Hét horrorfilm, amelyet valós események ihlettek

2018. október 31. 19:11 Múlt-kor

Korábban

Psycho (1960), A texasi láncfűrészes mészárlás (1974), A bárányok hallgatnak (1991)

[galeria_kep_20127]

A felsoroltak mellett számtalan további horrorfilm köszönheti inspirációját részben vagy egészben egyetlen ember hátborzongató tetteinek: Ed Gein, „a plainfieldi mészáros” beteges érdeklődése és tettei, szokásai napjainkban ugyanolyan borzongást keltenek, mint amikor 1957 novemberében fény derült rájuk.

Gein már gyermekkorában is különcnek számított – apja, George alkoholista volt, édesanyja, Augusta pedig a vallásos buzgalomba temetkezve védekezett egyre romló életkörülményeik ellen. A család idővel kiköltözött Plainfield városáról egy farmra, amelyet Ed és testvére, Henry csak iskolába menni hagytak el. Édesanyjuk megtiltotta a fiúknak, hogy barátkozzanak más gyerekekkel, és mindig arról beszélt nekik, a világ gonosz, és minden nő – kivéve természetesen saját magát – eleve prostituáltnak született, ezért nem szabad bennük bízni. Augusta minden délután időt szakított arra, hogy a Bibliából olvasson fel Ednek és George-nak, legfőképpen az Ószövetség erőszakos és kegyetlen isteni büntetéseiről szóló részeiből.

Edre a legtöbben meglehetősen fura viselkedésű, ám ártalmatlan gyermekként emlékeztek – rendszeresen nevetgélt például magában, látszólag ok nélkül –, és tanulmányi eredményei sem voltak rosszak, barátai azonban nem voltak. George Gein 66 éves korában meghalt a szeszfüggősége által okozott szívelégtelenségben, és a két fiú 1940-ben – már mindketten harmincas éveikben jártak, nőtlenül – egyedül maradt édesanyjukkal. Ed és Henry a farmon való teendőik mellett különféle munkákat vállaltak a városban, hogy fedezni tudják a család költségeit. Plainfield lakói megbízható és becsületes férfiként ismerték mindkettőjüket.

1944 májusában egy napon Ed és George mocsári növényzetet égettek a farm területén, amikor a tűz elszabadult, és segítséget kellett hívniuk az oltáshoz. Miután a nagy forgatag lecsitult, és a tűzet eloltották, Ed bejelentette, hogy Henry eltűnt. A környék lakóinak részvételével keresés indult, és végül megtalálták Henry holttestét egy a farm egy olyan részén, ahová nem ért el a tűz. Senki sem gyanúsította Edet a gyilkossággal, és a halottkém sem hajtott végre boncolást – arra következtetett, hogy Henry Gein halálát a füst okozta fulladás okozta. A későbbiekben erős gyanú merült fel, hogy Ed ölhette meg.

[galeria_kep_20128]

Augusta röviddel később szélütést szenvedett, és Ed minden idejét ápolására szánta. 1945 decemberében édesanyját is elvesztette egy újabb szélütés következtében, és teljesen egyedül maradt. Megtartotta a farmot, ahol a továbbiakban egyedül lakott, és különféle munkákból keresett pénzt, idővel pedig a farm fenntartásához is kapott kormányzati támogatást. Hosszú időn keresztül nem keltett feltűnést a közösségben.

1957. november 16-án a helyiek felfigyeltek a helyi barkácsüzlet tulajdonosa, Bernice Worden eltűnésére – éppenséggel az ő fia volt a helyi seriffhelyettes, Frank Worden. A seriffhelyettes az üzlet pultja mögött vérnyomokat talált, az utolsó kiállított számla pedig Ed Gein nevére szólt. Még aznap letartóztatták, és a hatóságok átkutatták a farmot. Amit ott találtak, máig lidércnyomást kelt az emberekben.

Bernice Worden lefejezett holttestét egy melléképületben találták meg szétterpesztett végtagokkal felakasztva – oly módon fel lett dolgozva, akár egy lelőtt szarvas (a nyomozók első pillantásra messziről annak is hitték, mivel éppen vadászidény volt). A ház belsejében aztán további emberi maradványok kerültek elő, amelyek közül sokból Ed Gein használati tárgyakat készített, vagy díszítésre használta fel őket. Egész csontokat és csonttöredékeket, egy emberi bőrből készült szemetest, emberi koponyákból készült tálakat, emberi bőrrel bevont bútorokat, egy női felsőtest bőréből készült fűzőt, egy emberi arcból készült lámpaburát, emberi láb bőréből készült harisnyát, és számos más borzalmat találtak. Bernice Warden feje egy zsákban volt elrejtve, míg szíve egy műanyag zacskóban volt a tűzhely előtt. Gein egy Mary Hogan nevű nő arcából maszkot készített, és egy sor mellbimbót derékszíjjá kapcsolt össze.

[galeria_kep_20136]

Kihallgatása során Gein a Worden-gyilkosság mellett bevallotta, hogy 1947 és 1952 között mintegy 40-szer látogatott ki éjszaka három környékbeli temető valamelyikéhez, hogy nemrég eltemetett holttesteket exhumáljon. Állítása szerint transzszerű állapotban volt ilyenkor, ami a legtöbb alkalommal elmúlt, miután elkezdett ásni – ilyenkor visszatemette a sírt, és üres kézzel távozott. Körülbelül tíz alkalommal azonban kiásta és elvitte a testet. Szándéka az volt, hogy egy női ruhát készítve belebújhasson édesanyja bőrébe, hogy újra vele lehessen. Tagadta, hogy közösült volna a holttestekkel, azt állítva, „túl büdösek voltak.” Gein emellett beismerte, hogy még 1954-ben végzett a kocsmáros Mary Hogannel, akinek maradványait szintén felhasználta.

Geint tárgyalása során nem büntethetővé nyilvánították, miután skizofréniával diagnosztizálták. Az 1960-as években újból megpróbálták bíróság elé állítani, azonban végül elmebetegsége okán itt sem szabtak ki rá büntetést. 1984-es haláláig egy fokozott őrzésű elmegyógyintézetben élt.

előző oldal következő oldal 6 / 7