Már a bronzkori emberek is együtt élhettek a galambokkal

Egy friss kutatás zooarcheológiai és izotópos elemzései szerint legalább ezer évvel korábban kezdődhetett a galambok háziasítása, mint azt korábban a szakértők feltételezték – erre utal legalábbis, hogy ezeknek a madaraknak a táplálkozása sokkal inkább hasonlított az emberekére, mint a többi vadmadárfajtáéra.

Az Antiquity folyóirat hasábjain közzétett tanulmány szerzői szerint a bronzkori Hala Sultan Tekke partjainál a régészek számos Columba livia (a mai házi galambok közvetlen rokonának tekinthető szirti galamb) csontra bukkantak, amelyeket később izotópos vizsgálatoknak vetettek alá. A részletes elemzés során a szakértők meglepő következtetésre jutottak: kiderült, hogy ezeknek a madaraknak sokkal szűkebb volt a táplálkozási köre, mint bármely más vadmadárfajtának, sőt, a nitrogénértékek vizsgálata során az is egyértelművé vált, hogy ezek a szárnyasok a vadon élő állatokhoz képest sokkal több fehérjét fogyasztottak. A tanulmányban Anderson L. Carter, Canan Çakırlar és kollégái kijelentették: ez azért lehetséges, mert ezek a galambok a városon belül éltek – vagyis nem vadászatból, hanem az emberek hulladékából tartották fenn magukat. Ez pedig azt jelenti, hogy a galambok már a bronzkorban elindultak a háziasítás felé vezető úton – nyilatkozta Carter.

Korábban Nea Helos területén fedeztek fel a régészek hasonló maradványokat, amelyeket a Kr. e. 4–1. század idejére datáltak. A mostani kutatási eredmények szerint Hala Sultan Tekke leletanyaga legalább ezer évvel régebbi lehet.

A szakértők fiatalabb egyedek maradványait is azonosították a leletek között, ami arra utal, hogy a galambok egy idő után a településen belül rakhattak fészket. Ebben segíthette őket, hogy Hala Sultan Tekke épületei alapvetően többszintes, meredek homlokzatú építmények voltak, amelyek kiváló alternatívát jelentettek a madárfajta által kedvelt sziklák helyett.

A galambcsontok többsége a lelőhely 70-es és 83-as számú helyiségéből került elő, amelyeket az ásatások során egy kultikus hely részeiként azonosítottak a kutatók. A csontok mellett egy hatalmas, egykor oltárként funkcionáló kőépítményt, valamint ciprusi, mükénéi és kánaáni kerámiaedényeket, egyiptomi fajanszgyöngyöket és elszenesedett növényi maradványokat is találtak a régészek.

A Columba livia példányok több mint felénél a tűzzel való érintkezés nyomai is kimutathatóak voltak. A legegyszerűbb magyarázat szerint ennek az lehetett az oka, hogy ezeket a madarakat megfőzték, megették, majd csontjaikat valamilyen áldozatbemutatás részeként elégették. Az ilyen kis méretű állatoknál ráadásul nem volt szükség késre az elfogyasztás során, ami megmagyarázza, hogy miért nem találtak a kutatók vágásnyomokat a csontokon.

A klasszikus ciprusi hagyományban a galambok szoros kapcsolatban álltak Aphrodité kultuszával, ám a mostani leletek kapcsán semmilyen erre vonatkozó adatot nem tudtak megállapítani a szakértők, mivel Hala Sultan Tekke területén nem találtak konkrét templomot vagy szentélyt. A galambok iránti vonzalom azonban jól dokumentált a Földközi-tenger térségében, különböző típusú galambfigurákat például már a középső bronzkorban is használtak Cipruson, így nem elképzelhetetlen, hogy valamilyen helyi kultusz állandó részeként is alkalmazták a galambokat.

A szerzők felvetették, hogy a madarak más környékről származhatnak. Hogy gasztronómiai vagy vallási okokból hozták-e őket a szigetre, azt sajnos nem sikerült kideríteniük a kutatóknak.