Fáraók, indiánok, kincsek: hat híres átok a történelemből

2020. október 22. 15:42 Múlt-kor

A történelem során számos eseményre adott már magyarázatot a különféle átkokba vetett hit. A sportcsapatok szurkolóinak megnyugvást adhat egy vesztes mérkőzés után, de a rejtélyes halálesetekre is válasszal szolgálhat, az egykori gyarmatosító országokban pedig rendre átkok formájában képeződött le az idegen vidékekről elhurcolt kincsek miatt érzett bűntudat. Sokszor azonban mindössze annyiról van szó, hogy valaki egy jó történetet akart kerekíteni egy eleve jelentős esemény vagy tárgy köré.

Korábban

Tutanhamon (és más múmiák) átka

1922. november 29-én egy brit régészcsapat felnyitotta a Kr. e. 14. században uralkodott Tutanhamon egyiptomi fáraó régóta keresett sírját a Királyok Völgyében, február végéig pedig szinte mindent elvittek belőle, ami mozdítható volt.

Amikor néhány hónappal később a régészcsapat szponzora, Lord Carnarvon elhunyt egy különös bakteriális fertőzésben, a brit sajtó bármiféle alap nélkül előállt azzal, hogy „Tut király átka” végzett a gazdag műgyűjtővel. Amikor a későbbiekben az expedíció egyéb résztvevői is elhunytak, a média azonnal a múmia átkát hánytorgatta fel.

A Tutanhamon és más múmiák átkairól szóló híresztelések az Egyiptomban folyó, európaiak és amerikaiak által folytatott szabadrablás folytán röppentek fel, miközben mind az emberi maradványokat, mind a nagy értékű régészeti leleteket gyakran rendkívül kegyeletsértő módon szállították el nagy tömegben az észak-afrikai országból.

A „múmiaátok” olyan mélyen beleivódott a 20. század elejére a nyugati köztudatba, hogy egyes hírlapok a Titanic óceánjáró 1912-es szerencsétlenségét is egy egyiptomi múmiával igyekeztek kapcsolatba hozni.

Habár lehetetlen megállapítani, az emberek mekkora hányada vette komolyan e történeteket, a 20. század során rendkívül népszerű alapanyaggá váltak horrorfilmes berkekben, kezdve A múmia című 1932-es alkotással és számtalan folytatásával, idővel pedig a vígjátékok és paródiák műfajára is átterjedve.

A lengyel király „átka” a levegőben

1873-ban régészek egy csoportja felnyitotta IV. Kázmér krakkói sírboltját. A Wawelben, azaz a királyi palotában található sír megbontását az akkori krakkói érsek, Karol Wojtyła (a későbbi II. János Pál pápa) engedélyével hajtották végre.

Az európai média hasonló hírverést keltett az eseménynek, mint fél évszázaddal korábban Tutanhamon nyughelyének felfedezésének. A régészek viccelődtek is azzal, hogy átkot hoznak magukra a feltárással.

Amikor azonban a csapat 12 tagja közül napokon belül négyen is meghaltak, sokan vetették fel, hogy ez valóban így lehetett. Habár nem valódi átokról volt szó, valóban a sírhoz volt köze a haláleseteknek: az esetnek utánajáró szakértők három, a légutakba kerülve halálos mérget előállító gombafaj jelenlétét is azonosították a sírban és a korhadt fakoporsóban, amely IV. Kázmér maradványait tartalmazta.

következő oldal 1 / 5