Középkori csontvázak írják újra Ypres történelmét
Több mint ezer középkori csontváz átfogó bioarcheológiai elemzésével rekonstruálták a belgiumi Ypres egykori lakóinak életét a Vrije Universiteit Brussel kutatói. A "The Make-up of the City" projekt eredményei páratlan jelentőségűek, mivel a modern természettudományos módszerekkel pótolják az első világháború pusztításai során megsemmisült felbecsülhetetlen értékű írott forrásokat.
- A Vrije Universiteit Brussel kutatói több mint ezer középkori emberi maradványt elemeztek a belgiumi Ypres városában.
- Az izotópos vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy a kiterjedt kereskedelem ellenére a lakosság nagyrészt helyi származású volt.
- A csonttani leletek a fogakon lévő kopásnyomok alapján egyértelműen bizonyítják a kiterjedt textilipari tevékenységet.
A belgiumi Flandria régióban található Ypres a középkori Európa egyik legjelentősebb posztógyártó és kereskedelmi központja volt, történelmi emlékezete azonban az első világháború alatt szinte teljesen megsemmisült. A harcok során a levéltárnak otthont adó híres Posztócsarnok kigyulladt, a középkori dokumentumok pedig porrá égtek.
A modern városrehabilitáció során a régészek kiváló állapotban fennmaradt csontvázakat tártak fel a Szent Miklós és a Szent Márton temetőkben, valamint a Hooge Siecken néven ismert egykori lepratelep sírkertjében. Írásos emlékek hiányában a nemzetközi kutatócsoport magukat az egykori lakosokat vonta vizsgálat alá, így a projekt Flandria eddigi legnagyobb középkori bioarcheológiai elemzésévé vált.
A tizenharmadik századra mintegy harmincezer lakost számláló város kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, ami alapján a történészek korábban jelentős arányú betelepülésre számítottak. Az izotópos vizsgálatok megcáfolták ezt a feltételezést, mivel kimutatták, hogy a temetőkben nyugvó egyének többsége a térségben nőtt fel. Az eredmények igazolták, hogy a nők a férfiakhoz hasonló arányban vándoroltak a települések között, ami alapvetően árnyalja a középkori társadalmak mobilitásáról alkotott képet.
A szakemberek kiemelten vizsgáltak egy tizenegyedik századi, vastartalmú homokkőből készült sírban nyugvó férfit, akinek medencecsontján a lovaglásra utaló kopásnyomokat azonosítottak. Mivel ez a magas rangú személy is helyi származású volt, a kutatók egy korai, a város írásos említése előtti helyi vezetőt azonosítottak benne.
A csontvázak a mindennapi fizikai munkavégzés nyomait is megőrizték, amelyek szorosan kapcsolódnak a város gazdasági felemelkedését biztosító iparágakhoz. A tizenharmadik századtól eltemetett egyének jelentős részénél a fogakon mély barázdákat fedeztek fel, amelyeket a fonalak fonás és szövés közbeni foggal történő húzása okozott. A fogászati kopásnyomok fizikai bizonyítékot szolgáltatnak a textilipari munkavégzés kiterjedtségére Ypres fénykorában.
Az interdiszciplináris kutatás eredményeit a helyi Ypres Múzeum új, wOnderland elnevezésű kiállításán tárják a közönség elé. A tárlat bemutatja, miként képes a modern tudomány rekonstruálni a migráció, az egészség és a társadalmi státusz összefüggéseit egy olyan településen, amelynek írott történelme egyszer már végleg elveszett.
