Kiállítják a rejtélyes tizenkétezer éves csontcső maradványait
Időszaki kiállításon mutatja be a baszkföldi Ekainberri múzeum az Ibériai-félsziget egyik legkülönlegesebb őskori hordozható művészeti leletét, egy díszített, tizenkétezer éves csontcső darabjait. Az 1966-os oiartzuni ásatásokon előkerült, a közelmúltban modern mikroszkópos eljárásokkal újraelemzett tárgy funkciója a mai napig megfejtetlen tudományos rejtély.
- A baszkföldi Ekainberri múzeumban állítják ki azt az 1966-ban felfedezett, aprólékosan díszített madárcsontot, amelynek eredeti funkciója a mai napig ismeretlen.
- Asier Erostarbe-Tome régész 2023-as mikroszkópos vizsgálatai huszonhárom különböző magdaléni kultúra kori motívumot azonosítottak a felületen.
- A lelet bizonyítja, hogy a korszak vadászó-gyűjtögető közösségei kiterjedt kulturális cserekapcsolatokat tartottak fenn.
A Torre-barlangban az Aranzadi Tudományos Társaság által feltárt lelet egy szula, egy észak-atlanti tengeri madár üreges szárnycsontjából készült. A 179 milliméter hosszú, tíz milliméter széles és két milliméternél is vékonyabb falu csonttöredéken Asier Erostarbe-Tome régész 2023-ban publikált kutatása huszonhárom különböző vésést azonosított.
A két ellentétes irányba tájolt sorban hat állat, egy szarvas, egy ló, egy zerge, két kőszáli kecske és egy őstulok, valamint egy profilból ábrázolt emberi arc szerepel. A felület lekaparása után mély barázdákkal alakították ki a kontúrokat, majd finom metszésekkel dolgozták ki a szőrzetet.
Az őskori madárcsontból készült csövek funkciójáról számos elmélet született a huszadik században, de a baszkföldi lelet esetében a feltevések nem igazolódtak be. Mivel az apró tárgyon nincsenek furatok, a hangszerszerű használat valószínűtlen. A belső térben a kutatók nem találtak okkermaradványokat sem, ami kizárja a festéktároló funkciót, a tűtartóként vagy amulettként való alkalmazás pedig szintén bizonyíthatatlan.
Ignacio Barandiarán őstörténész, a csont 1971-es első leírója korábban felvetette, hogy a tárgy két darabra törése szándékos rituális cselekedet lehetett, ám ezt a hipotézist a jelenlegi vizsgálatok nem tudják megerősíteni.
Ez is érdekelhet
A műalkotás a felső paleolitikum utolsó nagy kultúrája, a magdaléni kultúra végén készült. Ebben az időszakban az őskori közösségek kifinomult csontmegmunkálási technikákat alkalmaztak, a hordozható művészeti tárgyak pedig fontos szerepet játszottak a csoportidentitás kifejezésében. A csontcsövön azonosított nem figuratív jelek Észak-Spanyolország más lelőhelyein is megtalálhatók. A lovak ábrázolásának stílusa a francia Pireneusok térségéből, például a La Vache-barlangból származó leletekkel mutat rokonságot. Ez bizonyítja, hogy a korszak vadászó-gyűjtögető népessége kiterjedt kulturális hálózatot tartott fenn a régióban.
Az eredetileg a gipuzkoai kulturális örökségvédelmi központ raktárában őrzött műtárgy évtizedek után került ismét a nyilvánosság elé. A zestoai Ekainberri múzeum baszk barlangművészetet bemutató termében december végéig látogatható tárlat nem csupán a mikroszkópos kutatások eredményeit összegzi, hanem bevonja a látogatókat is a lelet eredeti rendeltetésének tudományos diskurzusába.
