Ismét feltámadhat Budapest talán leghíresebb áruháza

„A kapuban diszruhás rendőrök, feketébe öltözött urak, az új áruház igazgatói fogadják az érkezőket. Bent, a földszinten az emeletek korlátjainál nagy sürgés-forgás, minden ragyog, az ajtókilincstől a fényt sugárzó hatalmas csillárokig, valami ünnepélyesség ül minden arcon, hiszen néhány év óta annyira leszoktunk már arról, hogy valami újat, európait alkotnak vállalkozó szellemű emberek Budapesten.” A Pesti Hírlap tudósításában leírt „európai alkotás” nem volt más, mint a Blaha Lujza téren álló Corvin Áruház, amelynek ünnepélyes megnyitójára 1926. március 24-én került sor.

Veszélyes tömeg a megnyitón

Az áruház egy német befektetőnek, Max Emdennek köszönhette létét, aki a Corvin Áruházak Rt. főrészvényeseként 1925-ben vásárolta meg a Blaha Lujza téren álló üres telket.

A Corvin Áruház Reiss Zoltán mérnök-főhadnagy építész tervei alapján emelkedett a magasba a korábbi Apolló filmszínház helyén, amelyet 1923-ban bontottak le.

Reiss a klasszicizáló stílusú, látszólag egyemeletes, hatalmas, díszes palotahomlokzat mögé tulajdonképpen négy emeletet helyezett el. A homlokzatot Beck Ö. Fülöp reliefjei és Pongrácz Szigfrid szobrai díszítették.

Az áruházat a vásárlók az ünnepélyes megnyitó után egy nappal vehették birtokukba. Az esemény óriási szenzáció volt, mindenki látni akarta a fogyasztás európai léptékű, modern szentélyét. A Nemzeti Újság tudósítója így számolt be a felfokozott érdeklődés okozta káoszról:

„Az új áruház megnyitását ma reggel 10 órára hirdették az újságok és természetesen a kíváncsiak óriási tömege tolongott már kora reggel a hatalmas épület előtt. Ez a tömeg percről-percre szaporodott, úgyhogy tíz órára valóságos vásári sokadalom hullámzott a téren, áradt és torlódott a bejárat előtt oly hevességgel és viharos kíváncsisággal, hogy végül is az áruház vezetősége a VIII. kerületi kapitányságra telefonált – védelemért. A rendőri készültség hamarosan meg is érkezett, de csak igen lassan mutatkozott javulás a helyzetben, mert a rendőrök alig tudtak utat törni maguknak a bejárathoz, melyen keresztül elemi erővel tódultak a kíváncsiak százai az áruházba.”

Hiába, az úridivat osztály, a női konfekcióosztály, a kalapszalon, no meg az élelmiszerosztály pazar kínálatára mindenki kíváncsi volt.

Ám a Corvin áruházba betérő látogatók más szolgáltatásokat is igénybe vehettek, így például a gyorsfényképészetet, a menetjegyirodát, de egy vendéglőben és kávéházban is kipihenhették a vásárlás okozta fáradalmakat. Az áruház rendszeresen adott helyt divatbemutatóknak és délutánonként szalonzene szórakoztatta a vásárlókat.

Az új épület és az általa nyújtott szolgáltatások felpezsdítették a Blaha Lujza tér forgalmát, így a forgalmi káosz elkerülése érdekében 1926 decemberében a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésében üzembe helyezték Budapest és az ország első villanyrendőrét.

Pár évvel később,1931-ben pedig magában a Corvin Áruházban vezettek be egy igazi „high-tech” megoldást, mégpedig a mozgólépcsőt, amely az első gépesített lépcső volt az országban.

A Corvinban azonban nemcsak a berendezés, de az üzletpolitika is figyelemre méltó volt: a szegényebb rétegek részére létrehozták az egypengős áruosztályt, a megvásárolt termékeket igény esetén csomagküldő szolgálat szállította ki a megadott címre, a folyamatos árucserét pedig szezon végi kiárusításokkal biztosították.

Az áruházban nagyjából 700, átlagon felül fizetett alkalmazott leste a vásárlók óhaját, akik a kínálatot, a szolgáltatást és a miliőt tekintve úgy érezhették, mintha egy londoni vagy párizsi nagyáruházba tértek volna be.

Szocialista romantika, a csillogó „lux-flex”

Az aranykor tulajdonképpen 1944-ig, Budapest ostromáig tartott. Az áruház a harcok során statikailag szilárd maradt, de kiégett, árukészletét pedig széthordták.

1948-ban, a kommunizmus előretörésének köszönhetően, elkobozandó német tulajdon címén a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal birtokába került.

A magyar állam csak 1952-ben kapta meg az áruházat, amelyet az 1956-os forradalom idején megint szétlőttek. A jelentősen megrongálódott épület felújítása a hatvanas évek közepére elkerülhetetlenné vált.

Egy igazán komoly rekonstrukció azonban a Corvin Áruház bezárásával járt volna, ehhez viszont a városvezetés nem járult hozzá, mert a főváros szegényes üzlethálózata nem bírta volna el, ha az egyik zászlóshajót kivonják a forgalomból. Maradt tehát a részleges, néhol pocsék építőanyagokra alapozott felújítás.

Az 1966-os, 35 millió forintból végrehajtott rekonstrukció évtizedekig látható jele az áruház homlokzatának alumíniumborítása („lux-flex”) volt.

A „lux-flexnek” köszönhetően szőnyeg alá söpörhették a költséges homlokzatfelújítást. A modern külsővel beköszöntött a Centrum Corvin Áruházra átkeresztelt nagyáruház második aranykora, amely 1976-ig, a XI. kerületi Skála Budapest Nagyáruház megnyitásáig tartott.

A Centrum Corvin Áruház túlélte a rendszerváltást, a Centrum Áruházak és a Skála egyesült. A tulajdonosi kör így próbált meg versenyezni a Budapesten egyre szaporodó korszerű plázákkal.

Bár az áruház 2006-ban jelentősen megújult, földszintjén egy modern hipermarket is helyet kapott, az új plázákkal nem tudott már versenyre kelni.

A Corvin Áruház szépen lassan lemaradt, vegetálni kezdett; alumíniumburkolata 2018-ban tűnt el, helyére – az állványzatot eltakarandó – az eredeti homlokzatot mintázó borítás került.

A Corvin Áruház Ingatlanhasznosító Kft. az épület teljes körű felújításába kezdett, ez a tervek szerint idén tavasszal fejeződik be; tavaly szeptemberben már az állványzatot is elbontották az épület körül.