Máig megoldatlan az ujj nélküli váci apáca rejtélye

1731 és 1841 között Vácott a jómódú, főként német származású polgárok gyakran választották temetkezési helyül a Domonkos-rendi templom kriptáját. Ruhájuk színe alapján a domonkos szerzeteseket a nép fehér barátoknak, az általuk emelt templomot pedig Fehérek templomának hívta; ez utóbbi elnevezés a mai napig fennmaradt a váciak körében. A templom kriptájából, amelyet 1994–1995-ben tártak fel, kétszázhatvanöt spontán mumifikálódott tetem, továbbá mintegy negyven egyén csontvázát tartalmazó osszárium maradt az utókorra. Az emberi maradványok a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába kerültek, míg a koporsók, viseletek és egyéb tárgyi mellékletek a váci Tragor Ignác Múzeumban találhatók. A váci múmiák közül Tridentina Róza Ciánia esete az egyik legizgalmasabb. Rejtélyes dolog történt vele, amire mindeddig nem sikerült egyértelmű magyarázatot találni.

Szüzek példaképe

A kétszázhatvanöt természetesen mumifikálódott emberi maradvány nagyobb része polgári, kisebb része egyházi személyé volt. A szerzeteseket – szám szerint tizenhetet – egykor a kripta külön álló részében helyezték el.

A polgárok koporsói nemcsak hely tekintetében különültek el a szerzetesekéitől, hanem a díszítésükben is lényeges eltérés mutatkozott. A szerzetesek koporsói anonimek és (egyet kivéve) díszítetlenek voltak, a többiek esetében a koporsó anyaga és minősége, valamint a díszítésük változatosságot mutat. A feltárás során három apáca maradványait is megtalálták, ők egykor nem a szerzetesek mellett kaptak helyet, hanem a polgárok között.

A váci múmiák közül Tridentina Róza Ciánia esete az egyik legizgalmasabb. Nagyon rejtélyes dolog történt vele, amire mindeddig nem sikerült egyértelmű magyarázatot találni.

Teste a feltáráskor a 12-es számmal jelölt festetlen tölgyfa koporsóban feküdt. A koporsó két végén és közepén öntöttvas fogantyú volt, a tetején vésett kereszt, valamint egy réztábla, rajta latin nyelvű felirattal: „OID ROSA: CIANIA: TRIDENTINA / QUAE PIISME OBIIT XVIII. KAL. IAN./ ANNO CHR. MDCCXCVIII / VIXIT ANNOS LI. M. XI. D. XII. / IN. VIRGINUM EXEMPLUM” (magyarul: „Tridentina Róza Ciánia, aki jámboran meghalt december 15-én az 1798. évben, élt 51 évet, 11 hónapot, 12 napot, a szüzek példaképe volt”).

A belső lepel zsákvászonból, a külső lepel fehér vászonból készült, utóbbira saját anyagából fodor volt varrva. A párna fehér színű, négy sarkát szalagcsokor díszítette.

Az elhunyt posztóból készült rendi ruhát viselt, amelynek alsó része a bokát is takaró fehér, bordás anyagból készült, felső része pedig a karokat is teljesen takarta, és egészen a csuklókig ért.

A holttestet meglepően gazdagon díszítették. Kezeit a hasán összekulcsolták, és széles selyemszalagokból kötött masnival díszítették. A csuklók keskenyebb szalagokkal voltak áthurkolva úgy, hogy a szalag mindkét kéznél külön-külön futott le, és a végén nem volt összekötve.

A kezek közé hosszú szárú virág volt becsúsztatva, alatta masnival. Fején virágkoszorú volt rozmaringszálakkal, a fejtetőn fekete selyemszalag csokorra kötve. Még a bal vállánál is találtak virágmaradványokat.

A lábak fekete szalaggal voltak áttekerve. Nyakbavalója vastag, szalagos gallér volt. A harisnyát a comb közepén pántlikával rögzítették. A koporsóban olvasót találtak, a bal lábnál pedig egy papírcsomagot, amely az olvasóval volt áttekerve. A korhadt papíron írásnyomokat lehetett felfedezni. A csomagban kissé bizarr dologra bukkantak: egy kéz maradványára.

Talán a halála után

Maga a tetem korhadt, rossz megtartású. A bal kézfejről hiányzik a gyűrűs- és a kisujj, valamint a mutató- és középső ujj körömpercei. A csomagocskában talált végtagrészt összeillesztve a csonka kézzel, egy normális, teljes bal végtagot kaptunk.

A tetem bal keze maradt meg a legjobb állapotban, a többi testrésze alig különbözik a csontvázmaradványoktól. A kérdéses kéz szétválasztott részei megegyező állagúak és színezetűek, ami azt jelenti, hogy ugyanolyan körülmények között konzerválódtak.

E lelet kapcsán egykoron több hipotézist is felállítottunk. Az egyik, hogy trauma érte: valamilyen éles eszközzel, például baltával vagy késsel, véletlenül vágta le a saját ujjait (amitől aztán vérmérgezést kapott, és/vagy elvérzett).

A másik lehetőség, hogy valamilyen fertőzésben szenvedett, ami odáig burjánzott, hogy nem volt más választás, mint amputálni a beteg részt. Az egyik opció balesetet, a másik szándékosságot feltételez. A noninvazív vizsgálatoknak kulcsszerepük volt abban, hogy kiderüljön, valójában mi is történhetett.

A bal kézről és külön a két ujjmaradványról hagyományos röntgenfelvételek készültek. Ezek eredménye, továbbá a direkt morfológiai vizsgálatok kizárták a baleset lehetőségét.

A képeken jól látszik, hogy a kéztől való elválás a IV. kézközépcsont fejtől távolabbi végénél és az V. kézközépcsont fejhez közelebbi végénél történt. Ezeken az ízfelszín tökéletesen ép.

Kizárt dolog, hogy egy szerencsétlen ütés, vágás után úgy váljon el a két rész, hogy az a csontokon vagy az ízfelszíneken ne okozna traumás sérülést, például törést vagy éles, mély metszést.

Baleset esetén a csontoknak valamilyen formában sérülniük kellett volna. Itt ez egyáltalán nem volt észlelhető, bár az egyik röntgenfelvételen, az V. ujj kézközépcsontján egy apró, éles, haránt irányú bevágás látható. Ez a sérülés azonban a feltárás során is keletkezhetett.

A trauma következtében történő amputáció elmélete nem igazolható a fenti okok miatt. Azonban a sebészi beavatkozás sem lehetséges, mivel az ujjakon és kézmaradványokon semmiféle betegségre utaló kórkép vagy csontszerkezeti elváltozás nem látható; a kéz egyértelműen egészséges, normális volt. Emellett az a tény, hogy az ujjak mintegy lépcsőzetesen hiányoznak a kézről, kizárni látszik az amputációt.

Ha ilyen beavatkozás történt volna, akkor a két ujj azonos vonalban lenne eltávolítva, nem pedig különböző magasságban. Felmerült, hogy az ujjak leválása a kézről jóval a halál után következhetett be, természetes körülményeknek köszönhetően. A pozíciófotókról kiderül, hogy a múmia bal keze éllel a hasán nyugodott, és ez a rész nyomásnak lehetett kitéve a bomlás során. A ráható erők miatt elképzelhető a két ujj ilyen típusú elválása a kézfejtől.

Műtét vagy rablás?

A kézről készült digitális fényképek viszont új megvilágításba helyezték az esetet. A bal kézen, a bőrmaradványon apró, éles metszési nyomokat fedeztünk fel, melyek szabad szemmel alig észrevehetők. A vonalat követve az ujjcsonton, a csontkéreg felszínén is találtunk vágásra utaló jeleket – így már érthetővé vált a röntgenfelvételen látott apró, haránt irányú vágás is.

A bal kéz háti felszínén lévő vágási nyomok közül az egyiknél a bőr kissé felhajlik, a másiknál befelé tart. A felhajló és a befelé tartó bőrrész arra enged következtetni, hogy ott a kéznek még nedvességet kellett tartalmaznia a vágáskor (különben nem hajlott volna vissza a bőrdarab). A többi apró nyom egyenes és éles, mintha már száraz állapotban érte volna a metszés.

Hogy mennyire nem egyszerű és nem egyértelmű a múmiák vagy csontmaradványok bármely természettudományos módszerrel történő vizsgálatának elemzése és értelmezése, azt a következő, egyébként nagyon hasznos vizsgálati metodika, a sztereomikroszkóp is igazolta. Két patológus volt segítségünkre az eljárás alkalmazásánál és a látottak értelmezésében. A két szakvélemény részben ellentmond egymásnak.

Az első patológiai szakvélemény, amely a következőkben foglalható össze, a két ujjmaradványon és a bal kézen lévő kérdéses ízületek részletes és általános vizsgálatát végezte el: Az ujjak eltávolítása a halál után 24–48 órával történhetett. Bár a gyűrűsujj (IV. ujj) kézközépcsontjának távolabb eső részén jól megfigyelhető a hajlító és nyújtó inak felrostozódása, a kiízesítés szakszerű volt.

További felrostozódás figyelhető meg a bal kéz V. sugárnál lévő, a kéztő és a kézközépcsont közti ízületnél is, itt a lágyrészek különböző magasságig sérültek, ami arra utal, hogy a kiízesített fejtől távolabbi részt kihúzással vették le. A bal kéz IV. sugárnál lévő, a kézközépcsont és az ujjpercek közti ízületnél, az egyébként ép porcfelszínen felületes késhúzási nyomok láthatók.

A második patológiai szakvélemény az általános vizsgálatok helyett a legfontosabb kérdésekre fókuszált: mikor történhetett az ujjak eltávolítása a kézről, milyen módszert alkalmazhattak, szakszerű volt-e az eltávolítás, illetve van-e valamilyen patológiás oka a csonkolásnak?  A két ujj eltávolítása a kézről már erősen kiszáradt állapotban történhetett, erre utal a kiszakított rostok állapota. A bőrszegély részben törött, részben tépett; ez utóbbira jellemző, hogy a rostok messze kihúzódnak a bőrből.

Láthatók apróbb vágásra utaló felszíni sérülések is, de nagyobb részben tépésre utaló jelek figyelhetők meg. Ez azt jelentheti, hogy valaki először késsel próbálkozott, aztán rájött, hogy a gyűrűsujjnak a kézközépcsont és az ujjpercek közti ízületét megtörve, majd kihúzva nagyobb erőhatás nélkül is le lehet tépni az ujjat a kézről.

A gyűrűsujj lehetett fontos az illető számára, minden bizonnyal a gyűrű eltulajdonítása miatt. Az eltávolítás körülbelül egy évvel a halál után történhetett.

Rejtélyes írás

A második patológiai vizsgálat az antropológusok véleményével vág egybe: a kéznek valamennyi nedvességet még tartalmaznia kellett, de inkább már kiszáradt állapotában történt a csonkolás. Mindez az ujjaknak jóval a halált követően való eltávolítását tételezi fel. Az eltávolítást végző személy nem lehetett szakember, szakszerűségnek nyoma sincs. Betegségre vagy olyan patológiás elváltozásra utaló jel nem figyelhető meg, amely amputációt tett volna szükségessé.

Az etnográfusok véleményét, miszerint a koporsó a feltárásig bolygatatlan volt, így közvetlenül a halált követően történhetett a csonkolás, az első patológiai szakvélemény látszik igazolni. Összehasonlítva Tridentina Róza Ciánia esetét a három XVIII. században boncolt tetemmel, jól látható a különbség a vágások nyomait illetően. Míg az előbbinél inkább tépés figyelhető meg felrostozódással, addig az utóbbiaknál jól körülírható, határozott metszési, vágási nyomok láthatók, amelyek a mumifikáció következtében kissé összehúzódtak.

A két szakvélemény tehát részben ellentmond egymásnak, de az bizonyossá vált, hogy az eltávolítás post mortem (a halált követően) történt, valamint hogy a végtagon egyaránt vannak vágási, tépési és szakítási nyomok.

A csonkolás indítéka mellett az is rejtély, hogy a két ujjmaradvány miként került a múmia bal lábához papírba tekerve, amelyen ráadásul kézzel írott szöveg van (mint említettem, a feltárást végző etnográfusok határozott véleménye szerint a koporsó bolygatatlan volt). A kéziratot tartalmazó papír 5–10%-át lehetett megmenteni; a rajta lévő szöveg töredékes, olvashatatlan, csak pár szó maradt meg teljes egészében, egyetlen teljes mondatot sem lehet kivenni belőle. A nyelvészeti vizsgálatokból megállapítható, hogy szlovakizálódott cseh nyelven írták, amelyben középszlovák elemek is vannak.

Mindazonáltal a szöveg egy részében folytonosság figyelhető meg, amiből annyi kivehető, hogy valaki az összegyűjtött pénzével van eltemetve. Az igevégződések, névszóragok szerencsétlen módon sehol nem olvashatók, így nem lehet megállapítani, hogy hímnemű vagy nőnemű személyre vonatkozik-e a szöveg, s az sem derül ki egyértelműen, hogy az egészet egyes szám első személyben írták-e. Az írásmód alapján meglehetősen műveletlen ember lehetett, aki ezt írta.

A papírmaradvány restaurálásának eredménye volt – az állagmegőrzésen túl –, hogy kiderült: a másik oldalon is vannak írásnyomok (annyira halványan, hogy semmit sem lehet kiolvasni belőlük). Az is kiderült, hogy ez a papírmaradvány egy nagyobb lap része, amelyen feltehetően hosszabb szöveg szerepelt.

Tridentina Róza Ciánia esete nagyon sok kérdést nyitva hagyott. Nem tudjuk biztosan, hogy mikor és miért távolították el két ujját a bal kezéről. Nem ismerjük a levélíró személyét; nem tudjuk, hogy ő maga volt-e, aki így hagyott üzenetet az utókornak, vagy valaki más írta a szöveget. Az is lehetséges, hogy a papírmaradvány nem áll közvetlen összefüggésben a benne talált végtagmaradvánnyal (talán egyszerűen csak ez akadt a keze ügyébe annak, aki becsomagolta, majd a holttest lábához helyezte a két ujjat).

Visszatérve Tridentina Róza Ciánia személyéhez: sem a halotti, sem a keresztelői anyakönyvekben nem szerepel a neve, váci származása ezzel kizárható. Családneve kapcsán felmerülhet, hogy a „Tridentina” esetleg a német „Dreizahn” családnév latinizálása. Bár öltözéke és neve alapján apáca volt, nem sikerült kideríteni, hogy melyik szerzetesrendhez tartozott.