Lehetett-e esélye a középkori jobbágyoknak a lovagok elleni harcban?

A pénz páncélt, a páncél védelmet jelent

Miként is viszonyult a középkor közrendű népessége a háborúhoz? A náluk lényegesen gazdagabb nemeseknek rendelkezésére állt a fegyverzet, a páncél és a lovak, amelyekkel hatékonyan részt vehettek a csatákban – a legtöbb helyen e felkészültséget egyenesen meg is követelték tőlük általában a vagyoni helyzetüknek megfelelően.

II. Henrik angol király (1154-1189) 12. századi „fegyvervégzése” (Assize of Arms) például azt követelte, hogy a leggazdagabb csoportba sorolt lovagoknak minimum egy láncinge, sisakja, pajzsa és lándzsája legyen, a következő kategóriában már csak láncingre, sisakra és lándzsára volt szükség. Habár e két csoport tette ki a királyi sereg erejének jelentős részét, a minimum elvárt felszerelés nem volt eget rengetően kiterjedt. A parasztok, akik esetleg velük kerültek volna szembe, még ennél is szegényesebben lettek volna felfegyverkezve.

A 14. századra már részletesebb információforrások állnak rendelkezésre a királyi seregek összetételét illetően. E seregek eddigre jóval szervezettebbek voltak, illetve felszerelésük is fejlettebb volt. Egy 1352-es francia rendelet két részre osztja az uralkodó erőit: lovasokra és gyalogosokra.

A lovasok többféle társadalmi státusba tartozhattak: a saját bandériumaikat vezető gazdag nemesek, az önmagukat felszerelő egyszerű lovagok, illetve a páncélt öltő és lóra ülő apródok is lehettek. Egy bandériumot vezető nemes kétszer annyi fizetséget kapott, mint egy egyszerű lovag.

A gyalogosok fizetsége ennél is kevesebb volt: egy számszeríjas katona mindössze egyheted annyit kapott, mint egy lovag. Kétségtelen, hogy a zsold tükrözte az adott ember vélt értékét. A királyok és fejedelmek valódi harcértéket akartak a pénzükért: a toborzási szokások azt a tendenciát erősítették, hogy a lovagok egyre fejlettebb és összetettebb felszerelést szerezzenek be.

A 14. és 15. században rendkívül népszerűvé váló, síremlékekre helyezett réztáblák adnak némi elképzelést a páncélzat fejlődéséről ebben a korban: a többnyire sodronyból álló vértezet helyét átvette a lemezpáncél. Az új típusú vértek rendkívül drágák voltak, ezáltal valódi elköteleződést jelentettek a harc mellett. A korabeli réztáblákon lévő ábrázolásokon megörökített lovagok valószínűleg mély rettegést idéztek elő a lényegesen kevésbé páncélozott gyalogságban – a páncélozatlan jobbágy pedig könnyen láthatta, hogy nem sok eséllyel indul harcba ellenük.

1. A pénz páncélt, a páncél védelmet jelent
2. Közrendűek a csatamezőn
3. Vérbe fojtott felkelések

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1956

• Hogyan vált elkötelezett kommunistából az 1956-os forradalom mártírjává Nagy Imre?
• Mindvégig megőrizte emberségét, és a diktatúrákkal szemben is bátran fellépett Mindszenty József
• A nyilasokkal és a kommunistákkal is szembeszállt a zsarnokság ellen küzdő Mindszenty József
• A kádári megtorló gépezet nem kímélte az éppen nagykorúvá vált Mansfeld Pétert
• Meghalt Sujánszky Jenő, az 1956 előtti nemzeti ellenállás egyik vezetője
• A Nemzeti Dalt szavalva adott hitet az 1956-os forradalmároknak Sinkovits Imre
• Az 1956-os magyar menekültek karácsonya Camp Kilmerben
• Mozgóképpé alakított fotókkal kelnek életre Budapest harcokban elpusztult épületei
• Azonnal százak jelentkeztek véradásra Salgótarjánban az 1956. decemberi sortűz után