2024. tél: Szoknyával a politikában
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Gróf létére a kommunista rendszer sem állhatott Széchenyi Zsigmond kalandos vadászatainak útjába

2021. február 18. 15:40 Gyorgyevics Tamás

„Mindenkinek van »uborkafája«. Kié alacsonyabb, kié magasabb, egyikre könnyebb felkapaszkodni, a másik tele van tüskével. Esetleg nagyon is vén, síkos a törzse. Előbb-utóbb azonban megmászható valamennyi. Meg is másszuk mindannyian, tehetségünk és lehetőségeink szerint. Csak vajmi ritkán vesszük észre, hogy – felértünk” – jegyezte fel egyszer Széchenyi Zsigmond, akit a mai napig a legismertebb magyar vadásznak és vadászírónak tartanak. Könyvei több mint kétmillió példányban jelentek meg, népszerűségüket mi sem jellemzi jobban, mint hogy a halála után csaknem fél évszázaddal – számtalan régi és azóta megjelent új vadászkönyv közül – még mindig az Ahogy elkezdődött című műve nyerte meg a Vadászlap legjobb magyar vadászkönyvet kereső felhívásának szavazását.

A földek nagy részét „megették az oroszlánok”

A „Széchenyi” ismert márkanév, aligha akad olyan magyar, aki legalább egyet ne említene, vagyis Istvánt, a „legnagyobb magyart”, akiről az ország szinte minden településén utca van elnevezve. Közvetlenül utána azonban a legtöbben Zsigmond nevét említik, éppen sikeres könyveinek köszönhetően. További Széchényiként csak az igen tájékozottak ismerik Ferencet, az Országos Széchényi Könyvtár alapítóját, és esetleg Ödönt, a konstantinápolyi tűzoltóság megszervezőjét vagy Dénest, akit végképp csak a kocsizással, fogathajtással foglalkozó szakemberek szűk rétege tart számon. Széchenyi Zsigmond esetében érdemes tehát egy pillantást vetni a közvetlen ősökre, hiszen apai ágon Magyarország egyik legismertebb főrangú családjának leszármazottja, anyai ágon pedig a csehországi arisztokrácia jelesei tartoznak a felmenői közé.

A család vagyonának megalapozója Széchényi György (1604/5–1695) prímás, esztergomi érsek volt, aki hosszú életének végén mintegy 420 ezer katasztrális hold földet hagyott utódaira, s ezzel a Széchényiek az ország leggazdagabb urai közé kerültek. A grófi rangra emelt családtagok között az évek során megoszlott az örökség, csak Széchényi Ferenc (1754–1820) lett az, aki ismét egyedül rendelkezett az időközben felére olvadt vagyonnal. A 230 ezer holdnyi birtok három fiára maradt, Lajosra, Pálra és a legfiatalabbra, a híres Istvánra, aki a Lajos ágból származó Széchenyi Zsigmondnak dédnagybátyja volt.

Széchenyi Zsigmond 1898. január 23-án született Nagyváradon. Apja, Viktor ugyanis katona lévén a Monarchia hadseregében az ezredével éppen ott állomásozott. A család néhány éven belül Széchényi Viktor birtokára, a Székesfehérvár melletti Sárpentelére költözött, ahol az időközben leszerelt apa immár négy gyermekkel rendezkedett be a kastélynak nevezett nagyobb kúriában.

Zsigmondot egész gyermekkora Sárpenteléhez kötötte. Itt kezdett vadászni és iskolába járni, itt barátkozott meg a puszta hasonló korú gyerekeivel, itt szívta magába az ízes dunántúli nyelvet, amelyet később mesterien használt a könyveiben.

Gyermekkoráról a már említett Ahogy elkezdődött kötetében írt, elsősorban vadásszá válásának lépcsőfokain keresztül mutatva be egy főnemesi család és a puszta lakóinak életét. Anyja, Ledebur-Wicheln Karolina révén a csehországi német arisztokrácia legmagasabb köreivel állt rokonságban, így nemcsak Sárpentelén, hanem az észak-csehországi Milleschau széljárta várkastélyában, anyja gyermekkorának helyszínén is otthon érezhette magát.

A falusi iskola után a székesfehérvári gimnázium, majd a Budapesti Királyi Egyetemi Katholikus Főgimnázium tanulója lett, 1915-ben érettségizett. Ez már az első világháború második éve volt, így a frissen maturált fiatalember rövid kiképzés után azonnal a frontra került, és csapatszolgálatban végigharcolta a háborút, több kitüntetést szerezve. Leszerelése után néhány egyetemi év következett részben Münchenben, részben Stuttgartban, és megfordult Cambridge-ben is. A vadászat egyre meghatározóbb szerepet kapott az életében. Apja kőröshegyi birtokán önállóan kezdett gazdálkodni, de a vadászat – saját bevallása szerint is – a gazdálkodás rovására ment, néhány év múlva földjei nagyobb részét el kellett adnia, „megették az oroszlánok”.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tél: Szoknyával a politikában
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
1927-ben járt először Afrikában, és rögtön beleszeretett. A fekete kontinens ekkor még egy hamisítatlan, romantikus világ volt valódi veszélyekkel.Nem csupán Kenya szavannáin és Líbia sivatagjain járt, hanem vadászott tigrisre Indiában és jávorszarvasra Alaszkában. Vadásztrófeái alig fértek el Szentkirályi utcai lakásában.A II. világháború után szinte mindenét elvesztette, ám 1957-ben ismét rámosolygott a szerencse, és újra láthatta szeretett Afrikáját.Az érettségi után a frontra került, és végigharcolta az I. világháborút. Mikor szabadságot kapott, hazautazott Sárpentelére, ahol már kölyökként megtanulta a vadászat alapjait.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár