Könyvben dolgozták fel Kasztíliai Eleonóra gyászmenetét
Formabontó történelmi és útikönyvben dolgozta fel Kasztíliai Eleonóra angol királyné 1290-es, több mint háromszáz kilométeres temetkezési menetét Alice Loxton brit történész. Az Eleanor: A 200-Mile Walk in Search of England's Lost Queen (Eleonóra: Egy 200 mérföldes séta Anglia elveszett királynéjának nyomában) című, idén januárban megjelent kötet szerzője a történelmi hitelesség kedvéért az évszázadokkal ezelőtti zord, téli időjárási körülmények között maga is végigjárta a Lincoln és London közötti egykori útvonalat.
I. Eduárd angol király imádott felesége, Kasztíliai Eleonóra 1290 novemberében hunyt el az angliai Harby közelében. Férje a gyász jeléül monumentális, tizenkét állomásból álló gyászmenetet szervezett, amely a királyné testét a lincolni egyházmegyéből a londoni Westminsteri apátságba szállította. Az uralkodó később minden olyan településen, ahol a gyászmenet éjszakára megpihent, egy-egy díszes gótikus kőkeresztet – az úgynevezett Eleonóra-kereszteket – emeltetett felesége emlékére. A tizenkét eredeti emlékműből mára mindössze három (például a geddingtoni) maradt fenn eredeti formájában, de helyszíneik – mint a londoni Charing Cross – a mai napig meghatározzák az angol földrajzi és kulturális emlékezetet.
Alice Loxton történész – akinek korábbi, Eighteen című kötetét a Blackwell's az év könyvének választotta Nagy-Britanniában – 2024 novemberében és decemberében, napra pontosan a 734 évvel ezelőtti események évfordulóján járta végig a távot. A könyv születésének alapötletét a néhai II. Erzsébet királynő 2022-es ravatala előtti tömeges, modern kori nemzeti gyászélmény és zarándoklat adta. A kritikusok által rendkívül pozitívan fogadott (a Goodreads és az Amazon felületein is kiemelkedő értékeléseket kapó) kötet nem hagyományos, "száraz" életrajz, hanem a történetírás és a személyes útinapló egyedi ötvözete.
A 13. századi Anglia egyik legbefolyásosabb asszonya, Kasztíliai Eleonóra élete radikálisan eltért a középkori királynékról alkotott passzív sztereotípiáktól. A tizenkét évesen férjhez adott, tizenhat gyermeket szülő királyné aktív üzletasszony és birtokvásárló volt, részt vett férjével a kilencedik keresztes hadjáratban, szenvedélyes kertépítőként tartották számon, és a történelmi feljegyzések szerint ő volt az első személy Angliában, aki étkezéshez villát használt.
Ez is érdekelhet
Loxton kötete a történelmi rekonstrukció érdekében túlmutat az egyszerű levéltári kutatáson. A szerző a középkori kőfaragó mesterség megértése érdekében kőfaragó tanfolyamon vett részt egy yorkshire-i mesternél, aki a northamptoni kereszt restaurálásán is dolgozott. Emellett modern temetkezési vállalkozókkal is konzultált, hogy megértse azokat a 13. századi balzsamozási technikákat, amelyek lehetővé tették a királyné testének épségben tartását a többhetes, viszontagságos utazás során.
Az Eleanor című kötet így az angol táj és építészet rejtett, gyakran autópályák és modern települések alá temetett középkori emlékeit tárja fel, bizonyítva, hogy I. Eduárd monumentális gyászprojektje miként alakította át visszavonhatatlanul Nagy-Britannia fizikai és kulturális térképét.
