Feltérképezték az ókori asszír főváros elfeledett alsóvárosát
Két évszázados kutatási hiányosságot pótol az a régészeti projekt, amelynek keretében a szakemberek modern technológiával térképezték fel az egykori asszír főváros, Nimrud kiterjedt alsóvárosát. Az Udinei Egyetem kutatócsoportjának eredményei alapjaiban változtatják meg az ókori Közel-Kelet birodalmi központjairól alkotott eddigi képet, mivel a királyi elit helyett immár a kézművesekből és kereskedőkből álló lakosság életterének térbeli szerveződését is láthatóvá teszik.
- Az Udinei Egyetem régészcsoportja modern, roncsolásmentes eljárásokkal mérte fel az ókori asszír főváros, Nimrud alsóvárosának teljes területét.
- A több mint száznyolcvan évig elhanyagolt, háromszáznegyven hektáros kiterjedésű településrész feltérképezése az egykori birodalom közembereinek életébe enged betekintést.
- A geofizikai vizsgálatok és a légi felvételek egy rendkívül szervezett, lakónegyedekkel és kiterjedt utcahálózattal rendelkező település szerkezetét rajzolták ki.
A Daniele Morandi Bonacossi és Francesca Simi által vezetett Nimrud Alsóváros Régészeti Projekt a hagyományos terepbejárást ötvözte a legkorszerűbb távérzékelési módszerekkel. A kutatók a hidegháborús időszakból származó, titkosítás alól feloldott műholdképek, valamint a differenciális műholdas helymeghatározással és drónokkal készített domborzatmodellek alapján hozták létre a háromszáznegyven hektáros terület első nagyfelbontású topográfiai térképét.
A felszíni kerámiatöredékek szisztematikus, négyzethálós begyűjtése, illetve a magnetométeres vizsgálatok révén ásatások nélkül sikerült azonosítani a föld alatt rejtőző falakat, kemencéket és lakónegyedeket. A felszínen talált epigráfiai leletek, köztük Szín-ahhé-eríba és Assur-bán-apli asszír királyok feliratos téglatöredékei bizonyítják, hogy a városrész a középasszír kortól egészen a birodalom bukásáig intenzíven lakott volt.
Az ókorban Kalhu néven ismert települést II. Assur-nászir-apli uralkodó tette meg az Asszír Birodalom fővárosává Krisztus előtt 879-ben. A város közel két évszázadon át, egészen a királyi udvar Dúr-Sarrukínba történő áthelyezéséig az ókori világ egyik legbefolyásosabb politikai és adminisztratív központja maradt.
Bár Austen Henry Layard brit utazó már 1845-ben megkezdte a helyszín feltárását, a régészek figyelme az elmúlt száznyolcvan évben szinte kizárólag a fellegvárra, a palotatermekre és a monumentális kődomborművekre korlátozódott. Az alsóváros kutatását csupán az 1980-as évek végén kísérelte meg Paolo Fiorina régész, a munkálatokat azonban az öbölháború kitörése véglegesen megszakította.
Ez is érdekelhet
A mostani felmérések a történelmi topográfia újraértelmezését is kikényszerítették, különösen a város vízellátását illetően. A korábbi feltételezésekkel ellentétben a topográfiai adatok arra utalnak, hogy Nimrud fő vízforrása nem feltétlenül a II. Assur-nászir-apli által építtetett csatorna, hanem egy attól északabbra fekvő, eddig kevésbé vizsgált vízfolyás lehetett.
A lelőhely egyedülálló lehetőséget biztosít a tudomány számára, mivel az Újasszír Birodalom Krisztus előtt 612-ben bekövetkezett bukása után a területet nem építették be újra jelentős mértékben. A jelenlegi sekély mezőgazdasági művelés csupán a felső talajréteget bolygatja meg, így az ókori városszövet maradványai szinte sértetlenül pihennek a föld alatt. A projekt a jövőben célzott régészeti szondázásokkal és kiterjedt ásatásokkal folytatódik, amelyek célja a non-invazív eljárásokkal nyert adatok fizikai megerősítése.
