Miért lett hirtelen olyan fontos Gesztes vára 1588-ban az oszmán-Habsburg nagypolitika viharában?

2019. március 1. 08:38 Várháborúk kora blog

Gesztes vára 1588-1589-ben pár hónapig a figyelem, egészen pontosan a Habsburg-oszmán nagypolitika középpontjába került. Sorsát nem csak az egykori történetírók, hanem az első újság, az úgynevezett Fuggerzeitungok lapjai is megörökítették, az eseményekről beszámoltak. Istvánffy Miklós történeti munkájában a következőképpen számolt be az eseményekről:

Korábban

„Gregoróczy Vince győri és Huszár Péter pápai vicekapitányok az alattok lévő végbeliekkel, kik közel kétezerig valának, az szerencsét próbálni végezének, s egymással tanácskozván az vértesi hegyek s erdők felé indíták az hadat az szándékkal, hogyha az budai és fejírvári törökök eleikben akadtanak volna, velek megvínni s erejeket megkésérteni nem kétlenék.

Azokhoz adá magát az úton rác Radics vajda kétszáz beszprémi katonákkal, s komáromi véghelyről is egynéhány hajón csatázó serény gyalogok; s midőn két nap az erdőkben múlatván semmi ellenségre nem találtanak volna, mivel a szikszai veszedelem után honjokban maradnának, Gesztes vára megvételére, mely nem messze vala, Radicsnak tanácsából (ki mivel azelőtt fizetésért ott szolgált volna, az helyet jól tudná), fordíták elméjeket s erejeket. Javallván az tanácsot Gregoróczy, Szent András havának kilencedik napján setét éjtszaka, közel az várhoz, hallgatózva, megállapodván jutának. S késedelem nélkül előttök menvén Radics, mind az egész gyalogság az kapuk elfoglalására hirtelen rohanással nekiméne, úgyhogy addig, míg az benn lévő ellenség ágyokból előfuthatna s fegyvert foghatna, vagy az lövőszerszámok kilövéséhez nyúlhatna, az mieink az első kaput szekercékkel s fejszékkel, és sok dárdákkal való feszegetéssel felnyitnák s bemennének. S az ellenség rettegve az felső várba szaladna, melynek ajtainak s kétfelé nyíló deszkáinak, midőn hasonló buzgósággal nekimentek volna, és hol gerendákkal törvén, hol kéttollú dárdákkal felrontani igyekeznének, s azalatt az berekesztetteknek, ha magokat megadnák, egészséggel s békével való elmenetelt ígérnének. Az ellenség a kétséges dolgokban az várnak megadása felől kiszólni kezde, s az vár Gregoróczy s Huszár hitire oly módokkal feladaték, hogy az oltalmazók szablyájokkal, puskájokkal s egyéb fegyverekkel, ahová akarnának, elmehetnének, de az lövőszerszámok s azokhoz tartozó készületek, s mindennemű élés otthagyattatnék.

Mely dolgok véghezvitetvén, s az ellenség, mely hatvan gyalog vala, Budára elbocsáttatván, az mieink az várat elfoglalák, s Gregoróczy azt a rác Radicsnak, kinek annak megvételében igen nagy vitézsége tetszék, megoltalmazására bízá, s ő maga az ő hadával Győrre megtére.”

Az Istvánffy által leírt támadás spontaneitásának azonban ellentmond, hogy Szinán budai beglerbég Ernő főhercegnek már 1588. október 27-én a következőképpen panaszkodott: „ez el múlt napokbannis algyukual Geszteös ala kwldeotteteök, kik az utakotis mind megh irtottak, ki az frigy ellen, es feölsegeodnek maga ayanlasa ellen uagyon, de ha isten engedi meg az elebbi czelekeödeteök sem marad nekieök.”

Egy nappal később a pasa ismét visszatért a Gesztes ellen tervezett támadáshoz. Leveléből szintén az tűnt ki, hogy Gregoróczyék pontosan eltervezték az akciójukat. Eszerint

„Dobó, Nadasdy Ferencz, az komaromy kapitan az vyuary es egynehány uegbeli kapitanok, Komaromban ez el múlt napokban sok népet gywyteöttek, es tizen nyolcz taraszkot kesziteöttek hogy Geszteösre ilyenek, es azt meg uegyek ; es az taraszkokot es mas fel száz louagot mas fel száz gyalogot benne haggyonak immár az erdeöben utatis irtottak uolt, mi semminek okai nem akarunk lenni, de Istennek attunk uolna halat ha el iwttek uolna, mert azzal mi nekwnkis okot attak uolna, az fele czelekeödetre, azért feölsegeöd paranczollya meg minden uegbeli kapitanoknak, az fele gonosz embertelen czelekeödettol es szándéktól meg szwnnyenek, mert mi mar touab nem szenuedhettywk az eö sok embertelen czelekeödeteöket, azért ha ualamit ennek vtanna czelekeodnek mijs gondot uiselwnk róla, de mi okai ne legywnk ha innen indulás leszeön mert az feölsegteök alat ualok lesznek okai az frigy bomlásának. Ezzel egyeteömben ayanlyuk feolsegeodnek io szomszedsagunkot.”

Maga Gregoróczy Vince győri Obristleutnant november 4-én meg is jelentette az Udvari Haditanácsnak, hogy a budai beglerbég kivonult Budáról és vagy Válra vagy pedig Gesztesre vonul.

Istvánffy értesülésével ellentétben a következő budai beglerbég, Ferhát pasa David Ungnadnak, az Udvari Haditanács elnökének 1589. január 27-én írt leveléből kiderül, hogy a magyarok mind az őrség tagjait, mind az ott talált hadszereket elvitték magukkal:

„Geszteösre is rea iwuen az benne való népet es hadi szerszamot ki vittek.” Erre utal egyébként az is, hogy Memi Vali kihaja és gróf Ferdinando Nogarol győri Obrist tárgyalt a gesztesi dizdár, azaz a magyarul porkoláb feleségének kiváltásáról.”

Visszatérve az eseménytörténet elmesélésére Gregoróczy győri Obristleutnant, azaz Nogarol helyettese november 10-én azt a hírt küldte Bécsbe, hogy elfoglalta a várat és katonaságot hagyott benne. Az Udvari Haditanács ezt a következő napon II. Rudolf német-római császárnak és magyar királynak adta a tudtára. Szinán pasa 1588. november 14-i levelében tiltakozott Ungnadnál a békebontó atrocitás ellen:

„az mint Nagtoknak tuttara attuk, Geszteösre ivvttek taraszkokual algyukual, azt meg veöttek es embereöket hattak benne; ezt nem mondhattya N. hogy hireöteökuel nem volt volna, hol mi magunk tuttara attuk Ntoknak, mégis az mi alattunk feleöl panaszolkodik N. es oly dolgokott emleoget N. kiben mi nekwnk semmi hirwnk nem voltt.”

Ernő főherceg ugyanazon a napon, november 14-én azt a hírt küldte az Udvari Kamarának, Pálffy Miklósnak és Fernando Samaria de Specia Casának, hogy a pasa és a fehérvári bég megindult Gesztes ellen és ostrommal kívánják visszavenni. Egy nappal később Nogarol is ezt jelentette. Ernő főherceg még november 14-én arra utasította a győri Obristot, hogy vonja ki a katonákat a várból, romboltassa le a falakat és a foglyokat végeztesse ki. Ez azonban nem ment egyszerűen és pasa a béggel már készülődött a támadásra. Nogarol november 18-i jelentéséből kiderül, hogy megkísérelte ellátni élelemmel Gesztest, amit a fehérvári törökök megpróbáltak megakadályozni. Támadásukat sikerült azonban elhárítani és az elfogott ellenséges katonákat Győrbe vitték. Ennek ellenére Ernő főherceg Nogarolnak november 19-én újra megparancsolta, hogy robbantsa fel a várat. Hat nappal később (november 25-én) megtörténhetett a robbantás. Nogarol november 26-án pedig már arról írt, hogyan lehetne megakadályozni Gesztes újjáépítését. Erre szükség is lett volna, hiszen még ugyanezen a napon kelt Paksy György levele, amelyben már arról írt, hogy a török parasztokat hajt a vár építésére. Ez azonban ekkor még egy egyszerű rémhír volt. Nogarol ugyanis november 27-én azt jelentette Ernő főhercegnek, hogy a török csak megszemlélte a várat, de nem hagyott ott katonaságot.

Néhány héttel később azonban a félelmek valósággá váltak. Nogarol már 1588 december elején tájékoztatta az Udvari Haditanácsot, hogy a budai beglerbég készülődik a helyreállításhoz. A győri Obristnak ezért jelentést is kellett tennie a rombolás mértékéről. Mindez azt jelentheti, hogy nem csak a középkori várat rontották szét, hanem a köré épített hevenyészet palánkot. A vár újjáépítésére végül csak 1589 júniusában került sor.

Gesztes azonban nem csak helyi, hanem a nagypolitika szintjén is komoly gondot okozott. Szinán pasa 1588. december 11-én a következőket írta Ernő főhercegnek:

„Megh hozak mi nekwnk az feolsegeöd leuelet, melybeöl mindeneöket megh ertenk, iria feölsegeod hogy az feölsegtek oratora ki Constantinapolyban uagyon, az mely embeöret postán feölsegtekheöz kwldeötte leuelekuel, az teöb leuelek keözeöt, az mi kegyelmes feiedelmwnk leueletis kwldeötte, miképpen mi nekwnk es az uegbeli begeoknek paranczolta, hogy ennek utanna azkett czaszar keözeöt ualo frigy es barátság ellen semmitt ne czelekeödnenk, azért az igaz dolog hogy meg paranczolta mert ha az mi kegyelmes urunk megh nem paranczolta uolna mi tuttunk uolna mitt czelekeödni, de megh az hatalmas czaszarnak Geszteös megh uetele hireuel ninczen, azért mind az teöreökeöket s mind az hadi szerszamott kitt beleöle el uittek feölsegtek kesedeleömnelkwl uiszza adassa, ki ha megh leszeön feölsegteknek iouara leszeön.”

Felmerül a kérdés, miért volt fontos Gesztes mindkét fél számára? Az egykor az enyingi Török család birtokában lévő vár stratégiai jelentőségét az adta, hogy egyrészt innen lehetett a legkönnyebb módon eljutni a Kisalföldre és az ott meghódoltaktól behajtani az adót vagy újabbakat behódoltatni. Emellett a portyáról megpakolt szekerekkel visszaérkezőknek biztos átkelő- és pihenőhelyet is biztosított Gesztes. Másrészt a magyar portyázók, adószedők vagy nyelvfogók átkelését a Vértes és Buda felé szintén meg tudta/tudhatta akadályozni az ide rendelt katonaság.

Gesztes tehát, ha csak ideiglenesen is, de 1588 őszén és telén egy rövid időre újra magyar kézbe került. Lerombolását követően 1589 nyarán pedig a budai beglerbég újra felépítette. Ezt követően újabb támadások érték. Hasszán budai beglerbég 1593. május 26-án azt közölte Mátyás főhercegnek, hogy a magyarok nagy erőkkel vonultak a vár alá, de az ottani oszmán katonaság ágyútűzzel elzavarta onnan őket. Gesztes végül Adolf von Schwarzenberg 1598 augusztusi hadjáratában került tartósan keresztény kézbe.