Magyar mesterek Sanghajban

Sanghaj, Kína egyik legnagyobb gazdasági és pénzügyi központja napjainkban a modern és a hagyományos ázsiai építészet szimbólumának tekinthető. Kevésbé ismert, hogy sajátos arculatának kialakításában nagy szerepe volt négy magyar származású építésznek is, akik modern szemléletükkel és szakmai képzettségükkel nemcsak Sanghaj építészetét, hanem egész építészgenerációk látásmódját is meghatározták. A december elején nyílt „Időtlen modernitás – Magyar építészörökség Sanghajban” című kiállítás a nagyszerű mestereknek állít emléket, akik nélkül a hatalmas ázsiai metropolisz ma teljesen más képet mutatna.

Sanghaj a 20. században

A 20. század első felében Sanghaj a világ egyik leggyorsabban fejlődő nagyvárosa volt. Hagyományos és modern épületeivel meglehetősen változatos és eklektikus képet nyújtott, sajátos átmenetet képezve a tradicionális keleti és a modernebb nyugati építészet között. Sokszínűsége miatt szeretett bele több magyar építész is a városba, ahol nemcsak szakmai lehetőségekre, hanem alkotói szabadságra is leltek. Hudec László, Gonda Károly, Mátrai Béla és Sömjén Rudolf az első világháború viharai után, kalandos úton kerültek Sanghajba. A nyitott szellemiségű város új lehetőségeket kínált a tehetséges magyar építészeknek, akik modern szemléletükkel és innovatív megoldásaikkal hozzájárultak a nagyváros modernizálásához. A négy alkotó 25 év alatt, közel száz épületet tervezett a kínai metropoliszban. Többségük ma már műemléki védettséget élvez. Alkotásaik nagy része Sanghajban született, nevük ezért Magyarországon kevéssé ismert.

Hudec László életműve

Hudec László Besztercebányán született magyar anya és szlovák apa gyermekeként. Fiatalon a budapesti műszaki egyetem legkiválóbb hallgatói közé tartozott.  Itthon fényes karrier állt előtte, a történelem azonban közbeszólt. Az első világháború alatt besorozták és a keleti frontra küldték, ahol orosz hadifogságba esett. Mivel egy súlyos lábsérülés miatt hadirokkantnak nyilvánították, hamarabb hazatérhetett volna, de a kitörő orosz polgárháború gyakorlatilag lehetetlenné tette ezt. Hugyecz (aki később változtatta meg vezetéknevét a nemzetközibb hangzású Hudecre) végül pár társával együtt leugrott a hazafelé tartó vonatról, majd kalandos út után a távoli Sanghajban telepedett le.

A bicegő és pénztelen fiatalember kezdetben egy amerikai építészirodánál dolgozott, ahol képzettsége és tudása miatt gyorsan lépkedett felfelé a ranglétrán. Pár éven belül sikerült elég tőkét összegyűjtenie ahhoz, hogy saját irodát nyisson. Munkáiban minden építészeti stílust kiválóan alkalmazott a megrendelő igénye szerint. Élete során több tucat épületet tervezett Sanghajban, amelyből nagyjából hatvan még ma is áll. Hozzá köthető például a város egyik szimbólumának számító, art deco stílusú Park Hotel (amely a maga nyolcvannégy méteres magasságával sokáig Ázsia legmagasabb épületének számított), a sanghaji Nagy Filmszínház és az első lifttel rendelkező magánház, a „Zöld Ház” megtervezése is. Szintén az ő alkotása a - ma Wukang épületként ismert - Normandie apartmanház is, amelynek jellegzetes, hajóra emlékeztető formája napjainkban is a város kedvelt látványossága.

Nem Hudec volt az egyetlen, aki maradandót alkotott a távoli kontinensen. Vele dolgozott Mátrai Béla, aki műszaki vezetőként irányította ezeket az építkezéseket. Később maga is több, önálló épületet, villalakást és apartmanházat tervezett Sanghajban.

A zsidó származású Gonda Károly hasonlóan sikeres életpályát futott be a városban. Irodájában vezető építészként dolgozott Sömjén Rudolf, akivel együtt tervezték a Sun Sun Áruházat, a lakásokat és irodákat is magában foglaló Capitol Mozi épületét, illetve az art deco és modern elemeket ötvöző Cathay Filmszínházat, amely korának egyik legnagyobb mozija volt a városban. A Gonda tervezte Bank of Communication elegáns székháza a folyóparton, a Sanghaj látványosságának számító Bundon áll.

Időtlen modernitás

A Budapesti Kínai Kulturális Központ „Időtlen modernitás – Magyar építészörökség Sanghajban” című kiállításának célja, hogy bemutassa a modernizmus és a sanghaji építészet találkozását. Fényképek, filmfelvételek, ritka dokumentumok, épületmodellek, élethű installációk és interaktív multimédiás megoldások segítségével idézik fel azt az időszakot, amikor a magyar alkotók időtlen nyomot hagytak a hatalmas metropolisz képén.

Sanghaj azonban jóval több az építészeti látványosságoknál: egy kulturális körutazáson a város épített örökségei mellett az érdeklődők felfedezhetik annak gazdag gasztronómiáját, színházi világát, történelmét, valamint átfogó képet kaphatnak az országról és az ott élők kultúrájáról is.

A különleges tárlat 2026. január 30-ig megtekinthető a Budapesti Kínai Kulturális Központ (1143 Budapest, Stefánia út 77.) épületében. Nyitvatartás: keddtől szombatig 10 és 17 óra között.