Ókori nekropoliszt találtak a Római Birodalom peremén

Észak-Franciaországban, Annay-sous-Lens határában egy római út és egy kiterjedt gall–római kori nekropolisz feltárása mutatja meg, miként szervezték az infrastruktúrát és a temetkezést a Római Birodalom peremén.

Római út a tájban

Az észak-franciaországi Annay-sous-Lens határában végzett régészeti feltárás új megvilágításba helyezi a római kori vidéki tájat. A Pas-de-Calais megye területén dolgozó Nemzeti Megelőző Régészeti Kutatási Intézet régészei egy nagyméretű gall–római kori nekropoliszt és egy figyelemre méltó állapotban fennmaradt római utat tártak fel. A lelőhely a Le bois des mottes nevű területen fekszik, egy egykori bányamedence peremén.

Háborúk és ipari bolygatás nyomai

A térség múltja erősen megbolygatta a felszínt. A 2022-ben elrendelt diagnosztikai vizsgálatok után 2024 tavaszán teljes feltárás indult, amelyben öt szakember dolgozott, köztük négy régész és egy törvényszéki antropológus.

A dokumentált 263 objektum többsége a 20. századból származik. Törmelékkel teli gödrök, szögesdrót, fémoszlopok és ipari hulladék tanúskodnak a két világháború közötti intenzív használatról. A nyugati és déli peremen nagyméretű üledékkitermelő gödröket is azonosítottak, amelyeket feltehetően a 20. század közepéig működő téglagyártó kemencékhez használtak. Ezek a beavatkozások helyenként súlyosan károsították a korábbi régészeti rétegeket.

A római út szerepe Észak-Galliában

A bolygatás ellenére a feltárás kivételes maradványokat őrzött meg a Kr. u. 1. század elejéről. Ekkor a terület az atrebatusok földjéhez tartozott, akik már a Római Birodalom részei voltak.

A legjelentősebb lelet egy 155 méter hosszú római út. Az északnyugat–délkeleti tengelyű szakasz merőlegesen csatlakozott a Lens és Tournai közötti főútvonalhoz. Másodlagos út lehetett, amely a vidéki településeket kötötte be a birodalmi hálózatba.

Az eredeti járófelület nagyrészt eltűnt, de a tömörített mészkőrétegek és az ismételten átvágott határoló árkok rendszeres karbantartásról árulkodnak. A római út így ritka bepillantást enged a vidéki infrastruktúra működésébe.

Nekropolisz a római út mellett

Az úttól keletre, az ásatási terület délkeleti részén egy 38 objektumból álló temetőt tártak fel. A sírok túlnyomó többsége másodlagos hamvasztásos temetkezés a Kr. u. 1. századból.

Az elhunytak maradványait négyszögletes gödrökbe helyezték, gyakran kerámiaedényekben. Egyes sírokban ételáldozatok nyomai is megjelentek, ami a rítus gondos előkészítésére utal.

Szokatlan máglyák és elkülönült temetés

Két temetkezési máglyát is azonosítottak. Ezek hosszúkás gödrei erős égésnyomokat mutatnak, vörösre égett falakkal, faszénnel, elszenesedett fával, csont- és kerámiatöredékekkel. A nyomok ismételt, magas hőmérsékletű használatra utalnak.

A máglyák közvetlen közelsége a temetőhöz szokatlan. Ez új kérdéseket vet fel a helyi temetkezési szokásokkal kapcsolatban.

A legkülönösebb lelet egy magányos temetkezés volt a római út közelében. Az elhunytat háton fekve, nagy téglalap alakú gödörben temették el, feltehetően fakoporsóban. A vasszögek erre utalnak. A mellékletek között kerámiaedények, egy pár cipő és két érme szerepelt, az egyik az állkapocsnál, a másik a térdnél.

A leletek a Kr. u. 3–4. századra keltezik ezt a sírt. Ez évszázadokkal későbbi, mint a nekropolisz többi része, és egyelőre magyarázatra vár.

Mit árul el a római út és a temető?

A feldolgozás még zajlik. A kutatók a római út északi környezetét, a temető belső szerkezetét és az elkülönült késő római temetés okát vizsgálják.

A közeli lelőhelyekkel való összevetés akár egy mára eltűnt másik római út nyomait is feltárhatja.

Az annay-sous-lens-i felfedezések egyszerre mutatják meg a római út szerepét, a gall–római temetkezési hagyományokat és azt, miként alakította át ugyanazt a tájat az ókor, az iparosodás és a modern háborúk öröksége.