III. Károly angol király neve évszázados emlékeket és viszályokat idézhet fel

II. Erzsébet angol királynő halálával a korábbi walesi herceg követte őt a trónon III. Károly néven. Habár ez a kimenetel évtizedek óta nem volt kérdéses, arról időnként szárnyra keltek pletykák, hogy az új király a korábbi Károlyok ellentmondásos öröksége miatt inkább a Györgyöt választaná leendő uralkodói neveként.

A Károlyok vészterhes ideje

I. Károly: a zsarnok

Egy újabb Károly nevű királytól a brit történészek legalábbis összerezzennek. Az új uralkodó teljes neve Károly Fülöp Artúr György, és ezek közül bármelyiket választhatta uralkodói neveként. Döntésével két, Stuart-házból származó elődje nevét vette fel, akik a brit monarchia legzavarosabb időszakaiban uralkodtak.

I. Károly a skóciai Dunfermline-palotában született 1600-ban, és 1625-ben lépett három királyságának (Anglia, Skócia, Írország) trónjára. Az angol és skót parlamentek uralkodásának kezdetétől fogva szélesebb hatáskört és több hatalmat követeltek. Károly azonban szilárdan hitt a királyok Istentől eredő jogában, és úgy vélte, magától Istentől kapott abszolút hatalmat, így nem tartozik elszámolással a parlamentnek.

Alacsony emberként írták le, aki dadogása mellett erős skót akcentussal beszélt, ami nem vált előnyére. Ellenérzéseket keltett, hogy az anglikán egyház fejeként a francia Bourbon-házból származó, katolikus Henrietta Mária hercegnőt vette feleségül, de nem találtak szívélyesebb fogadtatásra vallási reformelképzelései sem, amelyek a három királyság 1639 és 1651 közti háborúihoz vezettek – ezek legismertebbje az angol polgárháború.

Károly egészen a keserű végig visszautasította, hogy a parlament kezébe adva a főhatalmat alkotmányos monarchiát hozzon létre. 1649-ben árulás vádjával bíróság elé állították és halálra ítélték; kivégzése január 30-án, a londoni Banqueting House előtt zajlott, a monarchia bukásának jelképeként.

II. Károly: a könnyelmű király

I. Károly fia 1648-ban elmenekült Angliából, és jelentős időt töltött a Spanyol Németalföldön, később a Holland Köztársaságban és Franciaországban. Száműzetése alatt XIV. Lajos francia király támogatta anyagilag, illetve látta vendégül udvarában.

Amikor 1660-ban visszakapta trónját, II. Károly a művészetek és tudományok pártfogójaként és népszerű uralkodóként vált ismertté. Nem bizonyult azonban sem eredményes államférfinak, sem nagy katonai vezetőnek, valamint nem sikerült feloldania országa vallásos megosztottságát sem. Botrányos szerelmi élete (tucatnyi szeretőjétől ugyanennyi törvénytelen gyermekét ismerte el magáénak) sem javította a „víg király” megítélését.

Mindezek tetejébe a sors is ellene látszott fordulni. 1665-ben tört ki Londonban Anglia utolsó nagy pestisjárványa, ami másfél év alatt mintegy 100 ezer emberrel végzett, majd 1666-ban a nagy londoni tűzvész pusztított a fővárosban. Mindent összevetve, a Károly név nem a monarchia legvirágzóbb időszakait idézi fel.

A Stuartok öröksége

„III. Károly”, a Stuart trónkövetelő

Attól függően, kit kérdezünk, már volt III. Károly nevű király a Brit-szigeteken. 1688-ban II. Károly öccsét, II. Jakabot az úgynevezett dicsőséges forradalom során megfosztották trónjától; leszármazottai és támogatóik, a jakobiták viszont többször is felléptek az angol korona iránti igényükkel.

Jakab unokája, Stuart Károly Eduárd (népszerű nevén Bonnie Prince Charlie, vagyis Szép Karcsi herceg) vezette a sikertelen 1745–46-os jakobita felkelést. Egészen odáig ment, hogy III. Károly néven hivatkozott magára, de sem Nagy-Britanniában, sem az európai uralkodók körében nem ismerték el ekként.

III. Károly: egy megosztott királyság ura

A jakobita trónöröklést főleg Skóciában máig elismerik neojakobita csoportok és legitimista szervezetek, mint például az 1926-ban alapított Royal Stuart Society. Számukra Károly névválasztása tiszteletlennek tűnhet a száműzött Stuartokkal szemben. A VII. György név Károly nagyapja és dédapja, VI. és V. György előtt tiszteleghetett volna. A III. Károly választása ezzel szemben politikai – ellentmondásoktól sem mentes – mellékzöngéket hordoz.

A 19. századra a jakobita mozgalom veszett, de romantikus felhangokkal bíró ügyként élt a köztudatban. Viktória királynő, I. Jakab leszármazottja is leírta naplójában, hogy „ereimben Stuart vér folyik”. II. Erzsébet Viktóriához hasonlóan közismerten szerette Skóciát. Az elhunyt királynő talán anyjának a Stuartokhoz kötődő családja iránti tiszteletből választotta elsőszülött fiának a Károly nevet – vagy éppen ellenkezőleg, a név a monarchia kísérlete lehet a Stuartok emlékezetének az uralkodó Windsor-ház legitimitásával való összebékítésére.

A skót nacionalista érzelmek felerősödése számos kérdést vetett fel egy Egyesült Királyság egységével kapcsolatban. A királynő halála felerősítheti az újabb függetlenségi népszavazásért küzdő hangokat. A monarchia döntése, amivel a legismertebb jakobita trónkövetelő nevét emelik uralkodói rangra, az utolsó skót királyi család emlékének felelevenítését szolgálhatja, ezzel is hangsúlyozva az uralkodó szuverenitását az Egyesült Királyság egésze fölött.