Leszerelése után csellel próbált visszajutni a katonaság kötelékébe Arábiai Lawrence

87 éve, 1935. május 19-én hunyt el az angliai Dorsetben Thomas Edward Lawrence, ismertebb nevén Arábiai Lawrence angol régész, katonatiszt, diplomata és író. Első világháborús szolgálatai, különösen az 1916-ban indult arab felkelésben való részvétele és erről írott emlékiratai világhírűvé tették, kalandjait 1962-ben filmre is vitték Peter O’Toole főszereplésével.

A régészet szerelmese

1888. augusztus 16-án született a walesi Carnarvonshire-ben található Tremadogban Sarah Junner nevelőnő és Thomas Chapman angol-ír földbirtokos második törvénytelen gyermekeként.

Chapman korábban elhagyta írországi családját új szerelméért (aki a feleségétől született lányai nevelője volt), és a pár Junner (vélhető) vér szerinti apjának nevét felvéve Mr. és Mrs. Lawrence néven éltek együtt, házasságot azonban nem kötöttek. A család gyakorta költözött Anglián belül, de éltek a franciaországi Bretagne-ban és Jersey szigetén is.

Thomas Edward fiatalkorának legnagyobb részében Oxfordban éltek, a fiú 1896 és 1907 között itt járt egy neves fiúiskolába, amelynek egyik „házát” később tiszteletére Lawrence-szé nevezték át. Későbbi állítása szerint 1905-ben elszökött otthonról, és a cornwalli St. Mawes-vár nevű erődítménynél szolgált gyermekkatonaként, mielőtt szülei kiváltották volna, erre azonban írásos bizonyíték nem maradt fenn.

Az ifjú Lawrence-et a kezdetektől érdekelte a régészet, kamaszként körbebiciklizte egy barátjával Berkshire, Buckinghamshire és Oxfordshire majd’ minden települését, és az itt-ott előásott régiségeket az oxfordi Ashmolean Museumnak ajándékozták.

1907-től 1910-ig történelmet hallgatott a szintén oxfordi Jesus College-on, ezalatt bejárta kerékpáron Franciaországot, hogy leírásokat készítsen középkori várakról, később pedig az Oszmán Birodalom területén háromhónapos gyalogtúra keretében látogatott el számos egykori keresztes erődítményhez. Szakdolgozatát a keresztes hadjáratok Európa katonai építészetére gyakorolt hatásáról írta. 1910-től régészeti ásatásokon vett részt a mai Libanon és Szíria területén, és arabul is tanult.

1914 januárjától Lawrence-et és kutatótársát, Leonard Woolley-t alkalmazásába vette a brit katonai hírszerzés, hogy a régészeti kutatások leple alatt felderítsék a Negev-sivatagot – a brit uralom alatt álló Egyiptom ellen nyomuló esetleges török csapatoknak itt mindenképpen át kellett haladniuk.

Az első világháború augusztusi kitörésével Lawrence kortársaitól eltérően nem jelentkezett azonnal katonai szolgálatra, azonban még az év vége előtt korábbi mentora, a szintén régész-történész David George Hogarth a Királyi Haditengerészet hírszerzésének újonnan alakult Arab Irodájához hívta Egyiptomba.

1915 folyamán a brit hírszerzés különös helyzetben volt Egyiptomban: az Oszmán Birodalom viszonyaival egyre elégedetlen arabok közt egyre erősödtek a nacionalista érzelmek, az Arab Iroda pedig kapcsolatban állt Husszein mekkai emírrel, aki felajánlotta, hogy élére áll egy fegyveres lázadásnak, cserébe azért, hogy a britek garantálják a független arab állam létrejöttét, amely tartalmazza Szíriát, Mezopotámiát és a Hidzsázt (ahol Mekka és Medina is található).

Az ügyben ekkor még a franciák és a brit indiai kormányzat ellenvetései miatt nem történt előrelépés. Lawrence a térképek előkészítését felügyelte az Arab Irodánál, foglyokat hallgatott ki, illetve napi jelentést készített a térségben parancsoló brit vezetőknek. Ő maga a független arab Szíria híve volt.

Az arabok segítője

1915 októberében Husszein lépéskényszerbe hozta a briteket: vagy azonnal segítenek neki, vagy a szultán mögé áll be erőivel, hogy meghódítsa Egyiptomot. Lawrence-et először 1916 tavaszán küldték Mezopotámiába, hogy a Kut városát védő brit helyőrséget az arabok segítségével felmentse a török ostrom alól, ez azonban nem járt eredménnyel.

A valódi arab felkelés végül 1916 júniusában indult, azonban fennállt a veszélye annak, hogy a törökök hamar letörik. Lawrence októberben érkezett a Hidzsázba hírszerző küldetésre, ekkor találkozott először az emír fiaival – Alival, Abdullahhal és Fejszállal –, és megállapította, hogy Fejszál a legalkalmasabb vezető közülük.

A felkelés vezetője így Fejszál lett, Lawrence pedig állandó brit kapcsolattartójává avanzsált. Ketten eszelték ki az oszmán haderő elleni műveletek stratégiáját, ám Lawrence számos akcióban személyesen is részt vett.

A gerillahaderő fő stratégiája – amelyről Lawrence győzte meg Fejszált – az volt, hogy kecsegtető mivolta ellenére nem vették be a legyengült oszmán helyőrség által védett Medinát, ehelyett a Damaszkusztól ide induló vasúti szerelvényeket támadták folyamatosan, további oszmán erőket elvonva más harcterekről, és megbénítva a medinai helyőrséget.

[galeria_kep_27243]

1917. júliusában ő vezette a Vörös-tenger partján fekvő Akaba városának bevételét, az év novemberében azonban – álruhás felderítés közben – az ellenség fogságába esett a szíriai Darában, ahol fogva tartói válogatott kínzásoknak vetették alá.

Lawrence-nek nagy szerepe volt Damaszkusz 1918. októberi bevételében, azonban nagy bánatára nem volt jelen a város formális megadásakor. Mindazonáltal azonnal megkezdte a Fejszál vezette független arab adminisztráció felállítását, azonban az emír fia csak a francia csapatok 1920-as megérkezéséig uralkodhatott az ősi városban (kárpótlásul a britek 1921-től Irak királyává tették meg).

A kalandor ezredesként szerelt le a brit haderőtől, és a külügyminisztériumnál helyezkedett el – az arabok képviseletében a párizsi békekonferencián is részt vett, később Winston Churchillel dolgozott együtt a Gyarmati Hivatalnál.

A bürokratikus munkát nem sokáig bírta, és 1922-ben álnéven egyszerű közlegényként belépett a Királyi Légierőbe. 1923 februárjában valódi kiléte kitudódott, és kénytelen volt leszerelni.

Ezután a szárazföldi haderő harckocsihadtesténél helyezkedett el, azonban rendíthetetlenül kérlelte újbóli felvételét a légierőhöz. 1925-ben végül visszakerült, és – mivel egyre több beszámoló jelent meg a sajtóban korábbi közel-keleti tevékenységéről – Indiába került áthelyezésre. Innen azután kellett visszatérnie Angliába, hogy kollégái arra gyanakodtak, körükben is hírszerző tevékenységet végez.

Hazatérte után, 1926-ban adta ki első ízben 1916 és 1918 közötti élményeit taglaló emlékiratait, A bölcsesség hét pillérét, amely a közvéleményben róla kialakult kép és az életét feldolgozó különböző művek alapjául szolgált.

Angliában tovább szolgált az RAF-nél egészen 1935 márciusáig, szerződése lejártáig. Állítása szerint boldogságra lelt szerelőként, különösen a motorcsónakok szakértőjeként, és szomorúsággal töltötte el végleges leszerelése.

Lawrence a motorkerékpárok szerelmese is volt, ez lett végül veszte is: 1935. május 13-án Borough Superior SS100-asán a dorseti Wareham melletti otthona közelében egy szintkülönbség miatt későn vette észre az úton előtte kerékpározó gyermekeket, akiket kikerülve lerepült a motorról. Sérüléseibe hat nappal később belehalt.