetlen sírba az ókori Egyiptomban?

Több mint 4000 éve történt, hogy több tucat, borzasztó sérülésekbe belehalt férfit együtt mumifikáltak, és temettek el az egyiptomi Luxor közelében lévő kőfalba. A tömegsírba való temetkezés rendkívül ritka jelenség volt az ókori Egyiptomban, így felmerül a kérdés: hogyan került ez a rengeteg múmia egyetlen helyre?

Az utóbbi időszakban a tudósok ismét elkezdtek foglalkozni az úgynevezett „harcosok sírjával” az egyiptomi Deir-el-Bahariban – a sírt még 1923-ban fedezték fel, azonban ezt követően újból lezárták. Az újra felnyitott sírból és Egyiptom más részeiről származó bizonyítékokat összesítve a kutatók képet kaptak az ország történelmének egy elkeserítő és véres szakaszáról, az Óbirodalom idejének vége felé, Kr. e. 2150 körül.

Eredményeik egy polgárháborús helyzetről tanúskodnak, amelyek a regionális kormányzók közti véres összecsapásokhoz vezettek 4200 éve. Ezen esetek egyike vethetett véget a 60 ember életének is, akiknek holttesteit e tömeges temetkezés során mumifikálták.

Szalima Ikram, a Kairói Amerikai Egyetem régészprofesszora vizsgálta meg a múmiákat 2018 szeptemberében, az egyiptomi régiségminisztériummal együttműködve. A sír bejáratától alagutak valóságos útvesztője ágazott szerte, amelyet a sziklafalba fúrtak. A kamrákat mumifikált testrészek töltötték meg, valamint számos kupacnyi kötés, amelyek egykor a testeket fedték, azonban idővel lejöttek.

A halottak látszólag mind férfiak voltak, és sokuknál súlyos sérülések nyomai voltak felfedezhetők. Koponyáik be voltak törve vagy át voltak szúrva – talán lövedékek, talán közelharci fegyverek által – és sok holttestbe nyílvesszők voltak beágyazódva, ami végképp arra utalt, hogy a férfiak csatában estek el. Az egyik múmián még egy alkarvédő is volt, amilyet az íjászok viseltek a történelem számos időszakában. „Ezek az emberek véres, borzasztó halált haltak” – mondta Ikram.

Az Egyiptom más részeiből származó bizonyítékok szerint pedig haláluk egy nagy változásokkal teli, nyugtalan időszakban következett be.

Egy királyság összeomlása

E bizonyítékok némelyike II. Pepi fáraó sírjában volt megtalálható, akinek (a hagyomány szerinti) 94 éves uralkodása éppen ekkor ért véget, és temetkezési helye Szakkarában díszes és látványos volt. A piramis még az uralkodó ifjúkorában épült, ami arra utal, hogy ekkoriban még nem fenyegetett az a fajta zűrzavar, amely uralkodása után elharapódzott – mondta el Philippe Collombert, a Genfi Egyetem egyiptológusa. Pepi sírját azonban nem sokkal halála után kifosztották. Egy ilyen durva, istenkáromlásnak számító tettet csak akkor hajthattak végre, ha az egyiptomiak ekkoriban már kezdték elutasítani a fáraó isteni mivoltát, és már nem volt erős a központi kormányzat, amely megvédhette volna a sírt.

Ahogy II. Pepi hatalma látszólag megingott uralkodása vége felé, és a regionális kormányzóké megerősödött, megfigyelhető, hogy az ő síremlékeik egyre nagyobbra és díszesebbre épültek. Az egyik kormányzó síremléke, amely a Kubbet-el-Hava nekropoliszban épült már II. Pepi halála után, olyan feliratokat tartalmazott, amelyek határozottan utalnak a kibontakozó politikai frakcióharcra, a napi élet felfordulására, polgárháborúra és a központi irányítás hiányára – mondta el Antonio Morales, a madridi Alcalá Egyetem egyiptológusa. A szárazság okozta éhínség ráadásul gyorsíthatta is ezt a folyamatot Morales szerint. Egy másik felirat a kormányzó síremlékében azt állította, „a déli országrész éhen hal, és minden ember saját gyermekeit eszi”, és hogy „az egész ország olyanná vált, mint egy éhező sáska”.

A zűrzavar és az éhínség együttesen könnyen megalapozhattak egy csatának, amelyben 60-an meghaltak, és végül egy helyen mumifikálták őket – mondta el Ikram.