Mérgezett nyílhegyek már 60 ezer évvel ezelőtt

Egy új kutatás szerint a mérgezett nyílhegyek használata már 60 ezer évvel ezelőtt megjelent Dél-Afrikában. A felfedezés radikálisan átírja az őskori vadászat technológiai és kognitív fejlődéséről alkotott képet.

A mérgezett nyílhegyek legkorábbi bizonyítékai

Egy friss tanulmány szerint egy dél-afrikai sziklabarlangban feltárt, mintegy 60 000 éves mérgezett nyílhegyek jelentik a világ legrégebbi, közvetlen bizonyítékát a mérgezett fegyverek használatára. A leletek több mint 50 000 évvel tolják vissza azt az időpontot, ameddig eddig igazoltan nyúlt vissza ez a technológia.

A vizsgált nyílhegyeket a dél-afrikai Umhlatuzana sziklabarlang lelőhelyen találták, amely már korábban is ismert volt gazdag őskori leletanyagáról.

A kutatók tíz, évtizedekkel korábban feltárt nyílhegyet vetettek alá részletes kémiai elemzésnek. Az eredmények szerint öt darabon még mindig kimutathatók voltak lassan ható növényi mérgek nyomai. Ezek az anyagok meggyengítették a zsákmányt, és jelentősen csökkentették a hosszan tartó üldözéshez szükséges időt és energiát. A vizsgálatok kimutatták a buphandrin és az epibuphanizin nevű toxinokat, amelyek farmakológiai hatása ma is ismert.

A méreghagyma szerepe az őskori vadászatban

Mindkét azonosított méreganyag megtalálható Afrika déli részének növényvilágában, de nyílméregként egyértelműen csak a Boophone disticha, magyarul méreghagyma ismert. Ez teszi a növényt a a méreg legvalószínűbb forrásává.

Bár nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy a méreghagyma 60 000 évvel ezelőtt pontosan a barlang környékén nőtt volna, ma kevesebb mint 12,5 kilométerre található a lelőhelytől. A kutatók 18. századi dél-afrikai nyílvesszőkben is kimutatták ugyanezeket a toxinokat, ami hosszú távú hagyományra utal.

Mit árulnak el a mérgezett nyílhegyek az emberi gondolkodásról?

A mérgezett nyílhegyek nemcsak technológiai újítást jeleznek, hanem fejlett kognitív képességeket is. A lassan ható méreg alkalmazása megkövetelte az ok-okozati összefüggések felismerését és a vadászat előzetes megtervezését.

A kutatás vezetője, Sven Isaksson, szerint ez a felfedezés azt bizonyítja, hogy az őskori vadászó-gyűjtögetők tudatosan használták ki a növények biokémiai tulajdonságait, nem pusztán ösztönösen.

Korábban a mérgezett fegyverek legkorábbi egyértelmű bizonyítékát egy körülbelül 7000 éves, a Kruger-barlang területén talált lelet jelentette. Bár ennél régebbi, vitatott tárgyi bizonyítékok is ismertek, azok nem szolgáltattak közvetlen kémiai igazolást. Az umhlatuzanai leletek ezért mérföldkőnek számítanak az őskori fegyverhasználat kutatásában.

Miért maradhattak fenn a mérgek nyomai?

A mérgek általában gyorsan lebomlanak, ám bizonyos környezeti feltételek mellett kémiai lenyomatuk fennmaradhat. Az Umhlatuzana sziklabarlang kivételes mikroklímája ilyen szempontból ideális konzerváló közegnek bizonyult. A lelőhely a Howiesons Poort-kultúra időszakához tartozik, amely technológiai újításairól ismert.

A felfedezést független szakértők is jelentősnek tartják. Justin Bradfield szerint különösen figyelemre méltó, hogy az umhlatuzanai vadászok egyszerű, egykomponensű mérget alkalmaztak, míg az összetettebb receptek csak jóval később jelentek meg.

A kutatócsoport a jövőben a fiatalabb rétegek vizsgálatát tervezi, hogy kiderüljön: a mérgezett nyílhegyek használata folyamatos hagyomány volt-e, vagy időszakosan eltűnt, majd újra megjelent az emberi történelem során.