Lóhús az ősi vázában: a bronzkori Szicília új fejezete

Davide Tanasi professzor és nemzetközi csapata a Caltanissetta melletti Polizzello-hegy lábánál 2005-ben feltárt bronzkori edények proteomikai vizsgálatával lóhúst azonosított. A közölt eredmény szerint a lovak már az i. e. 3. évezredben jelen voltak Szicíliában, ami a bronzkori Szicília mindennapjairól, étrendjéről és kapcsolatrendszeréről alkotott képet gyökeresen módosítja.

Lóhús egy vázában – a bronzkori Szicília új bizonyítéka

Egy olasz régészcsoport – Davide Tanasi professzor vezetésével – 2005-ben több ősi vázát, konyhai eszközt és étkezéshez használt tárgyat tárt fel a Polizzello-hegy lábánál (Caltanissetta). A részletes laborvizsgálatokra csak a közelmúltban került sor. Az egyik edény belsejében kivételesen épen maradt húsdarabot találtak, amelyet proteomikai elemzésnek vetettek alá.

Proteomika szolgálatban: egyértelmű biomolekuláris jel

„A visszanyert szerves maradványok proteomikai elemzése a lótermékek egyértelmű biomolekuláris szignatúráját mutatta ki” – magyarázta Tanasi. A felfedezésről – amelyre a TechEveryEye is felfigyelt – tudományos és kulturális fórumok világszerte beszámoltak.

A történészek eddig úgy vélték, hogy a lovak Szicíliába későn jutottak el, a középső mediterráneum más részeihez képest. Az új eredmény szerint viszont már az i. e. 3. évezredben jelen voltak. Vagyis ezer évvel korábban, mint gondoltuk. Ez nemcsak időpont-korrekció: azt üzeni, hogy a ló nem pusztán szállító- vagy igaállat volt, hanem a mindennapok központi szereplője, sőt táplálékforrás is.

Konyha, rítus, megélhetés: a mindennapok rekonstruálása

A szerves maradványokat tartalmazó edények mellett előkerült konyhai eszközök és étkezéshez kapcsolódó tárgyak ritka bepillantást adnak a bronzkori háztartások gyakorlatába. A leletanyag lehetővé teszi az étrend, a társadalmi rituálék és a megélhetési stratégiák pontosabb rekonstrukcióját.

Az eredmény a PLOS ONE folyóiratban jelent meg. A társszerzők között Roberto Micciché (Palermói Egyetem), Robert Tykot (Dél-Floridai Egyetem, antropológus) és Enrico Greco (Institute for the Advanced Study of Culture and the Environment) is szerepelnek. A projekt példásan mutatja, mennyire nélkülözhetetlen az interdiszciplináris és nemzetközi együttműködés a régészetben.

„Hiányzó darab” Szicília történetéhez

Tanasi szerint ez a felfedezés nem puszta részlet, hanem kulcselem: „Szicília történelméről eddig megírt oldalak ezreit és ezreit kell most felülvizsgálni és újraírni, mert megtaláltuk a hiányzó darabot.”

A lovak korai szicíliai jelenléte sűrűbb és kiterjedtebb kapcsolatokat sejtet a térség többi közösségével. A bronzkori Szicília a migrációs áramlások, a cserehálózatok és a kulturális kölcsönhatások új értelmezését kínálja az egész ókori Földközi-tengerre nézve.

Hellénség előtt: régebbi, mint a híres kráterek

A szóban forgó váza a híres görög krátereknél jóval korábbi. Ez hangsúlyozza: a sziget kulturális identitása mélyebb gyökerű, és nem korlátozható a görög gyarmatosítás korszakára. A hellénség előtti Szicília most konkrétabban és dokumentáltabban tárul fel.

A csapat további vizsgálatokon dolgozik, köztük a Kronio-hegyen talált őskori borminták elemzésén. Minden új mérés közelebb visz ahhoz, hogy ne csak a „nagy” eseményeket, hanem a mindennapi élet részleteit is pontosan lássuk: mit ettek, hogyan főztek, hogyan éltek a sziget bronzkori közösségei.