Hangszigetelt kínzókamrát is berendezett otthonában Chicago legkegyetlenebb uzsorása

Az 1960-as években az „Őrült Sam” néven is ismert Samuel DeStefano volt Chicago leghírhedtebb uzsorása. Közeli kapcsolatban állt a város olasz maffiájával, és brutálisan megkínozta azokat az adósait, akik nem fizettek időben – otthona pincéjében ehhez még hangszigetelt kínzókamrát is berendezett. Azonban éppen elmebeteg viselkedése miatt utasította vissza a híres Chicagói Galeri is, hogy a tagjai közé avassa.

Rázós gyermekkor

Samuel DeStefano 1909. szeptember 13-án született a Chicagótól délnyugatra lévő Streator kisvárosban. Apja és anyja egyaránt Olaszországból érkezett az Egyesült Államokba, és a család nem sokkal Samuel születése után beköltözött Chicago Little Italy (Kis-Olaszország) negyedébe.

A korántsem módos, a szervezett bűnözés által viszont sűrűn behálózott környéken nevelkedve a kis Samuel hamar az utcai bandák világában találta magát.

1927-ben a már éppen nagykorú DeStefanót egy 17 éves lány megerőszakolásáért három év börtönre ítélték. Szabadulása után csatlakozott a hírhedt Negyvenkettes bandához (Forty-Two Gang), amelyet a fiatal Sam Giancana, a Chicagói Galeri (Chicago Outfit) későbbi főnöke vezetett.

A kamaszokból és fiatal felnőttekből álló banda sok szempontból egyfajta toborzóirodaként működött a maffia számára, amely a legelhivatottabb fiatal bűnözők közül válogatta új tagjait.

Miután az 1930-as és 40-es évek folyamán több alkalommal bebörtönözték betörésekben, illetve bankrablásokban való részvételért, 1947-ben DeStefano ismét rács mögé került cukorjegyek hamisításáért (habár az Egyesült Államokban a második világháború miatt bevezetett jegyrendszert 1945 augusztusában szinte egycsapásra megszüntették, a cukor esetében még több éven át fenntartották). E börtönbüntetése alatt megismerkedett Paul Riccával és Louis Campagnával, a Galeri tagjaival.

Ricca a beszámolók szerint megkedvelte DeStefanót, és alaposan kioktatta őt az olasz bűnszervezet magasabb szintű üzelmeiből – köztük az uzsorázásból. Ez volt a maffia egyik legjelentősebb bevételi forrása, mivel az egyébként törvénytisztelő vállalkozók, illetve a már eleve az alvilággal kapcsolatban álló szerencsejátékosok egyaránt gyakran folyamodtak uzsorakölcsönhöz, amikor nem tudták törleszteni szabályosan felvett banki vagy egyéb hiteleiket. A nehéz helyzetbe került embereket a maffia uzsorásai gátlástalanul kihasználták, és szinte minden vagyonukat elvették.

Szabadulása után DeStefano is hasonló vállalkozásba kezdett, és hamar Chicago egyik legsikeresebb uzsorásává vált – módszerei azonban enyhén szólva eltértek a megszokottól.

Egy valódi őrült a maffia szolgálatában

A legtöbb uzsorással ellentétben – akik jellemzően olyanoknak adtak kölcsön, akikről tudták, hogy így vagy úgy, de képesek lesznek visszafizetni a pénzt – „Őrült Sam” a notórius adósokat vette célba, akik rendszerint fizetésképtelenné váltak – szerfüggőket és csődközelben álló vállalkozókat. Tudta, hogy ha nem fizetik vissza a kölcsönt, kiélheti rajtuk beteges vágyait. Nem a pénz volt ugyanis a fontos neki, hanem a kegyetlenkedés.

Egyik első áldozata Artie Adler étteremtulaj volt. Miután Adler késett a törlesztéssel, DeStefano a pincéjébe csalta, ahol addig kínozta, amíg áldozata szívrohamot nem kapott a fájdalomtól. A holttesttől egy fagyott csatornában szabadult meg, ahol csak a következő tavasszal találtak rá. Bűntársai szerint DeStefano kéjes élvezettel okozott fájdalmat másoknak, gyakran révült állapotba került közben, és habzott a szája. Egyes Galeri-tagok beszámolói szerint ördögimádó volt, és a Sátán szolgájaként tekintett magára.

Nem minden kínzást végzett saját pincéjében: amikor egy Peter Cappelletti nevű férfi megpróbált meglépni a tőle kölcsönkért 25 000 dollárral, DeStefano elfogatta embereivel, és az öccse, Mario DeStefano éttermébe vitette. Itt egy hátsó helyiségben egy radiátorhoz bilincselte Cappellettit, és három napon át verte és kínozta.

Ezután meghívta a férfi mit sem sejtő rokonait, barátait és kollégáit egy jóízű vacsorára az étterembe. A fő fogás felszolgálása után behozta az étkezőtérbe a vérző sebekkel borított Cappellettit, és mindenki szeme láttára levizelte (egyes beszámolók szerint a férfi családját is erre kényszerítette).

DeStefano nagyon is számító módon, teljesen ártalmatlannak tűnő külsejével és modorával tudott áldozatai bizalmába férkőzni, és a fentihez hasonló helyzetekbe csalni őket. Amikor (leendő) adósaival találkozott, vastag lencséjű, igazi „szódaszemüveget” viselt, és úgy tett, mintha így is alig látna, valójában azonban semmi gond nem volt a szemével. Miközben elhitette velük, hogy látássérült, gondosan megfigyelte őket és környezetüket.

Gyakran adott nagy értékű, személyes ajándékokat is adósainak, például karórákat, és mindig gondosan ügyelt arra, hogy azok hozzá köthetőek legyenek – az órák hátlapjára például felgravíroztatta saját nevét. Amikor később megölte az illetőt, és gyanúba keveredett, védekezhetett azzal, hogy az ajándékokból is látszik, mennyire közeli viszonyban volt az illetővel, és nem követhette el a szörnyűséget.

Sam DeStefano gyilkos színjátékától családja sem volt biztonságban: még 1955-ben ő maga ölte meg Michael nevű öccsét, amikor a maffia vérdíjat tűzött ki a fejére.

Kegyetlenségénél csak egója volt nagyobb: a mások előtt az ártalmatlan figurát játszó gyilkos valójában megszállottja volt saját kinézetének, és magánéletében, illetve a maffia tajgaival való találkozásokkor mindig kifogástalanul öltözött. Otthona falain mindenhol tükrök lógtak, és még vendégeivel beszélgetve is magát nézegette bennük. Mindenkinél intelligensebbnek és életrevalóbbnak tartotta magát: úgy vélte, ha 17 évesen nem ítélik el a nemi erőszakért – és ezáltal nem kerül végleg a bűn útjára –, előbb-utóbb az Egyesült Államok elnökévé választották volna.

A sokszor mesteri manipulátorként viselkedő gyilkos uzsorás azonban egészen szélsőséges érzelmi kitöréseknek volt hajlamos átadni magát. Ismerősei szerint képes volt akár egy mondaton belül előbb sírva fakadni, majd kacagásban kitörni.

Egyik legbizarrabb kitörése kétségtelenül az volt, amikor összeveszett feleségével, majd autóba ült, és elhajtott otthonról. Útközben megpillantott egy járókelőt, akit pisztollyal fenyegetőzve beparancsolt a járműbe, majd hazavitte. Ezután szexuális aktusra kényszerítette egymással a feleségét és az ismeretlen férfit. A rémült férfi attól félt, nemi erőszakkal fogják vádolni, így miután DeStefano nagy nehezen elengedte, azonnal a legközelebbi rendőrőrsre ment, és beszámolt a történtekről. Az 1960-as évek folyamán DeStefano számos alkalommal került bíróság elé, azonban a nagyhatalmú Chicagói Galeri mindig kiállt érte, így hosszú időre sosem került börtönbe.

Dicstelen vég

William Roemer FBI-ügynök elmondása szerint DeStefano volt „Chicago történetének legrosszabb kínzó-gyilkosa. Szadista, arrogáns, fölényeskedő gonosztevő volt, a legrosszabb fajtából, aki gyilkosságok tucatjaiért volt felelős, szinte mindért sajátkezűleg.”

Különc magatartása és gyomorforgató brutalitása miatt Sam DeStefano – másik öccsével, Marióval ellentétben – sosem lett „made man”, azaz az olasz maffia teljes jogú, avatott tagja. Ráadásul saját, 1973-as vesztéhez is korábbi kegyetlenkedései vezettek.

Még 1963-ban Sam és Mario DeStefano két társsal, egy Chuckie Crimaldi és egy Tony Spilotro nevű maffiózóval négyen megöltek egy bizonyos Leo Foremant. Az 1970-es évek elején Crimaldi az FBI informátora lett, és beszámolt nekik más bűntények mellett erről a gyilkosságról is. Spilotro és a DeStefano fivérek rövidesen bíróság elé kerültek.

Rá jellemző módon DeStefano őrültként adta elő magát a tárgyaláson: pizsamában érkezett, összevissza beszélt, és követelte, hogy maga láthassa el saját jogi képviseletét a tárgyaláson. Mario DeStefano és Tony Spilotro sejtették, hogy nincs sok esélyük megúszni az ügyet, ha mellette kell védekezniük.

Egy titkos találkozón a chicagói galeri akkori főnöke, Tony Accardo megadta az engedélyt Sam DeStefano megölésére.

A nyomok alapján úgy tűnik, öccse és Spilotro megbeszéltek vele egy találkozót Sam otthonában – állítólag azt mondták neki, megtalálták Crimaldi búvóhelyét, és a megölését fogják megtervezni.

A találkozó alkalmával aztán valaki – feltehetően Spilotro – DeStefanót a házhoz tartozó garázsban egy sörétespuskával mellkason, illetve karon lőtte, leszakítva az alkarját, majd otthagyta elvérezni. A gyilkosságért sosem vontak felelősségre senkit.