Kőkorszaki várandós tinédzser temetkezését tárták fel Svédországban
Kőkorszaki várandós nő és magzata mintegy kilencezer éves csontvázát tárták fel a svédországi Lilla Karlsö szigetén. Az Uppsalai Egyetem szakembereinek felfedezése a régészet egyik legrégebbi, in situ megőrződött terhes női maradványa.
- A svédországi Lilla Karlsö szigetén nyolc-kilencezer éves, várandós női csontvázat tártak fel az Uppsalai Egyetem régészei.
- A kutatók azonosították a harmadik trimeszterben lévő magzat maradványait is, amely a kőkorszaki leletek esetében rendkívül ritka jelenség.
- A barlangi temetkezés kormeghatározása és az anatómiai vizsgálatok alapvető adatokat szolgáltatnak a mezolitikus európai populációkról.
Az Uppsalai Egyetem szakemberei Alexander Sjöstrand régész vezetésével a Gotland partjainál fekvő, jelenleg lakatlan Lilla Karlsö szigetén végeztek ásatásokat. A Suder Vagnhus nevű barlangrendszer egyik rejtett, 1992-ben felfedezett, majd az illetéktelen behatolók elől lezárt oldalkamrájában bukkantak a maradványokra 2023-ban.
A sziklaüregek rétegtani vizsgálata alapján a temetkezés kora nyolc- és kilencezerötszáz év közé tehető. A pontos kormeghatározást a folyamatban lévő radiokarbonos vizsgálatok fogják igazolni. A lelet tudományos értékét növeli, hogy a helyszínen további egy vagy két ember, köztük egy gyermek töredékes maradványait is regisztrálták, ami azt bizonyítja, hogy az üreget a mezolitikum idején tartósan temetkezési helyként használták.
A feltárt csontváz anatómiai elemzése megállapította, hogy a fiatal nő a halálakor tizennégy és tizenkilenc év közötti lehetett. A testet az úgynevezett zsugorított, vagyis magzati pózban fektették az oldalára. Ez a pozíció a kőkorszaki időszak gyakori temetkezési formája volt, és egyértelműen a közösség szándékos rítusára utal.
A kutatók a medence és a bordák területén, az eredeti anatómiai helyzetükben találták meg a magzat apró csontjait. A koponya és a végtagcsontok méretei alapján a magzat a terhesség 32-34. hetében járt. Az elhelyezkedése arról tanúskodik, hogy az anyaméhben már a születésre készülő, fejjel lefelé forduló pozíciót vette fel. Az anya halálának pontos oka, valamint a terhességgel való esetleges összefüggése a jelenlegi szakaszban még ismeretlen.
A várandós nők maradványai a paleolitikum és a mezolitikum időszakából kifejezetten ritkán mutathatók ki a régészeti leletanyagban. A csecsemők és magzatok csontjai vékonyak, a szerves anyagok pedig az évezredek során a legtöbb talajtípusban megsemmisülnek. Alexander Sjöstrand értékelése szerint a nyolcezer évnél régebbi, intakt magzati csontvázat is tartalmazó leletek globális szinten is rendkívüli ritkaságnak számítanak.
A történelem során a szüléshez köthető magas halandóság ellenére az elhunyt csecsemőket gyakran az anyától külön temették el, de az is előfordult, hogy az anya szervezete az élettani gázképződés miatt a halál után kilökte a magzatot. A svédországi felfedezés ezért is egyedülálló, mivel a speciális barlangi mikroklíma együttesen tette lehetővé mindkét emberi maradvány tökéletes konzerválódását.
Ez is érdekelhet
A balti-tengeri térség a jégkorszakot követő évezredekben jelentős ökológiai változásokon ment keresztül, a jégtakaró visszahúzódásával pedig a Skandináv-félsziget is gyorsan benépesült. A korabeli populáció az erdei és tengeri erőforrásokra támaszkodott. A lakatlan szigeten most megvizsgált barlang szorosan kapcsolódik a szomszédos Stora Karlsö sziget Stora Förvar nevű lelőhelyéhez, ahol még az 1880-as években mintegy tizenöt hasonló korú ember maradványait tárták fel a kutatók.
Az Uppsalai Egyetem munkatársai jelenleg a női csontváz további részeinek teljes feltárásán dolgoznak a temetkezési rítus pontosítása érdekében. A tervezett DNS-vizsgálatok a genetikai rokonság bizonyítása mellett az ősi észak-európai népességek vándorlási mintázatairól is kulcsfontosságú információkkal szolgálhatnak a jövőben.
