Medusza alakját használta Róma ellen a pontoszi király

A görög mitológiából ismert Medusza alakja a Római Köztársaság elleni ellenállás egyik legfontosabb politikai szimbólumává vált a pontoszi királyságban. Erről a törökországi Gaziosmanpaşa Egyetem kutatója, Şengül Dilek Ful a Journal of Literature and Humanities folyóiratban publikált egy teljesen új, az érméket és domborműveket elemző tanulmányt. A kutatás rávilágít arra a folyamatra, amelynek során a félelmetes szörnyalak vizuális ábrázolása a hellénisztikus politikai propagandából a római kor védelmező szimbólumává alakult át.

VI. Mithradatész pontoszi király Kr. e. 120 és Kr. e. 63 között uralkodott a fekete-tengeri régióban, ahol birodalmát a római terjeszkedés legfőbb gátjává építette ki. A politikai üzenetek közvetítésére a királyi udvar kiterjedt érmekibocsátásba kezdett Kabeira, Komana és Taulara városaiban. A mintegy 2100 éves bronzpénzek egyik típusán Athéné istennő, illetve a Medusza levágott fejét tartó Perszeusz látható.

Egy másik vereten a szörnyeteg feje egy pajzson jelenik meg Niké, a győzelem istennőjének társaságában. Az uralkodó számára a görög hős a szinte legyőzhetetlennek tűnő római hadigépezet feletti diadalt jelképezte, Medusza feje pedig azt a félelmetes erőt szimbolizálta, amelyet a hódítók ellen fordíthatnak.

A vizsgált érmetípusok nem csupán egyetlen településre korlátozódtak, hanem a királysághoz hű anatóliai közösségek széles körében forgalomban voltak. Komana fontos vallási központként működött, Kabeira kiemelkedő adminisztratív szerepet töltött be, míg Taulara a királyi kincstár egyik erődítménye volt. A különböző helyi adottságok ellenére ezek a városok egységes vizuális nyelvet használtak a görög mitológia legismertebb elemeinek felhasználásával.

Şengül Dilek Ful elemzése szerint a politikai propaganda ereje éppen ebben a széles körű ismertségben rejlett. A helyi, görögül beszélő lakosság hosszú magyarázatok nélkül is azonnal megértette a heroikus küzdelemre és az isteni védelemre utaló üzenetet.

A pontoszi királyság bukását követően Medusza ábrázolása elvesztette közvetlen politikai jelentését, de a Tokat tartományban talált leletek alapján kulturális beágyazottsága a római uralom alatt is fennmaradt. A Tokat Múzeumban őrzött, a Kr. u. 2. századra datált márvány szarkofágtöredéket girlandok, egy Erósz-figura és két Medusza-fej díszíti. A Nikszar melletti ókori temetőben végzett 1982-es leletmentés során pedig egy 3. vagy 4. századi bazalt sírkövet tártak fel, amelyen egy hatosztatú görög felirat felett látható a gorgó arca. A mitológiában halálos tekintetű lény ezeken az emlékeken már apotropaionként, vagyis a gonoszt távol tartó, védelmező szimbólumként jelenik meg. A félelmetes arc a hiedelmek szerint elriasztotta a sírrablókat és megóvta a halottakat az ártó szellemektől.

A funkcióváltozással párhuzamosan a szörnyalak vizuális ábrázolása is jelentős esztétikai átalakuláson ment keresztül a római korban. A klasszikus mítoszok kígyóhajú, torz teremtményét a római művészek gyakran egy kifejezetten vonzó, dús hajkoronával rendelkező fiatal nőként jelenítették meg. A mitológiai eredetre csupán a homlokon elhelyezett apró szárnyak utaltak.

Ezt a művészeti tradíciót kiválóan illusztrálja az a terrakotta dombormű, amelyet 2017-ben Szevasztopolisz római kori fürdőjének ásatásán hoztak a felszínre a régészek. A finomabb kidolgozású, bronzból vagy agyagból készült rátétek a katonai felszereléseken, a lószerszámokon és a háztartási bútorokon is megjelentek, így Medusza arca a mindennapi élet szerves részévé vált.

Kis-Ázsia északi része a hellénisztikus korban a geopolitikai küzdelmek egyik legfontosabb hadszíntere volt. A Nagy Sándor birodalmának felbomlása után létrejött hellénisztikus államalakulatok, köztük a Pontoszi Királyság, a Kr. e. 2. század végétől egyre nagyobb nyomás alá kerültek a nyugatról terjeszkedő Róma részéről. VI. Mithradatész a római uralom által fenyegetett anatóliai és görög közösségek védelmezőjeként lépett fel, és mintegy négy évtizeden át sikeresen dacolt a köztársaság légióival. A három úgynevezett mithradatészi háború során a király seregei hatalmas területeket foglaltak el, míg végül Pompeius római hadvezér csapatai végleg megtörték a pontoszi ellenállást. A vereség után a terület betagozódott a Római Birodalom tartományi rendszerébe.

A legújabb numizmatikai és régészeti eredmények jól illeszkednek a térség kulturális asszimilációjáról alkotott modern történeti képbe. A hódító birodalmak adminisztratív beolvasztása nem jelentette a helyi vizuális és mitológiai hagyományok azonnali eltűnését. Ahogyan VI. Mithradatész a görög mondavilágot használta fel a hellénisztikus lakosság mozgósítására, úgy a római uralom alatt a provincia lakói a megszokott szimbólumokat a magánélet védelmének szolgálatába állították.