Kizárta a Habsburgokat a német jövőből a königgrätzi vereség

Az elkerülhetetlen Habsburg–Hohenzollern konfliktus

Az 1815-ben született, Európa nagyhatalmait tömörítő, a politikai erőegyensúly fenntartására létrehozott Szent Szövetség a megelőző évszázadokhoz képest békésebb időszakot hozott Európa történetében, ám a nacionalizmus és a liberalizmus eszméinek terjedését nem tudta megállítani.

Közép-Európában már 1806-ban, II. Ferenc lemondásával megszűnt a Német-római Birodalom, helyén pedig a napóleoni háborúk következményeként politikailag kevésbé jelentős utódállamok születtek.

Közép-Európában hatalmi vákuum keletkezett, Németország a 19. század második feléig csak földrajzi fogalom maradt, területén háromszáznál is több államalakulat osztozott. 1815-ben létrejött a Német Szövetség, amelyhez 34 állam és 4 szabad város csatlakozott, majd 1834-ben a Vámunió (Zollverein), amely – a Habsburg Birodalom területeit kivéve – a Német Szövetség államait tömörítette. A diplomáciai csata a korábban német-római császárokat adó, dinasztikus Habsburgok és a nagyhatalmi ambíciókat dédelgető porosz Hohenzollernek között már ekkor megkezdődött.

Az 1848-as forradalmi hullám, a „népek tavasza” egész Európát alapjaiban rengette meg, az olasz és a német egység ügye is az itt felkorbácsolt nemzeti érzelmekből táplálkozott. Ugyan a legtöbb forradalom, így a német egység megteremtésére tett demokratikus kísérlet is elbukott, nyilvánvalóvá vált, hogy a folyamatot csak késleltetni tudják. A politikai realitásokat figyelembe véve a Habsburgok, vagy a katonai nagyhatalom Poroszország vezetésével történő egyesítés elkerülhetetlennek látszott.

A Habsburgok kontinentális nagyhatalmi státuszát már az 1848-as forradalmak is megtépázták. Az olasz kérdésben elvesztették a franciák támogatását, akik a Szárd–Piemonti Királyság oldalára álltak, ráadásul a solferinói csatában elszenvedett vereséggel Ausztria pozíciói még tovább gyengültek. Az 1853 és 1856 között zajló krími háborúban nem támogatták egykori szövetségeseiket, az oroszokat, így tőlük sem számíthattak segítségre.

Ugyanakkor a porosz Hohenzollernek IV. Frigyes Vilmos vezetésével elszántnak mutatkoztak arra, hogy a Zollverein területén létrehozzák az egységes német államot, melyet az 1861-ben trónra lépő, későbbi I. Vilmos császár is szorgalmazott. Az évtizedek alatt gazdaságilag megerősödő, gyorsan iparosodó, infrastruktúráját kiépítő Poroszország a 19. század második felére megkerülhetetlen politikai tényezővé vált. 

Az 1862-ben kinevezett porosz miniszterelnök, Otto von Bismarck azóta elhíresült programbeszédében kijelentette: „Európa nagy kérdéseit nem beszédekkel és többségi határozatokkal, hanem vérrel és vassal döntik el”. Bismarck lényegében az ország első – és valóban döntésképes – embere volt, ennek szellemében alkotmányos konfliktusokat vállalva áterőszakolta a hadügyi reformot, és létrehozta Európa legerősebb hadseregét.

Tárgyalások útján biztosította, hogy a várható Habsburgok elleni konfliktus idején ne érje őket meglepetésszerű támadás az oroszok vagy a franciák részéről, a Velencére áhítozó Olaszországgal pedig szövetséget kötött.

1864-ben VII. Frigyes dán király halálával a poroszok háborút kezdeményeztek Dániával Schleswig és Holstein megszerzéséért, amelyben a német ügyet támogató Ausztria kénytelen volt támogatni riválisát. 1864. október 30-án Dánia aláírta a bécsi békeszerződést, a katonai győzelem pedig megerősítette Bismarckot, aki nem akart Ausztriával osztozni a megszerzett területeken. Távollétében I. Vilmos a gasteini szerződésben átengedte riválisának Holsteint, így átmenetileg elodázták a fegyveres konfliktust. 

1. Az elkerülhetetlen Habsburg–Hohenzollern konfliktus
2. Nagynémet és Habsburg nem, kisnémet és porosz igen

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. Az ENSZ és az Európai Unió
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• 1948 óta a „visszatérés joga” áll az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában
• 26 éves az Európai Unió
• Tényleg nem tett meg mindent az ENSZ a magyar ügy érdekében 1956-ban
• Botrányok övezték az egyik legnagyobbb ENSZ-szervezet történetét
• A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története
• 10 tény a ruandai népirtásról
• 60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
• Az ENSZ-re sózta London Palesztinát
• Viták a közös európai történelem kapcsán