Már több mint fél évszázada színjózanok Őfelsége matrózai

2023. július 31. 08:20 Múlt-kor

53 éve, 1970. július 31-én szolgálták fel utoljára a brit Királyi Haditengerészet hajóin a „tot” néven ismert napi fejadag rumot a tengerészeknek. A kora újkorban moráljavító, illetve (a kor gondolkodásában) egészségmegóvó szándékkal bevezetett napi alkoholfejadag több átalakuláson is keresztülment, mire kialakult a később ismert „daily tot”. A 19. századtól az adagot fokozatosan csökkentették, a második világháborút követően pedig egyre többen látták be, hogy a modern hadviselés finom műszerei és bonyolult berendezései mellett nincs helye a szolgálat közbeni alkoholfogyasztásnak.

Matrózok rumosztáskor (Illuszráció)

Korábban

Az angol, majd brit hadiflottánál a 17. századtól létezett a központilag kirendelt fejadag szesz, eleinte egy gallon (3,8 liter) sör formájában. A részegeskedés megelőzése érdekében gyakran igen alacsony, 1–2 százalékos alkoholtartalmú főzettel látták el a hajókat, azonban így is logisztikai gondot jelentett az ilyen mennyiségű folyadék jelentős térfogata és tárolásának kérdései.

1655-ben született meg a döntés, hogy a nagy mennyiségű sört egy fél pint (284 milliliter) rummal helyettesítik. Ennek nyomán egyre nagyobb gondot jelentett a matrózok lerészegedése, azonban egységes iránymutatás csak 1740-ben érkezett az Admiralitástól: a rumot vízzel öntsék fel 4:1 arányban, felszolgálását pedig osszák két alkalomra a nap során.

A fegyelmi problémákat azonban ez sem szüntette meg, és a 19. századra jelentős mértékben megváltozott a vezérkar hozzáállása. 1824-ben az adagot ismét a felére csökkentették, egynegyed pintre (142 milliliter), az Admiralitás 1850-ben felállított „piabizottsága” (Grog Committee) pedig már ekkor javaslatot tett a teljes eltörlésére.

A Királyi Haditengerészet ennyire drasztikus változást nem kívánt bevezetni, így végül a század közepén ismét a felére csökkent az adag – a tengerészek egynyolcad pint (71 milliliter) rumot kaptak naponta, egyetlen adagban, délelőtt 11 és dél között felszolgálva. 1881-ben a tisztektől, 1918-ban pedig az altisztektől is elvették a napi fejadagot.

A helyzet ezt követően hosszú ideig változatlan maradt a Királyi Haditengerészetnél (az 1901-ben önállóvá vált Ausztrália saját flottája 1921-ben teljesen megszüntette a „totot”), mígnem 1969 decemberében egy alsóházi képviselő írásbeli kérdésére az Admiralitást felügyelő bizottság azt válaszolta: „a rumfejadag már nem egyeztethető össze azzal a magas hatékonysággal, amely ma már elvárt, mivel az egyének feladatai a hajókon bonyolult és gyakran finom szerkezetekhez és rendszerekhez kapcsolódnak, amelyek helyes működésén emberi életek múlhatnak.”

A második világháborúban sem mondtak le napi fejadagjukról a tengerészek

Az alsóházban 1970. január 28-án este, egy óra tizenöt perc alatt dőlt el „a nagy rumvita”, amelynek során előirányozták a napi rumadag megszüntetését.

A július 31-ére kijelölt utolsó napra („Black Tot Day”) számos hajón és több haditengerészeti támaszponton is formális búcsúkkal készültek a tengerészek: sokuk fekete karszalagot öltött a 11 órai sípszóra az utolsó pohárhoz, de volt, ahol jelképes tengeri temetést is tartottak a rumos hordóknak, illetve a poharaknak, a Collingwood akadémián pedig zenekarral kísért temetési menet vonult végig, amelyen egy koporsó jelképezte a napi rumadagot.

Az intézkedés meglehetősen népszerűtlen volt a matrózok körében. „Kárpótlásul” a hajók legénysége jogosulttá vált napi három félpintes (284 milliliteres) doboz sör vásárlására, amelyet azonban nem fogyaszthatnak szolgálat közben. Emellett jobb szórakozási lehetőségeket is ígértek nekik szolgálati helyeiken, ami hullámzó minőségben valósult meg.

Kanada hadiflottája 1972-ben, Új-Zélandé pedig 1990-ben követte a brit példát, azonban különleges ünnepi alkalmakkor ma is előfordul, hogy a régi vezényszavak kíséretében rumot szolgálnak fel a tengerészeknek – ilyen volt például a kanadai Királyi Haditengerészet fennállásának 100. évfordulója 2010-ben, illetve II. Erzsébet királynő gyémántjubileuma 2012-ben.