Mezopotámiai agyagtéglákból rekonstruálták a Föld ősi mágneses mezejét

Több mint háromezer éves, mezopotámiai uralkodók nevével ellátott égetett agyagtéglák vizsgálatával rekonstruálta a Föld mágneses mezejének ókori ingadozásait egy nemzetközi kutatócsoport. A felfedezés nemcsak a modern mágneses anomáliák megértéséhez visz közelebb, hanem a szerves anyagot nem tartalmazó régészeti leletek kormeghatározásában is áttörést jelent, új megvilágításba helyezve az ókori Közel-Kelet kronológiáját.

A kutatás során harminckét olyan égetett téglát elemeztek, amelyeken tizenkét különböző mezopotámiai uralkodó – köztük II. Nabú-kudurri-uszur, Sulgi és I. Tukulti-Ninurta – ékírásos pecsétje szerepelt. Az ókori kézművesek által hatszáz Celsius-fok feletti hőmérsékleten kiégetett építőanyagokban található vas-oxid ásványok mintegy „mágneses időkapszulaként” rögzítették a Föld akkori mágneses mezejének pontos intenzitását. Mivel a téglákon szereplő uralkodói nevek alapján a leletek esetenként évtizedes pontossággal datálhatók, a kutatók rendkívüli precizitással tudták feltérképezni a geomágneses tér ingadozásait az időszámításunk előtti harmadik és első évezred között.

A nagy pontosságú magnetométeres mérések egyértelműen bizonyították a levantei vaskori geomágneses anomália jelenlétét a dél-mezopotámiai térségben is. Az időszámításunk előtti 1050 és 550 közötti periódusban a mágneses térerősség a térségben esetenként a mai érték másfélszeresét is elérte.

A szakemberek különösen gyors és extrém ingadozásokat mértek az Újbabiloni Birodalom egyik legismertebb uralkodója, a monumentális babiloni építkezéseiről ismert II. Nabú-kudurri-uszur (Kr. e. 604–562) uralkodásának évtizedeiben. A Föld magjának olvadt vasáramlásai által generált, hirtelen geomágneses tüskék megfigyelése azért kiemelkedő jelentőségű a geofizikusok számára, mert segíthet megmagyarázni a bolygónkon ma is tapasztalható, a műholdakat és a modern elektronikát is veszélyeztető jelenségeket, mint amilyen a dél-atlantai anomália.

A vizsgált leletanyag jelentős része az iraki Szulejmánijja Múzeum gyűjteményéből, valamint a Yale Egyetem babiloni kollekciójából származik. Az interdiszciplináris elemzés nemcsak fizikai, hanem történettudományi újdonsággal is szolgált: az egyik téglán talált felirat segítségével azonosították Hursitum területének egy eddig szinte teljesen ismeretlen uralkodóját, Jakun-dirit.

A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy a most felállított regionális „mágneses görbe” a jövőben kormeghatározási referenciaként funkcionálhat. Mivel az agyagból készült tárgyak nem tartalmaznak C-14-es vizsgálatra alkalmas szerves anyagot, az archeomágneses eljárás megoldást nyújthat a mezopotámiai kronológia máig vitatott kérdéseinek tisztázására. Ha a jövőben előkerül egy ismeretlen korú kerámia vagy tégla, annak mágneses jele összevethető lesz az újonnan létrehozott adatbázissal, ezáltal a módszer más roncsolásmentes analitikai eljárásokkal együtt új korszakot nyithat az ókortudományban.