Hét különös tény az Egyesült Államok elnökeiről

A magas kormányzati pozícióba kerülő emberek esetében gyakorta előfordulnak furcsaságok, legyenek azok korábbi munkahelyeik, érdeklődési köreik vagy személyes meggyőződéseik, esetleg titkolt betegségeik. Az Egyesült Államok elnökeinél sincs ez másként: alább felsoroljuk a hét legkülöncebb elnököt Amerika történetéből.

Lincoln egy időben kocsmai csaposként is dolgozott

Jóval azelőtt, hogy elnöki aspirációi lettek volna, Abraham Lincoln 1833-ban egy boltként és kocsmaként egyszerre működő üzletet működtetett közösen barátjával, William F. Berryvel. Egyetlen gond volt az üzleti modellel: Berry hírhedt alkoholista volt. Miután több hónapig egyszerű boltként működtették vállalkozásukat, Berry „vendéglőengedélyt” is szerzett – lehetséges, hogy ő hamisította Lincoln aláírását a benyújtott kérvényen.

Lincolnnak korántsem volt ínyére az ötlet, hogy pohárban árulják a szeszt boltjukban, de egy rövid időre belement a tervbe. Az új felállás azonban mindössze három hétig tartott csupán, amíg Lincoln ki nem szállt a vállalkozásból. Ezen idő alatt viszont az Illinois állambeli New Salemben található Berry & Lincoln nevű üzletbe mezőgazdasági kellékekért betérők kérhettek a pultnál egy pohár brandyt vagy gint, amelyet előfordult, hogy a jövőbeli elnök szolgált fel nekik.

Carter maga is látott ufót, és a végére akart járni a beszámolóknak

1969-ben, két évvel azelőtt, hogy az állam kormányzójává választották volna, Jimmy Carter későbbi elnök éppen beszédet készült tartani a Lions Club nevű jószolgálati szervezet helyi tagsága előtt a georgiai Leary városában. A közönségből valaki felhívta a figyelmet egy tárgyra az égen, körülbelül 30 fokkal a horizont felett, Cartertól és a közönségtől nyugatra. A későbbi elnök szerint a tárgy fehéren fénylett, körülbelül ugyanolyan erősséggel, mint a hold. A beszámolók szerint közelített a csoport felé, majd egy sor fenyőfa felett megállt. Ezután színt változtatott – előbb kékre, aztán pirosra, majd ismét fehérre –, és eltűnt a távolban.

„A legkülönösebb dolog volt, amit valaha láttam” – mondta később Carter. 1973-ban az oklahomai központú Nemzetközi UFO Irodánál hivatalos bejelentést is tett az esetről. 1976-os sikeres elnökválasztási kampányában megígérte, nyilvánosságra hoz minden azonosítatlan repülő tárgyakkal kapcsolatos anyagot, amely rendelkezésére áll. A Fehér Házban ülve azonban már visszakozni volt kénytelen, állítása szerint nemzetbiztonsági okokból – emiatt még jobban adta magát a kérdés az összeesküvés-elméleteknek. Fontos megjegyezni, hogy Carter – ismerve a fizika törvényeinek bonyolultságát – sosem állította, hogy földönkívüli űrhajónak, vagy egyéb nem természetes jelenségnek vélte volna, amit látott.

Jefferson súlyos lámpalázzal küzdött

Míg a Dél-Dakota államban található Mount Rushmore gigászi sziklafaragványa révén ugyan örökre a világ szeme előtt lesz Thomas Jefferson arca, a valóságban az Egyesült Államok harmadik elnöke kevés dologtól irtózott jobban, mint a nyilvánosság. Ügyvédi praxisában alig tudta előadni érveit a bíróságon, a Függetlenségi Nyilatkozatot eredményező második kontinentális kongresszuson pedig fel sem szólalt. „Sosem hallottam három mondatot egyben kimondani” – mondta John Adams, az ország második elnöke.

A fennmaradt források alapján arra következtethetünk, hogy Jefferson politikusi karrierje során összesen két beszéde volt, amelyet maga adott elő: két elnöki beiktatása alkalmából. Ma ezek a beszédek példaként állnak a beiktatásra váró elnökök előtt megfogalmazásukban és tartalmasságukban – ahogy ezek, és a Függetlenségi Nyilatkozat is mutatják, Jefferson nagyszerűen írt. Akik azonban e két beszédet élőben hallgatták, igen nehéz feladattal álltak szemben, ha érteni is akarták őket: Jefferson annyira halkan beszélt, hogy valósággal erőltetnie kellett fülét a közönségnek. Napjaink szakértői szerint Jefferson diagnosztizálatlan szociális fóbiában szenvedhetett, ez azonban egyéb elnöki teendőiben úgy tűnik, nem akadályozta.

Washington igazi rajongója volt az alkoholnak

Az Egyesült Államok első elnöke oly korban élt, amelyben a szeszfogyasztás gyakorisága mellett egyben széles körben bátorítva is volt az emberek számára. Washingtonnak Mount Vernon nevű birtokán szeszfőzdéje is volt, amely csak az 1799-es évben 11 000 gallon (csaknem 42 000 liter) whiskyt állított elő, többet, mint az ország bármely más főzdéje. Több beszámoló is szól az elnök fogyasztási szokásairól, mint például egy 1787 szeptemberéből való számla, amely egy philadelphiai vendéglőből származik – 55 katonatársával együtt összesen 89 font értékben fogyasztottak ételt és italt, amely mai árakkal számolva körülbelül 10 000 angol fontra jönne ki, azaz nagyjából három és fél millió forintra.

Washingtontól széles körben szokás idézni egy látszólag a mértéktartást pártfogoló mondatot, amelyet keményen ivó asztalosának, Thomas Greennek mondott: „A fájó fej és reszkető végtagok (…) az ivás elkerülhetetlen következményei, elveszik a kezek kedvét a munkától, innen következik a lustaság és kedvetlenség, amely semmittevésben végződik.” Ezt mások úgy értelmezik, Washington azt várja el alkalmazottjától, hogy növelje toleranciáját. Washington nem is bocsátotta el az asztalost, ami egyesek szerint szintén ezt az értelmezést támasztja alá – mivel ő maga „jól bírta” az alkoholt, ezt környezetétől is elvárta.

Reagan elnökségét az asztrológia vezérelte

A Reagan családról régóta köztudott volt, hogy kedvelői az asztrológiának, már legalább az 1960-as évek óta. Amikor 1967-ben Ronald Reagan Kalifornia állam kormányzójává választása után hivatali esküjét tette, igen különös időpontot választott: éjfél után tíz perccel tette le az esküt, az időpontot többek szerint azért választotta, mert ekkor kimondottan kedvező volt a csillagok állása.

Az ártalmatlannak tűnő hobbiból azonban Nancy Reagan számára a megszállottság tárgya lett, miután férje ellen merényletet kísérelt meg a zavart elméjű John W. Hinckley Jr. 1981. március 30-án. A később elterjedt történet szerint Joan Quigley asztrológus figyelmeztette a First Ladyt, hogy valami rossz fog történni aznap, a merényletkísérlet után pedig Mrs. Reagan kényszeresen foglalkozott férje biztonságával. Ahogy Quigleyvel meg is osztotta: „Félek, ahányszor kilép a házból.” Az elnöki pár végül egyre inkább az asztrológusra hagyatkozott, az elnökné emlékirataiban  is beismeri, „Ronnie időbeosztásának meghatározására” rendszeresen konzultáltak Quigleyvel.

Már ezen a szinten is nyugtalanító lehet sokak számára, hogy egy hivatalban lévő elnök egy áltudományba helyezi bizalmát, azonban Reagan esetében a napi teendők meghatározásánál többről is lehetett szó. Egy másik asztrológus, Joyce Jillson azt állítja, jelentősen közreműködött abban, hogy az elnökválasztási kampányban George H.W. Bush lett Reagan mellett az alelnökjelölt. Quigley pedig saját emlékirataiban azt írja, az asztrológia sokkal nagyobb szerepet játszott a Reagan-elnökségben, mint amennyit a First Lady elárult.

Habár maga az elnök azt állította, „semmilyen politikámat vagy döntésemet nem befolyásolta soha az asztrológia”, 1990-ben a CBS televíziónak Quigley elmondta, „Nancyn keresztül igazából egyenes összeköttetésben voltam az elnökkel.”

Grant korántsem volt akkora „mészáros”

Az amerikai polgárháborúban katonai parancsokként alkalmazott stratégiái miatt sokak által „véres mészárosnak” nevezett Ulysses S. Grant valójában meglepően pacifista természetű ember volt. Katonaember mivoltához képest Grant egyáltalán nem volt az erőszak híve. Állítása szerint gyűlölte a háborút, és még a fegyverektől is irtózott. Emellett az állatok leölését sem szerette, és csak a teljesen megégett húst volt képes megenni, annyira irtózott a vértől. Választási kampányának szlogenje is az volt, „Legyen közöttünk béke!”

Két példa ismert csupán arra, hogy a legendásan nyugodt Grant elvesztette volna türelmét. Egy alkalommal meglátta, amint egy katonája egy ostor markolatával ütlegel egy csapat lovat – a katonát hat órára egy fához kötöztette büntetésül. A másik alkalom az volt, amikor egy házat kiraboló és egy nővel erőszakoskodó katonát pillantott meg: ekkor lepattant lováról, elvette a katona puskáját, és úgy fejen ütötte vele, hogy a férfi a földre rogyott.

Kennedy gyógyszereken és fájdalomcsillapítókon élt

Ugyan John F. Kennedyre a legtöbben az Egyesült Államok egyik legkarizmatikusabb és legsármosabb elnökeként emlékeznek, hivatali ideje alatt valójában betegségek egész sorát rejtegette a nyilvánosság elől – és a rengeteg gyógyszert, amelyet a kezelésükre szedett. Kennedy titkait a Bostoni Egyetem professzora, Robert Dallek fedte fel könyvében, amely az „Egy befejezetlen élet: John F. Kennedy, 1917-1963” címet viseli. Dallek leírása szerint Kennedy többek között vastagbélgyulladásban, prosztatagyulladásban, Addison-kórban és gerince alsó háti szakaszán csontritkulásban szenvedett.

„Alig volt olyan napja, ami ne szörnyű szenvedéssel telt volna” – mondta el Dallek az amerikai ABC televízió Good Morning America című műsorában. Az elnök a kodeintől a Ritalinon át egy pajzsmirigyhormonig rengeteg különféle gyógyszert szedett. „A fájdalom kezelésére Kennedy gyakran 12-féle gyógykészítményt szedett egyszerre, stresszes időszakokban még többet” – hangzott el a műsorban.

Mind a Disznó-öböl válság, mind a kubai rakétaválság alatt végig fájdalomcsillapítókon élt a betegségeire való gyógyszerek mellett, ráadásul egy ponton még szorongás elleni gyógyszert is szedett, hogy a többi készítmény mellékhatásait ellensúlyozza. Meglepő módon, mondja Dallek, Kennedy óriási házipatikája ellenére gyakorlatilag teljes titokban tudta tartani betegségeit a nyilvánosság előtt. Leginkább attól félt, hogy politikailag árthatna neki, ha kiderülne az igazság az egészségéről.